Itt a vénasszonyok nyara, avagy a vendégségek és kertipartik utolsó nagy szezonja. Persze a kutyánkat sem akarjuk otthon hagyni így, hogy elmúltak a 40 fokok… Nézzük, milyen alapvető, íratlan szabályokat illik betartani, és mire figyeljünk oda, ha kutyával érkezünk vendégségbe!
Minden évben, immáron 10 éve szervezünk kertipartit nyár végén, és kutyás családként természetesen másnak is megengedjük, hogy kutyával érkezzen, meg természetesen mi is visszük őket magunkkal, ahová tudjuk. Ez alapján szedtem össze a főbb (illem) szabályokat, amelyek segíthetnek átlendülni a helyzeten!
Csak szociális kutyával menjünk!
Mindenki szeretné elkerülni a konfliktushelyzeteket, ezért fontos, hogy jól szocializált kutyákat eresszünk össze. Így sem téveszthetjük őket teljesen szem elől – biztos, ami biztos – de egy nehezen szocializálódó kutya a saját és mások szórakozásának rovására is mehet, ráadásul a kutyáknak is extra stresszhelyzet. Ne egy összejövetelt használjunk kutyakiképzésre, de persze néha gyakorolni lehet 😉
Itt megjegyezném, hogy egy kutya nem attól lesz szociális, hogy mindenkivel játszik, hanem hogy különböző helyzeteket tud kezelni. Ez függ a kutya jellemétől, illetve előéletétől, mint pl. a korai szocializáció. Nagyon fontos, hogy mindenki a saját kutyáját ismeri jobban, így olyanokkal érdemes társaságba vinnünk, ahol már van egyfajta bizalom a gazdik között is, így elkerülve a konfliktusok nagy részét. Emelett tiszteletben kell tartanunk, ha valaki a társaságból nem kutyás: ne erőltessük rá kedvencünket, mert az ugyancsak elronthatja a hangulatot.
A tüzelő szukákat hagyjuk otthon!
Ha ivartalan kutyákkal fog találkozni, akkor is. A tüzelési időszak mindkét fél számára konfliktusforrás, hiszen ilyenkor a hormonok teljesen más szinten mozognak. Sokszor az ösztön akkor is „beindul”, ha ivartalan kutya közelében van. Ráadásul a tüzelő kutyus jelöl, így a területen is sokáig otthagyja a szagát, ami ronthatja más kutyák komfortérzetét, teljesítményét.
Ne etessük össze!
Ez minden vendégségre igaz, ugyanis a kétlábú barátaink hajlamosak nem ellenállni a kunyeráló kutyaszemeknek, kedvenceing pedig mindent össze tudnak enni. Ez – pláne ha még emésztési problémákkal, allergiával is társul – problémákat tud okozni (mint hányás, hasmenés, gyomorrontás, stb.)
Ha valaki mégis etetné a kutyánkat, nyugodtan szóljunk rá, hiszen többségük szeret bepróbálkozni új embereknél. Nálunk például ha tőlünk nem kapnak az asztalról ételt, azért minden vendégnél bepróbálkoznak, hátha. Ilyenkor, ha nem szeretnénk hogy mindenki etesse mindennel a kutyát, akkor nyugodtan, nyíltan mondjuk meg. Ha viszont tréningre használnánk, mint például közösséghez, emberekhez szoktatás, ahol jó, ha pozitív élményt szerez, hozhatunk otthonról jutalomfalatot, és azt adjuk be a „közösbe”, hogy aki szeretné etetni a kutyát, netán kérni tőle valamit, akkor azt tudja használni. Én például szoktam hagyni, hogy a vendég gyerekek etessék a kutyát, hiszen az ebeknek szoktatás, a gyerekeknek pedig élmény az is, amikor a kezéből elveszik a falatot. Ekkor sem mindent kaphatnak az asztalról a gyomorrontés elkerülése végett. Ilyen esetben szoktam biztosítani a tápjukból, vagy éppen jutalomfalatukból egy -egy marékkal, amelyet – természetesen felnőtt felügyelete mellett – odaadhatnak nekik.
Mindig biztosítsunk elegendő vizet!
A játszó, rohangáló kutyák vízszükséglete megnő, ráadásul több kutya többet fogyaszt. Ez fokozódik a nyári, kora őszi melegben. Egy kutya átlagosan 50 ml/testtömeg kg/napnyi vizet fogyaszt (ez 30-70 között változhat) így ezzel érdemes számolni. Ha nem kutyás háztartásba megyünk, érdemes kulacsot, itatótálat is vinnünk.
Illik megkérdezni azt is, hova tehetjük a vizet, nehogy a házigazda frászt kapjon attól, hogy a kutyánk mindent szétcsöpög. Nálunk kész tócsákra képesek. Ha mi vagyunk a házigazdák, kijelölhetünk egy kutyaitató pontot, melyet megmtatunk az ebeknek. Hamar megfogják tanulni, hova jöhetnek vízért!
Legyen nálunk motiváló eszköz!
Mindegy, hogy játék vagy jutalomfalat, sosem lehet tudni, mikor lehet szükség egy kis extra motivációra! Akár necces szitu, akár feladat, akár egy kis gyakorlás, vagy éppen szoktatás, sosem árt, ha van mivel motiválnunk. A jutalom ráadásul hozzájárul ahhoz is, hogy egy ilyen „nyüzsgős” program pozitív élmény legyen.
Hozzátenném, érdemes figyelembe vennünk a kutyánk személyiségét. Valamelyiknek hamarabb elege lesz a programból. Ezt egy darabig lehet nyújtani szoktatással, illetve jutalmazással, de nem érdemes nagyon túlhúznunk, mert az végső soron rontani fogja a motivációs szintet és a pozitív élményt. A kutyánk energiaszintjének figyelembe vételéről a következő pontban lesz szó részletesebben.
Vegyük figyelembe kutyánk energiaszintjét!
Mindegy, hogy hozzánk jönnek, vagy mi megyünk, érdemes figyelemmel lenni kutyánk igényeire – például egy alacsonyabb energiaszintű kutyának helyet biztosítani, ahová elvonulhat pihenni, vagy egy magasabb energiaigényű kutyát lefárasztani előtte egy kissé, hogy ne a társaságban élje ki magát teljesen, ami esetleg zavaró lehet más embernek illetve kutyáknak.
Ne felejtsük el, hogy egy vendégség minden esetben nagyobb ingerkörnyezetet jelent, amely terheli az idegrendszert. Ezáltal fárasztó programot jelent a kutyának (és a rá figyelő gazdának egyaránt).
Egyeztessünk a vendégekkel/házigazdával!
Jó ha előre tudjuk, milyen kutyusokra számíthatunk, és ők milyen szabályokat tartanak otthon (pl. hova mehet és hova nem a kutya). Mi se féljünk lefektetni a saját szabályainkat más kutyások számára, hiszen a saját állatunknak is így leszünk következetesek. Nem árt azt is tisztázni, laknak-e még az adott háztartásban más állatok, és annak függvényében dönteni! Ha gyerekek is lesznek, akkor vegyünk figyelembe, a kutyánk hogyan viselkedik velük, vagy van-e velük tapasztalata már, mert nem érdemes kockáztatni.
Érdemes azt is tisztázni, milyen lehetőségek vannak a kutyáknak: pl. játékok, kinti – benti részek, pihenőhely, evésidő (ha belelógna a program), kutyatársaság, szobakennel, stb.
Csak egészséges kutyát vigyünk, és csak egészséges kutyához engedjünk be másik egészséges kutyát!
Ez a pont magáért beszél. Azon felül, hogy kötelesek vagyunk magunknál tartani az oltási könyvet ha elhagyjuk az otthonunkat, fontos, hogy az oltáson túl csak egészséges kutyát engedjünk közösségbe a betegségek terjedésének elkerülése végett. Nem árt tájékozódni vészhelyzet esetére a közelben található állatorvosokról sem.
Gondoskodi érdemes élősködők elleni védelemről is! Bizonyos fajok érintkezés útján, valamint széklettel is képesek fertőzni, így erre figyeljünk, ha az ebet társaságba visszük. Habár főként a fajtársak vannak kitéve az ilyen veszélyeknek, némely élősködő az embernek is kellemetlenséget tud okozni.
Az állatorvosunk tud segíteni abban, hogy mely fertőző betegségek ellen lehet, és miként védekezni. Csak egy példának: a gyakori kennelköhögés ellen már van oltás.
Ne féljünk rászólni másokra!
Kutyánkat mi ismerjük leginkább, ha számunkra nem vállalhatóan viselkedik vele (pl. kicsit sokat ivott), és/vagy a kutyán látjuk, hogy zavarja, ne féljünk közbeavatkozni. Senki nem sértődik meg (a gyerekek meg túlteszik magukat rajta, hogy a kutya nem játék) ha kivonjuk a kutyát egy frusztrációt okozó helyzetből, de a vendégre is nyugodtan rászólhatunk ha szükséges és ésszerű.
Az okozott károkért mindenki maga felel!
Ha kutyánk bármit tönkretesz, azt értelemszerűen nekünk kell rendezni. Ide tartozik az is, hogy takarítsunk fel a házikedvencünk után, és ezt a mi vendégeinktől is elvárhatjuk.
Talán ezek a legfontosabb pontok, melyet érdemes szem előtt tartani, de biztos vagyok benne, hogy még vannak apróbb pontok is, melyek jó tippek lehetnek. Te mit tanácsolnál egy kutyás vendégnek vagy vendéglátónak?
