Miközben Flassans-sur-Issole élményeinek feldolgozásán pörögtem, eszembe jutott, hogyan is jutottunk el Nizzából ebbe a tüneményes kis francia faluba.
Történt ugyanis, hogy Floppyval az A8-as autópályán megálltunk egy Totál benzinkúton. Ez volt az első alkalom, hogy Franciaországban tankolnunk kellett. Gyanútlanul behajtottunk a hatalmas töltőállomásra, ahol nem mellesleg még egy McDonalds is várta a megfáradt utazókat.
Miután leakasztottam a 95-ös benzin tankolópisztolyát és belehelyeztem Kiwi féltett nyílásába, konstatáltam, hogy ebből bizony nem jön semmi. Mivel semmilyen kiírás nem utalt arra, hogy ez az állomás nem működne, így további okok után kutattam. Természetesen minden kizárólag franciául volt kiírva, ami cseppet sem könnyítette meg a dolgomat. Végül szemet szúrt egy kártya leolvasó masina.
„Micsoda briliáns találmány” gondoltam magamban és már dugtam is be a kártyát. Először francia szöveget mutatott, majd beírhattam az összeget.
„20 Euró” – mert hát szegény Kiwibe nem nagyon fér több.
A gép valami „Merci”-vel kezdődő mondatot villantott meg. Ez némi bizakodásra adott okot, úgyhogy ki is vettem a kártyámat, majd ismét a tankolópisztolyhoz nyúltam. Csodák csodájára működött, a kis Daihatsu pedig csak úgy nyelte az üzemanyagot.
Ezután megrezzent a telefonom, jelezvén, hogy a bank éberen levonta az összeget kártyámról.
„-129 Euró” – jött az SMS
WTF?
Na ez itt már nem volt vicces tekintve, hogy roadtripem végéhez közeledve egyre karcsúbbá vált a rendelkezésemre álló számlaegyenleg.
Újabb SMS érkezett, ami arról szólt, hogy vissza is tették a 129 Eurót a számlámra. Mínusz 20 Euróról szó sem esett.
Mellettem egy másik állomáson egy Ford Mondeo állt 4 hölgy utasával, akiktől megkíséreltem segítséget kérni. Nem beszéltek túl jól angolul, de annyit megértettek, hogy a fizetéssel akadtak problémáim. Határozott karlendítéssel felhívták a figyelmemet az előttem álló tekintélyes méretekkel rendelkező építményre, amiből azt a következtetést vontam le, hogy ott kell fizetnem.
Bementem.
Kényelmes turista módjára, még mielőtt kifizettem volna a tankolást, beálltam a McCafé-hoz és rendeltem magamnak egy cappucinot. Udvariasan megkérdeztem a barrista-tól, hogy merre tudok fizetni a tankolásért, aki el is mutatott a kassza irányába – anélkül, hogy egy szót is váltottunk volna angolul.
Ezután sorba álltam. A kasszában egy fiatal hölgy állt bárgyú „jajdeunokittdolgozni” fejjel. Angolul elkezdtem neki ecsetelni (telefonommal a kezemben), hogy mi történt a kártyaegyenlegemmel, mire ő gúnyosan elmosolyodott és közölte franciául, hogy egy szavamat se érti. Legyintettem csak – elvégre is ezt a sztereotípiát mindannyian ismerjük a franciákról, hogy még ha tudnak, se szívesen szólalnak meg más ország nyelvén – és ujjaimmal megmutattam, hogy melyik számú állomás számláját fizetném. Erre ő visszakérdezett valamit, amit pedig én nem értettem.
Itt még a türelem mintaképeként kedves mosollyal arcomon érzékeltettem, hogy milyen viccesnek találom ezt a szituációt és egyre csak az állomás számát hangoztattam.
A „kedves” hölgy ingerülten csóválta a fejét, majd hátranézett mögötte dolgozó kollégájára. Fennhangon, mégis, gúnyos mosollyal szája szélén összebeszéltek. Egyértelmű volt számomra, hogy nem arról megy a csevej, milyen szép dekoltázsa van a fölsőmnek.
Ezen a ponton kezdett bennem is felmenni a pumpa.
A hölgy visszafordult hozzám és hangosabban megismételte francia monológját, hátha így megértem. Valami csoda folytán egyébként tényleg felfogtam, hogy azt az összeget kérdezi tőlem, amiért tankoltam. Furcsáltam a helyzetet, hogy miért nem írja ki ezt a masinája, de nem álltam le vitatkozni a rendszerről.
„20 Euro”
Odaadtam a kártyát, lehúzta a leolvasón, majd „bájos” mosollyal az arcán elköszönt tőlem. Ismét jött az SMS: levontak 20 eurót. Nem igazán értettem a szisztémát, de nem is érdekelt. Mentem volna tovább.
Kiértem az épületből, mire újabb üzenet érkezett: visszatették a számlámra a 20 eurót.
Nem értettem az egészet. Visszamentem a kedves hölgyhöz és letámadtam a kérdéseimmel, közben pedig a telefonomra kapott SMS-eket mutogattam.
„I don’t speak English” jelentette be, majd mérgesen elhagyta a kasszát.
Elég annyi ehhez a történethez, hogy még 10 percig ott álltam, leszólítottam minden ott dolgozót, hogy „could you please help me”, de a nő utasítására levegőnek néztek. Mintha valami ittas csöves lennék, aki pénzt kunyerál.
Sohasem éreztem még magamat ennyire lekezelő helyzetben. Amit pedig végképp nem értek, hogy a Total benzinkút hogy engedheti meg magának, hogy autópálya mellé egy hatalmas töltőállomásra egyetlen angolul beszélő munkatársat sem állít be.
Írtam egy panaszlevelet – pedig sose tettem még ilyet ezelőtt, engem tényleg nehéz kihozni a sodromból -, amire a napokban a következő választ kaptam:
Dear Miss BOGNÁR,
You have contacted Total by email as you have encountered some difficulties while passing in our service-station A8 – Aire DE Canaver.
I am really sorry and I hope you will accept all our apologies.
This situation doesn’t reflect our values in matter of welcoming and satisfaction of our clients.
We have immediately transmitted your remarks to the commercial agent of the station that will recall to the operator and his staff the behavior that is due to our customer smile, welcome, precision, respect, courtesy, attention, the rules that TOTAL is to develop in its network of service-stations.We hope that you will keep our confidence.
Ez legalább korrekt.
Konklúzió:
- Francia benzinkúton vagy kártyával fizetsz az állomáson, vagy pedig bent a pénztárnál.
- Ha kártyával fizetsz a kocsidnál levonnak 129 eurót azért, hogy megbizonyosodjanak róla, van elég fedezet a számládon. A valós összeget később vonják le – ezt állítólag csak külföldi kártyák esetében játszák el.
- Ha bent fizetsz, akkor megmondod az összeget, levonják és utána fogsz tudni tankolni. Amennyiben ez nem történik meg, visszautalják a pénzt, mert úgy érzékeli a rendszer egy idő után, hogy nem tankoltad meg az autódat, tehát nem kell fizetned.
Ami az olasz benzinkutakat illeti, minden szuper easy, de egy trükkre felhívnám a figyelmeteket:
Vannak önkiszolgáló helyek, ahol megtankolod az autódat, bemész a kasszához és fizetsz. Itt állnak a legtöbben.
Vannak olyan helyek, ahová kijönnek hozzád, megtankolják a kocsidat és ha kéred, úgy intézik neked a fizetést, hogy ki se kelljen szállnod a kocsidból. Ez azonban jóval drágább literárba esik, mint az önkiszolgálós. Természetesen, ezt nem minden benzinkúton reklámozzák, így a tudatlan lusta utazók – mint például én is – könnyen megszívhatják azzal, hogy hagyják magukat kiszolgálni.
Hasznosnak találtad a cikket? Kövess minket utunkon a Facebook-on is és iratkozz fel Youtube csatornánkra! Grazie mille! 🙂
Floppy négylábú és Anna kétlábú
