Nyakunkon a karácsony, így hát megpróbáltam körbejárni a kutyás karácsonyi ünneplés témakörét. Mivel év végén mindenki megérdemel egy kis nyugit, igyekszem pár hasznos tippel is szolgálni, hogy a kutyáink számára is zökkenőmentesen teljen az ünnep.
Karácsonyi vásár kutyával
Gondolom nem vagyok vele egyedül, így hát bevallom: megmagyarázhatatlan rajongást érzek az adventi vásárok iránt. Ami elég vicces, tekintve, hogy SOHA (igen jól olvastad, nem véletlenül emeltem ki) nem fogyasztok alkoholt. Ebből adódóan a hangulatos forraltborozgatás kilőve, valamint a tömegben tolongás gondolatától is kiver a víz. Azonban az ünnepi díszkivilágítás és a levegőben terjengő édes-fahéjas illatok annál inkább odavonzanak. Éppen ezért tökéletesen meg tudom érteni, hogy csábító ötletnek tűnhet négylábú társunkat is magunkkal vinni a karácsonyi vásárba.
Sheldont rutinos kutyának nevezném. Hiszen mindig is nagy hangsúlyt fektettünk a megfelelő szocializációra. Illatos „babakutya” kora óta (ami mostanra elég hosszú idő, a napokban volt 5 éve, hogy velünk él) visszük magunkkal mindenhová. Persze ahová csak legálisan beteheti a nem kis méretű tappancsait. Azonban még így is minden olyan „nem kifejezetten kutyabarát” program (értsd: számomra nagyobb szórakoztató értékkel bír, mint a kutyának) esetén végig gondolom, hogy valóban jót teszek-e azzal, ha magammal viszem. Ugyanis szerintem az, hogy a kutyám el tud jönni velem egy adott helyre és részt tud venni az adott programon, nem feltétlenül jár kéz a kézben azzal, hogy ott is SZERETNE lenni.
Vegyük például az idei karácsonyi vásáros kalandunkat röviden összefoglalva. Nem egészen három perce voltunk a karácsonyi vásár területén, de Sheldonra máris úgy gyűltek a kisgyerekek, mint legyek a mézre. A következő húsz-harminc percünk abból állt, hogy eltérő korú-méretű-mozgásfejlődési szakaszban lévő gyerekek simogatták, beszéltek hozzá, vagy kérdezgettek engem. Ezzel neki alapvetően nincsen semmi problémája. Így, ha már egy ilyen messzemenőkig embercentrikus labradort fogtam ki én is igyekszem mosolyogva venni ezeket a helyzeteket. De ha nem lenne ilyen szinten oda meg vissza az emberekért, nem hiszem, hogy eszembe jutna ilyen helyekre magammal vinni és kitenni ennek magunkat. Így az évek során párszor megfordultunk már együtt különböző városokban kisebb karácsonyi vásárokon.
A tapasztalataim alapján azt tanácsolnám, hogy az alábbiakra kiemelten figyeljünk, ha kutyáinkkal együtt szeretnénk karácsonyi vásárokba látogatni:
Szabad a pálya?
Nem minden karácsonyi vásárban fogadják tárt karokkal a kutyás nézelődőket. Ezért az első és legfontosabb, hogy indulás előtt célszerű tájékozódni az adott hely valóban kutyabarát-e.
Fogjuk rövidre
A kötelező pórázhasználat ilyen helyeken olyan szinten alap, hogy úgy gondolom erre külön ki sem kell térnem. Azonban Flexi, hosszúpóráz és egyéb „nagy hatótávolságú” felszerelések helyett célszerű a vásárban tett látogatáshoz egy viszonylag rövid fix pórázt választani. Így vélhetően sokkal könnyebb dolgunk lesz.
Látni és látszani
A téli időszakban a korai sötétedés miatt egyébként sem árt beszerezni a kutyánkra valamiféle „díszkivilágítást”. Pláne, ha esetleg olyan sötét is az eb, mint az enyém. Elsőre nem is gondolná az ember, de a barna már erősen felhős időben is egész jó kis rejtőszín tud lenni.). A karácsonyi vásárokban az átlag nézelődők nem a „földszintet” figyelik. Így nem árt, ha adunk nekik egy extra kis segítséget a kutyánk észrevételére. Erre elég sokféle lehetőség van. Például rátehetünk egy világítós nyakörvet, láthatósági mellényt, de ha biztosra akarunk menni feldobhatjuk a sétaszettünket egy fényvisszaverő pórázzal is. Utóbbi segítségével egyértelműen látható lesz a többi ember számára, hogy „össze vagyunk kötve” a kutyánkkal és véletlenül sem próbálnak meg átmenni közöttünk.
Kisült-e már a kalácsom?
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom a karácsonyi vásárokon a legtöbben nem tudják megállni, hogy ne egyenek valamit. Egy kis kürtőskalács, egy kis sült kolbász, amiből nem ritka, hogy bőven kerülnek darabok-morzsák a földre is. Ha a kutyánk hajlamos a felevésre érdemes a harapnivalókat kínáló standokat kicsit nagyobb ívben elkerülni. Valamint a vásár területén fokozottan figyelni, mert bárhol előfordulhat egy-egy elhullajtott falatka.
Itt a rokonlátogatás ideje
Szerencsére nálunk a karácsonyi rokonlátogatás nem a tipikus „plafonig pakoljuk a kocsit, felkerekedünk és átutazunk az egész országon, mint valami ünnepi karaván” módon zajlik. Helyette inkább csak kisebb, családi körben eltöltött ebédek, vacsorák a jellemzőek. Ezeken előfordul, hogy a családtagok kutyái is részt vesznek. Amit ezzel kapcsolatban fontosnak tartok kiemelni, az a „lepattanó falatok” kérdésköre. Induljunk ki abból, hogy a tradicionális karácsonyi menüsorok viszonylag ritkán állnak olyan ételekből, amiknek a fogyasztása egészséges lenne a kutyánk számára. (Ugyan hány tradicionális magyar menüsorban szerepel például a natúr párolt brokkoli? Szerintem elég kevésben…) Sőt szép számmal akadnak az ünnepi asztalon olyan harapnivalók, amik kifejezetten mérgezőek lehetnek.
Veszélyes harapnivalók az ünnepi asztalon:
Csokoládé
Nem hiszem, hogy különösebb magyarázatra szorul. A csoki nem a kutyáknak való, ezért az ünnepek során fokozottan figyeljünk oda rá, hogy véletlenül se juthasson hozzá.
Karácsonyi sütik
Azontúl, hogy semmi szükségük az agyoncukrozott desszertekre, az édesítőszerrel készült változatok már kis mennyiségben is erősen mérgezőek lehetnek. Ha egy sütemény édesítőszeres, csokoládéval díszített, esetleg mazsolát is tartalmaz akkor nagyjából össze is állt a „gyilkos mesterhármas”. A legjobb tipp, ha az ilyen jellegű ételeket a kutyánktól biztonságosan elzárva tartjuk.
Halászlé és egyéb halas ételek
A halászlé az a fajta fűszeres és sok esetben roppant zsíros étel (az én puhány, pacal helyett salátán és grill zöldségeken edződött gyomromon gond nélkül kifog), aminek a maradékával semmiképpen sem jó ötlet megörvendeztetni négylábú társainkat. A halas fogások markáns ízesítése mellett azonban a hőkezelt szálkák is komoly veszélyforrást jelenthetnek. Főtt sült állapotban ugyanis kifejezetten szúrnak. Sőt, elakadva akár fulladást is okozhatnak, úgyhogy, ha nem akarunk kockáztatni az ünnepi asztalról a „szálkázós kistányér” tartalma jobb, ha gyorsan a szemétbe kerül.
Sülthúsok cupákos, zsíros alkatrészei
Jó ötletnek tűnhet az ünnepi sültből egy kis lepattanót juttatni a kiskutyának az asztal alatt, azonban a tudatos gazdikat ettől is óva kell, hogy intsem. A zsíros (és persze sok esetben erősen fűszeres) falatkák elfogyasztása azon túl, hogy emésztési panaszokat okozhat, akár hasnyálmirigy gyulladást is előidézhet.
Toxikus dekorációk
Igen, ilyenek is akadnak. Az ünnepek közeledtével én is minden évben karácsonyi díszbe öltöztetem a lakást. Ugyanakkor arra is kiemelt figyelmet fordítok, hogy mindezt kutyabarát módon tegyem. Ezen elv alapján nálunk tiltólistán van a fagyöngy és a mikulásvirág is (elfogyasztás esetén mindkettő mérgező a kutyákra nézve, emésztőrendszeri panaszokat és légzési problémákat okozhatnak).
Azt tanácsolom tehát, hogyha a kutyánkat is szeretnénk magunkkal vinni a karácsonyi rokonlátogatásra, elsőkörben kérdezzük meg a vendéglátót, hogy szívesen látja-e a négylábú barátunkat is. Ha a válasz igen, célszerű felhívni a figyelmét a kutyás látogatás esetleges árnyoldalaira. Amennyiben a nagymamánk például az a típus, aki egy elhullajtott morzsa esetén olyan szívinfarktust kap, hogy a defibrillátor sem éleszti újra, akkor talán jobban járunk, ha a még nem szobatiszta, a dohányzóasztal sarkát örömmel megrágó kölyökkutyánkat nem a karácsonyi rokonlátogatás alkalmával ismertetjük meg vele, pláne nem úgy, hogy átvisszük hozzá.
Abban az esetben, ha a rokonlátogatás során Buksi is szívesen látott vendég, megérkezéskor érdemes meggyőződni arról, hogy az ünnepi környezet náluk is „kutyabiztos”-e. Nem hiszem, hogy sok olyan gazdit ismerek, aki örülne, ha kérdés nélkül megetetnék mindenfélével a kutyáját. Éppen ezért, a konfliktusok elkerülése érdekében érdemes arra is energiát fordítani, hogy a lehető legtürelmesebben megértessük a kutyátlan családtagokkal is, hogy hiába néz Buksi rájuk tányér méretű „éhező árva kiskutya” szemekkel miközben a bejglit falják, legyenek szívesek tartózkodjanak a megkérdezésünk nélküli etetéstől, ha nem akarnak ártani a kutyánk egészségének.
Ajándékozás egy kicsit másként
Ha sikeresen túléltük a rokonlátogatást, a karácsonyi étkezéseket, és még mindig nem zuhantunk „kajakómába”, jöhet az ajándékozás kérdésköre.
Tavaly már írtam egy cikket a karácsonyi ajándékötletekről gazdik számára, amit ITT tudtok elolvasni, így most egy másik oldalról szeretném megközelíteni a témát.
Nem csak karácsonykor tartom fontosnak, hogy mindenki legalább a saját szintjén, próbáljon meg másokon segíteni, de az ünnepek közeledtével azt gondolom ez kiemelten lényeges. Ha nyitott szemmel jártok a világban és akár csak a szűk környezeteteket megpróbáljátok ilyen szemmel megfigyelni, sok lehetőség adódik rá, hogy egy kicsit szebbé tegyük mások életét. Nem feltétlenül kell nagy dolgokra gondolni, például már azzal is az átlagosnál többet tehetsz másokért, hogyha éppen időd engedi megállsz egy kicsit beszélgetni a lépcsőházban lakó idős magányos nénivel (ez nem kerül semmibe, viszont nekik sokat jelenthet), de akár azzal is, ha a sarki kisboltban kifizeted egy szemmel láthatóan szűkölködő kisnyugdíjas kiló kenyerét. Vagy ha meleg teát esetleg levest viszel a kutyasétáltatás alkalmával az útvonalatokon gyakran fellelhető hajléktalannak.
De idén akár az is része lehet a képzeletbeli „hogyan tegyünk jót másokkal” listának, ha a kutyánk a szokásos ajándék hegyek és karácsonyi plüssök helyett, csak 1-1 dolgot kap. Az ajándékra szánt összeg fennmaradó részéből pedig mondjuk egy-egy gazdátlan állat életét teszed kicsit szebbé. (Ha ilyesmiben gondolkodsz, ITT találod az alábbi írásunkat, melyben összegyűjtöttük a jelenleg hazánkban működő szervezetek listáját elérhetőségekkel). Nálunk hasonló megfontolásból Sheldon zsákja idén egy féle ehető ajándékot (szárított kecske alkatrész) és egy féle játékot (egy olyan fekete KONG-ot, amit hazánkban nem sikerült eddig beszerezni, de idén Németországban igen) rejt majd.
Vitathatatlan tény, hogy a kutyánk számára a legjobb ajándék a rá fordított megfelelő mennyiségű és minőségű idő és figyelem. Éppen ezért a legfontosabb, hogy a nagy karácsonyi lázban se hagyjuk, hogy teljesen elmenjen róluk, valamint a szükségleteikről a fókusz.
Az ünnepi készülődés alatt is próbáljunk meg kellően odafigyelni, hogy négylábú társaink is megkapják a méltán megérdemelt foglalkozás adagjukat. Legyen szó nagy sétákról a természetben, labdázásról, végtelen időintervallumúra nyúló szimatolásról, vagy egy fárasztó kutyás edzés után együtt kuckózásról a kanapén, a kutyánk garantáltan boldog lesz, hiszen a legnagyobb ajándék, ami adható az együtt töltött idő.
Végezetül pedig: ha a dolgok a legrosszabb forgatókönyv szerint alakulnak és az ünnepek alatt mégis beüt a négylábú társunknál valami egészségügyi probléma, a hozzánk legközelebb eső állatorvosi ügyelet felkutatásában nagy segítségünkre lehet EZ.
Kellemes (és persze kutyaszőrben gazdag) karácsonyi ünnepeket kívánunk mindenkinek!
