A kutyák háziasítása több mint százezer éve kezdődhetett. Azóta mint faj, számos változáson mentek keresztül, amelyek az emberi környezetbe való beilleszkedést segítették. Az idők folyamán rengetegféle feladatra hasznosítottuk őket, és mára már a társadalmunk szerves részeivé váltak. De miben rejlik a kutyák sikere, és merre tart a jövő? Hogyan alakul át a „hagyományos kutyaszerep” a modern társadalmunkban?
Egy kis evolúció és tenyésztés
A mai kutyák kialakulása több szakaszra bontható. Hogy pontosan mi és hogyan történt, abban genetikai vizsgálatok segítik a kutatókat. Több elmélet is napvilágot látott már a kutya eredetéről, de ez nem ennek a cikknek a témája lesz. Hogy kezdetben mire használták a kutyákat, arra csak találgatások vannak a régészeti és egyéb vizsgálatok alapján.
Miután háziasították a kutyát, különböző embercsoportokkal kialakultak a különböző helyi változatok, fajták. Leginkább a vadász és területvédő ösztöne volt kezdetben kívánatos. A korai kapcsolat még nem feltételezett semmilyen érzelmi köteléket, inkább csak valamilyen kölcsönös együttélés lehetett. Hosszú távon viszont azt eredményezte, hogy ez emberrel szemben elkezdett csökkenni a kutya ősének agressziója.
Ahogy a különböző helyszínekhez és életmódhoz különbözőféleképpen kellett alkalmazkodniuk, egyre inkább küllemben is eltértek egymástól a kutyák. Ezt segítette az is, hogy az embercsoportok letelepedésével elkülönültek egymástól és vadon élő társaiktól. Amelyik nem működött együtt, vagy agresszív volt, egyszerűen elpusztították. Ez lehetett a tudatos szelekció első törekvése, hiszen itt még nem beszélhetünk állati jogokról.
A kutyák küllembeli változásai is nagy mértékben kutatottak, csak ajánlani tudom a további irodalmakat ezen a téren.
Magáról tudatos tenyésztésről csak sokkal később beszélhetünk, amivel a Brit Kennel Klub 1873-ban volt az első. Itt nemcsak küllemre, hanem jellemre is lefektették, hogy egy – egy kutyafajtának „milyennek kellene lennie”. Természetesen egyéni eltérések mindig vannak, de egy tenyésztő így odafigyel arra is, hogy mik a kívánatos testi és jellembeli tulajdonságok. Sokszor több fajtát kereszteztek a kellő tulajdonság kialakításáért, ám egy új fajta létrejötte nagyon sok idő – és még több papírmunka. Emellett véletlen szaporulatok tömkelegével is találkozunk mind a mai napig, ahol teljesen vegyes, ilyen – olyan kombinációkat kapunk.
Az viszont biztos, hogy a kutya sikere az együttműködésben rejlik. Az emberek számára ez a tulajdonság volt és lesz is az egyik legkívánatosabb.
Ahogyan mi is hatunk a kutyáinkra, úgy a kutyánk is hat ránk. Még ha nem is vesszük észre, akkor is folyamatosan monitoroznak bennünket. Ennek következtében a két faj közötti kommunikáció egyre hatékonyabbá válik, hiszen eltanulnak tőlünk olyan dolgokat is, melyeket a vadonban nem használnak (például mimikai kifejezőeszközök).
A Magyar Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs hivatal egy rövid közleményben szépen összefoglalja az ilyen irányú kutatásokat. https://nkfih.gov.hu/hivatalrol/online-sajto/ember-kutya-igy-hatunk
Érdekesség, hogy a kutyák külseje is abba az irányba tolódik el, ami az emberekből „cuki” hatást vált ki. Láttuk régen, a nagyszüleink idejében a játékmackókon, hogy egészen medveszerűek voltak. Majd később egymás mellé került a szeme, és lapos lett az orra. Pont úgy, ahogy a nyomottabb orrú kutyák esetében. Ez az arcberendezés ugyanis az embereket a kisbabákra, azaz saját kölykünkre emlékezteti, emiatt hajlamosak vagyunk nagyon cukinak vélni őket. Az ilyen fokú deformitások viszont egészségügyi probémákat okoznak. Szerencsére sok helyen kezdenek rájönni, hogy a modern piac kiszolgálásánál fontosabb a kölykök egészsége.
A munkák modern környezetre alakulása
Ahogy az emberek munkái, úgy a kutyák feladatai is változnak az idővel. Mivel be tudtak illeszkedni a társadalomba, így annak haladó vívmányai rájuk is hatással vannak. Az emberek többsége már nem vadászik, terel nyájakat, őrzi kutyával az ingatlanját stb. A kutyák ösztönei viszont továbbra is megmaradtak, így alternatívákat kellett keresni annak levezetésére, kiaknázására.
A munkák alternatívájára pedig ott vannak a változatosabbnál változatosabb sportok. A terelést például kiváltja a treibbal, a vadászatot a szimatmunka, és még lehetne sorolni. Ez azért fontos, mert a kutyánknak van igénye arra, hogy kutya legyen, még akkor is, ha egy emberi társadalomban él. A sport egy jó lehetőség arra, hogy kutya és gazdi előtt is új mozgási, fejlődési lehetőségek nyíljanak meg, több legyen a sikerélmény, és felhőtlen időtöltést biztosítson a páros mindkét tagja számára. Emelett segít kezelni a kutya ösztönszintjét, kiélheti magát és formálja a jellemet.
A modern társadalomban egyre inkább felkapottak a különböző kutyás rendezvények, tevékenységek is. Ezek mind a tájékoztatást, mind a közös aktivitás propagálást szorgalmazzák. Segíthetnek beilleszkedni a városi életmódba anélkül, hogy az „eredeti környezet” hiánya negatívan kiütközne a kutyánk viselkedésén. Mivel hatunk egymásra, ezért egy ilyen kudarc (pl. új problémák, vagy ha nem sikerül kezelni a régit, rossz energiaszintű kutyát választottunk, stb.) az emberre is kihat, és növelheti a hétköznapi stresszt, szélsőséges esetben pedig a kóbor/menhelyi kutyák így is magas számát.
Akit az állattartási – beleértve a kutyákat is – kultúrának változása jobban érdekel, annak érdemes jó pár vidéki lapot átböngésznie, ugyanis a városi állattartás már nagyon eltávolodott a hagyományosnak jelölt fajtától.
Jó-e a fejlődés?
Feltehetjük a kérdést, hogy jó-e ez. Egy részről igen, mert ez magasabb fokú érzelmi köteléket és fejlettebb állati jogokat is lehetővé tett. Másrészt pedig nem, mert a kutyák szükségleteinek lekorlátozása, átalakítása eddig nem felmerülő viselkedésproblémákhoz is vezethet. Emiatt sem győzzük hangsúlyozni a felelős kutyaválasztást és tartást. Tudnunk kell, eredetileg mire tenyésztették a választott ebet, és ha van lehetőségünk, a szülőkről is tájékozódjunk. A keverék kutyáknál sok minden véletlenszerűen keveredhet, így jó, ha felkészültek vagyunk egy esetleges probléma kezelésére.
A modern kutyatartás egyik velejárója, hogy ehhez viszont sokkal több segítség áll rendelkezésünkre. A tudomány fejlődésével egyre több nevelési irányzat, sport, illetve ezek mögött álló szakirodalom is született. Lassan az okozhat problémát, hogy nehéz kiszűrni a számtalan információból a jót és a hiteleset, ráadásul ezek is folyamatos fejlődésben vannak. Ugyanígy egyre nehezebb jó és hiteles szakembert is találni, mivel folyamatosak a képzések, és egyre több igény van a szolgáltatásokra.
Ahogy az ember is próbál megfelelni ezeknek a modern társadalmi elvárásoknak, úgy a kutyák is alkalmazkodnak hozzánk. Ám mivel sokkal inkább az emberek, mintsem a kutyák közé kell beilleszkedniük, ezért ha elmulasztjuk a szocializációs folyamatot, elérhetjük, hogy a különböző kutyák között nagyobb kommunikációs szakadék lesz, mint ember – kutya között. Az viszont tény, hogy a hétköznapjaink rutinjaiba nagyon jól be tudnak illeszkedni, és tudtunkra képesek adni, hogy mit szeretnének. Emelett sokszor megértik azt is, hogy mi mit akarunk tőlük.
Ugyanakkor – bár a kutyánkat csak félig-meddig tekintjük állatnak – azt látni kell, hogy az embernek 1400 grammos az agya, a kutyának pedig 100, tehát, ha beszélni is kezd, nem fog filozofálni „- fogalmazott Csányi Vilmos etológus.
A kutya, a modern ember „gyerekpótléka”?
Sok helyen lehet hallani azt is, hogy a kutya gyerekpótlék, mert aki nem akar gyereket ebben a rendszerben, anyagi helyzetben, társadalomban, stb. az kutyát tart. Az ellenérvek persze taglalják, hogy kutyát tartani is nagy felelősség és anyagi ráfordítás, és hogy a társállatoknak sem tesz jót, ha emberként, gyerekként kezeljük őket.
Mi az igazság? Tényleg lehet „pótlék” egy kutya? Sokan, akik gyerek nélkül élnek, vállalnak kutyát, de számtalan eb él gyermekes családokban is. Az tény, hogy
az európai háztartásokban több macska és kutya él, mint gyerek. Egy friss reprezentatív kutatásunk alapján a magyar kutyatartók 64 százaléka egyértelműen vagy nagyrészt családtagnak tekinti a kutyáját, 16 százalékuk szőrös gyereknek, míg 12 százalékuk számára a kutyájuk mindenkinél fontosabb ” – mondta Kubinyi Enikő etológus.
Tény, hogy mivel a kutyák ránk vannak utalva, gondoskodó – szerepbe helyezhetik az embert. Kényeztetésért, gondoskodásért, nevelésért cserébe feltétlen szeretetet kapunk tőlük.
Kubinyi Enikő tanulmányának összefoglalója is elérhető, amennyiben valakit bővebben érdekelhet: https://enikokubinyi.elte.hu/content/kutyatartas-es-gyerekneveles.t.169
Ám a túlkényeztetés, „nem kutyaként kezelés” problémás lehet, ugyanis a kutya nem feltétlenül tudja, hogy milyen keretek között él, ha az nincs kijelölve számára, és ez új viselkedésbeli problémákat eredményezhet. Persze megtanulja, hogy nálunk mi a szokás, de az közel sem biztos, hogy ez megteremeti számára a komfortérzetet.
Az egyre növekvő kutyatartás a városokban egyrészről jó, mert ráveszi a különböző egységeket, hogy változtassanak, például az infrastruktúrával kövessék le az igényeket. Egyre több a kutyabarát hely, illetve kutyás megoldás. Ezzel szemben a nagy szám hátránya, hogy a városokat le tudja terhelni az állattartás túl nagy aránya. Új kampányokat kell indítani, pl. az ivartalanítás mellett, nő a kóbor ebek száma, nehezebb a tisztán tartás, és több pénz megy el a modernebb infrastruktúra kialakítására.
Távlatok a jövőben
Van-e a fenti problémákra megoldás? Vagy egyáltalán kell-e? Nos, ez nehéz kérdés. Ugyanis a társadalmi fejlődésnek nem lehet az útjában állni, annak üteme viszont sokszor annyira gyors, hogy mi emberek sem tudjuk teljesen felvenni vele a lépést. A kutyákat pedig mi húzzuk magunk után. Mert amire van kereslet, arra lesz piac, és mivel egyre gyorsabbak a változások, ezt egyre gyorsabban kell lekövetnie a kiszolgáló egységeknek.
Emelett egyre kívánatosabb lett a nagyobb alkalmazkodó és együttműködő készség, sőt, sokan már előnyben részesítik kutya társaikat más embereknél. Ez azt eredményezte, hogy a tenyésztés is ebbe az irányba tolódik el, hiszen erre van kereslet. A gyors változások viszont sokszor nem elegek egy – egy hosszabb folyamat végbemeneteléhez, ami még nem látott problémák szül.
Pozitív viszont, hogy egyre több információ áll rendelkezésünkre, mint azt már említettem. Nagyon sokan foglalkoznak a fent összefoglalt téma valamelyik részével, nem csak az aktualitása miatt, hanem mert – együttműködési készsége miatt – az egyik legkönnyebben vizsgálható alany: a kutya. Az egyre növekvő kutyaszám pedig nagyobb reprezentációs kört biztosít a kutatások számára.
