Kutyával utazol? Ne felejtsd magaddal vinni az alábbiakat:

Bár már írtam egy bejegyzést arról, hogy mit kell megtennünk azelőtt, hogy nemzetközi útra indulunk kutyánkkal, most összeszedem azt is, hogy mit vigyünk magunkkal kedvenceinknek. Lesz átfedés a két cikk között, de garantáltan tartogat új információkat is a bejegyzés.

Útlevél, oltási papírok, blabla – NEM CSAK határátlépéshez!

Igen, ezt már említettük. Minden papír rendben kell, hogy legyen és vannak országok, ahol bizonyos időintervallum el kell, hogy teljen oltás és utazás között. (Ennek érdemes utána nézni.)

Ami viszont ÚJ információ volt számunkra is, hogy nem árt ezeket a papírokat az országon belül is magunkkal vinnünk. Például Olaszországban Cinque Terre felé a vonaton kérhetik szintén a papírokat: nem elég, hogy beutaztunk a kutyánkkal az országba.

Ketrec – NEM CSAK szállítás miatt!

Ez is szerepelt előző bejegyzésünkben, de a belföldön utazóknak is hangsúlyoznám, hogy a „legális” kutyaszállítás ketrecben, vagy ráccsal elkerítve történik. Országhatáron ezt le is ellenőrzik – feltéve, ha feltűnik a határőrnek, hogy kutyát szállítunk.

Floppyval történő utam során a ketrec más, áldásos szolgálatot is tett: ha kutyánk fél a vihartól és nem tudjuk előre, hogy lesz-e olyan pontja a szállásunknak, ahová el tud bújni, akkor a ketrec lehet erre a megoldás. Fedett, otthonszagú, kényelmes kis „kutyaól” ez, amikor el kell rejtőzni a rettegett villámok elől.

Kutya törülköző

Na ez az, amivel én nem készültem: Floppynak nem hoztam törülközőt, pedig kellett volna. Nem is gondoltam rá, hiszen rühelli a vizet, akkor meg minek törölgessem. Addig nem jutottam el, hogy az eső bizony meglepetésszerűen lecsaphat ránk és egyik apartman, vagy hotel sem fog számunkra külön kutyatörülközőt kitenni, hogy megtörölgessük kedvenceink mancsát. A konyhai törlőkendők pedig hamar elfogynak, ha kifogjuk a rossz időt…

Kutyapléd (az otthon hamisíthatatlan illatával)

Floppy 10 héten át 10 különböző helyen száll meg velem. Azt vettem észre, hogy az első napokban leginkább csak a saját plédjén szeret feküdni. Később fedezi csak fel a neki tetsző pontokat az új szálláshelyen. Nincs ebben semmi meglepő: a pléd az otthon illatát hordozza és biztonságérzetet nyújt számára addig, ameddig megszokja az új helyet.

Játék (de legalább egy szétrágható zokni) és jutifalat

Kutyánk bármennyire is elsősorban hozzánk ragaszkodik, nem tud minden új helyen egyből feloldódni, akárcsak mi sem. A kezdeti szorongást otthoni játékaival sikerrel fel tudjuk oldani. Floppy is, akárcsak egy kisgyerek, első napokban úgy hordozza magával a labdáját mindenfelé, mintha az valamiféle védelmet nyújtana számára a szekrényben rejtőző mumusoktól. Amikor csak tudok, játszok vele az első napokban és persze jutalmazom mindenért, amiért csak lehet, hogy egyre több pozitív élmény köthesse őt az új helyhez.

Ez nagyon fontos! Mindig tartsunk az autónkban friss vizet és tálkát a számukra!

Verona felé beragadtunk egy óriási dugóban és a 30 fokban ácsorogtunk az aszfalton, miközben nem mozdult a sor. Szerencsére meg tudtam itatni Floppyt és nem száradt ki a hosszú és gyötrelmes óra alatt.

Más probléma is felléphet útközben, ami miatt kénytelenek lehetünk hosszabb időt megállni egy nem betervezett állomáson. Utóbbi közelében nem feltétlen fogunk találni mindig benzinkutat…

Szájkosár – of course

Esett már róla szó: sok helyre csak szájkosárral vihetjük el kedvencünket. Ilyenek például a tömegközlekedési eszközök, ahol Franciaország kivételével (itt nem kötelező a szájkosár a vonaton) mindenhol számíthatunk rá, hogy az ellenőr, de még a sofőr is csúnyán néz ránk, ha legalább nem lóg a kosár a kutyus nyakában.

Dugi kutyakaja

Ha road trip-et tervezünk, jó, ha kutyakajával indulunk el, nehogy meglepetés érjen minket a célállomáson. Floppy három napig pasta-n élt Rómában, mert bármennyire is hihetetlen, a szállásunk közelében nem volt olyan közért, ahol árultak kutyakaját. Messzire kellett sétálnunk ahhoz, hogy nagyobb élelmiszer boltot találjunk. Azért nem panaszkodott túlzottan: bejön neki az olasz konyha.

Útravaló tálka

Amikor városnézőbe megyünk, vigyünk magunkkal vizet és tálkát nekik. Ez persze evidens, de ki tudja, hogy a nagy készülődés hevében nem-e merül feledésbe. Ajánlom azokat az „összepattinthatós” tálkákat, amikkel helyet spórolhatunk magunknak. Én sajnos néha elfelejtem magammal vinni Floppy minitálját, ami általában nem jelent problémát, mert kapunk műanyag poharat valamelyik kávézóban, de azért előfordult már, hogy a tenyeremből ivott egy napon keresztül – remélem az állatvédők nem rónak meg az őszinteségem miatt. 🙂

Szokásos „egyebek”

Kutyakefe, hám, póráz, nyakörv, pótpóráz, pótnyakörv, kakizacsi stb. Utóbbival kapcsolatban: a legtöbb városban, ahol jártunk nincsenek olyan nyilvános kukák kihelyezve, amikhez zacsi is jár. Ez csak az Andrássy-úton divatos. (Nagy pirospont jár ezért kis országunknak.)