A MEOESZ-ben az ősi típusú fajtákat (és a spicceket) az V. fajtacsoport képviseli. Közéjük tartozik többek között a lajka, a basenji, a mexikói meztelenkutya, a kánaán kutya, a fáraókutya, a csau csau és még sokan mások. De miért is különlegesek és egyediek ezek a fajták?

Az összes FCI ezen fajtacsoportjába jelenleg sorolható kutyafajta megtalálható itt: https://kutyafajtak.hu/fci/fci-5-fajtacsoport-spiccek-es-osi-tipusu-kutyak

Kutyákat övező mítoszok

Hogy mégis mennyire ősi az ősi? A pontos évszámát nem tudjuk, hogy mióta hűséges társaink ők, de az biztos, hogy több ezer éve (akár 3-4000) vannak az ember szolgálatában. A fáraókutyák például már az ősi Egyiptomban is híres vadászkutyák voltak. Ez is az egyik oka, hogy számtalan mítosz, és legenda is övezi néhányukat.

A Xoloitzcuintle, vagyis a mexikói meztelenkutya például körülbelül 3500 éves. Kezdetben vallási szertartások áldozata lehetett, exotikus hús, és természetesen öleb – hiszen már az azték birodalomban is népszerű volt. Még a neve is az aztékból származik, egy kutya-szerű istenség után. Mivel szőrtelen teste különleges megjelenést biztosít számára, nem csoda, hogy mindenféle érdekes legenda kering róla. Például, hogy az istenek azért teremtették, hogy a halottak lelkét átvezesse a túlvilágba, emellett az élőket pedig védelmezze. Bizonyos mexikói falvakban még gyógyító erejükben is hisznek, akik mellesleg az álmatlanságot is segítenek leküzdeni.

Az eredetileg meleg, sivatagosabb területeken őshonos basenji, az éneklő kutya nem véletlenül kapta ezt a nevet. Ő ugyanis ugatás helyett leginkább jódlihoz hasonlító, vonyító hangot ad ki, emellett az afrikai mítoszok egyik régi szereplője. Ezek alapján egy Rukuba nevű kutya a tűzisten háziállata volt, és az emberek neki köszönhetik magát a tüzet. Mivel a barátságos kutya odaadta ezt az embereknek, a tűzisten száműzte és elvette a „beszédképességét”.

Egy kínai legenda szerint például a csau – csau híres kék nyelve azért ilyen, mert amikor az eget festették, megnyalta azt. Ugyanis amikor a csillagok a helyükre kerültek, a kieső égdarabok leestek, és ez a kutya bizony belekóstolt.

A perui meztelen kutyára is mágikus állatként tekintettek. Mivel érzékeny a nap sugaraira, az inkák inkább este dolgoztak velük a szabadban. Ezért a spanyolok azt hitték, hogy ők a holdfénnyel előbújó mágikus teremtmények, mivel csak ilyenkor látták őket. Nem véletlenül becézték őket a „hold virágának”.

A valóság: közös jellemzők

Ezen fajták többségéről azt beszélik, hogy meglehetősen egyediek, hűségesek, ugyanakkor önállóak. Ennek az oka az lehetett, hogy amellett, hogy összhangban kellett élniük az emberrel, saját döntéseket kellett hozniuk és önállóan dolgozni. Így öntudatos, önálló döntésre képes fajták hírében állnak. Sokuk, például a lajkák, a finn lappkutya és még jó néhányan rendkívül sokoldalúak. Nekik az élet több területén is helyt kellett állniuk és azt csinálni, amire épp szükség volt. Ha kellett, tereltek, ha kellett őriztek, ha kellett, a vadászatban segítettek. Alapvetően nem ajánlják őket kezdő kutyának, de ez is fajtafüggő, illetve fajtán belül is vannak egyéni eltérések.

Általában – bár ez méret és genetikafüggő – hosszabb életűek (13-15 év átlagélettartam), és ellenálló, ugyanakkor körülményekhez jól alkalmazkodó kutyafajták. A sokoldalúság mind a mai napig felfedezhető bennük. Én például hat éve dolgozom yakut lajkákkal, és számos feladatban, munkában megállták a helyüket, kezdve a szimatmunkától a húzósportig. Ugyanakkor a fenti tulajdonságok is megtalálhatóak bennük. Az elején megszenvedtük a motiváció-építéssel, holott a munkakedv megvolt. Sokat kellett viszont tanulnunk egymástól, hogy hogyan engedjek nekik teret, hogy ők is elfogadják, amit én szeretnék. Mivel önérzetesebbek, figyelembe kell venni a saját akaratukat, de ez nem egyenlő a mindent megengedéssel. Amikor viszont ezt kitapasztaltuk, akkor remek összhangot sikerült teremteni.

Külsőre is rendkívül változatosak. Minden fajtánál láthatóak az alapvető fajtajegyek, amelyek elég egyediek ahhoz, hogy össze lehessen keverni őket. Néhány közös pont, hogy többségük közepes, nagy – közepes termetű, álló fülű, izmos testalkatú (még ha ez a bunda miatt nem is látszik). Ám a hasonlóságokon túl sokkal több az eltérés: pofájuk egyedi, karakteres, van közöttük hosszú és rövidszűrű, sőt, némelyikük teljesen szőrtelen. Az pedig, hogy kinek melyik tetszik, szintén teljesen egyedi. Bővebb és fajtákra bontott, hivatalos leírásért a fajtaért felelős csoport hivatalos oldalát javaslom: https://group5dogs.hu/

Az ősi típusú kutyák ma

Manapság sokuk igen kedvelt, ugyanakkor elég ritka fajtának minősül. Kiállításokon lehet velük találkozni, de közel sem olyan nagy számban, mint sok, ma is népszerűnek számító fajta. Ennek az is lehet az oka, hogy mivel kevésbé ismertek, kevésbé keresettebbek, és emiatt a hivatalos tenyésztő is kevesebb. Mivel a tájékoztatás is csekélyebb, az emberek később találkoznak vele, és/vagy nem tudnak róluk sokat.

Az viszont biztos, hogy a származási helyeiken élő helyiek másképpen viszonyulnak hozzájuk. Sok helyen büszkék is rá, hiszen nemcsak a mitológiájuk, hanem történelmük részévé is váltak, emiatt tisztelet övezi őket. Holott ma már sok helyen nem végzik azokat a tevékenységeket, amelyekre régen ezeket a fajtákat használták, be tudtak illeszkedni a modern társadalomba is. Különleges külső és belső tulajdonságaiknak köszönhetően igazi ritkaságként kedvelt házikedvencekké és olykor sport és munkakutyává váltak.