2 m magas kerítés, gödrök a kertben, rengeteg szőr, káoszba torkolló vonyítás, hatalmas mozgásigény, vadászösztön, vagy közös sport? Egy szánhúzó remek társ lehet, de ha nem ismerjük a saját és a fajták igényeit, könnyen rémálommá válhat.

Miért lett ilyen népszerű?

A szánhúzók „farkasossága” már régóta vonzza az embereket, de emelett sokkal kezelhetőbb is legtöbbjük, mint egy farkaskutya-fajta. Sajnos a mentő szervezetek tele vannak velük, hiszen könnyedén szöknek, és rengeteg szaporítójuk is van. Ráaádsul ha valaki „mellényúl” a fajtaválasztáskor, néha a kutyája vagy leadásra, esetleg ellenőrizetlen eladásra, vagy az utcára kerül, így rendszeresen látni befogott egyedeket is. Számtalanszor az okozhatja a problémát, hogy a gazdijelölt nem tudja, mibe nyúlt bele.

Egyrészről külső szépségük, formájuk, sokszor különlegesebb, kék vagy zöld, esetleg heterokróm (felemás) szemük, ellenállóságuk vonzza a szánhúzók szerelmeseit (akinek nem sportra kell), de nagyban szerepett játszott a fajta felkapásában a Trónok Harca sorozat, ahol a rémfarkasok szerepébe huskyk kerültek. Olyannyira, hogy a színészek indítottak egy kampányt, hogy ne vegyenek megfontolatlanul husky kutyát, mert nem rémfarkasok, hanem nagy mozgásigényű, munkakutyák.

A sokoldalúságuk is vonzó lehet sokak számára, hiszen

már az ősi nomád népek is használták őket különböző feladatokra, mint például a szán és teherhúzás, vadászat vagy éppen társállatként.

Akár a legnagyobb fagyokat is kibírják, sokuk a hideg, északi klímához alkalmazkodott, és viszonylag igénytelen az ápolásuk, ellátásuk sok más fajtához képest. Ma viszont már kevés kutya „dolgozik” ilyen területeken, főként a társállat, majd a sport és showkutya funkciók dominálnak, de mind a mai napig sokszor részei az északi expedícióknak.

Node milyen fajták tartoznak ide?

A szánhúzó kutyák többségét ugyan kezdetben nem szánhúzásra tenyésztették ki, hanem például vadászatra (pl. a husky esetében) vagy terelni, esetleg mindenes munkakutyának (mint pl. a yakut lajka). Ettől függetlenül a szánhúzó kutyák közé soroljuk az alábbi fajtákat:

• szibériai husky
• alaszkai malamut
• yakut lajka
• szamojéd
• grönlandi kutya
• kanadai eszkimókutya
• alaszkai husky (nem FCI által elfogadott)
• kugsha (nem FCI által elfogadott)

Szánhúzó kutyák családban és sportban

Noha a legtöbb példány ma családi kutyaként él, még mindig kiválóan tudnak teljesíteni sportokban. Hazánkban ugyan kevés a hó, de a szánhúzás egyéb alternatívái az edzőkocsi (4 kerék) és a scooter (2 kerék) versenysportok, továbbá a kutyás futás (canicross), a kutyás biciklizés (bikejöring) és a kutyás síelés (skijöring) is a húzósportok közé sorolható. Mindegyikben más – más kutyamennyiséggel dolgozik a versenyző, de a lényeg ugyanaz: gyorsan, és összehangolt munkával célba érni (egy kijelölt pályán, útvonalon).

Érdekesség, hogy már a múltban is szerveztek a szánhúzás mellett versenyeket számukra, melynek elsődleges célja az lehetett, hogy a kutyák mindig edzésben legyenek. Aki erről részletesebben szeretne olvasni, ajánlom tovább olvasni a National Geographic témában megjelent cikkét:

A szánhúzók világa

Okos, független, nagy energiájú kutyák révén nagy távolságokat képesek megtenni (hiszen ez volt a feladatuk a tundrán), megbízhatóan közlekednek terepen, és önálló döntéshozásra képesek. Ez azért lehetett fontos, mert sok helyzetben a kutyavezető (legyen szó akár vadászatról, akár szánhúzásról) a kutyára hagyatkozhatott, például veszélyes terep esetén.

Ám ami előny a sportban, az gyakran hátrány lehet egy átlagos háztartásban. Ezek a fajták igénylik az állandó fárasztást, és ha ezt nem kapják meg, gyakran pótcselekvéssel „hálálják meg” a gazdinak.

Bár a fajták között van eltérés (pl. a husky lényegesen hajlamosabb a szöksére a lajkánál), gyakran ha unatkoznak, ásnak, rágnak, vagy akár el is szöknek. Nem véletlen, hogy komoly szervezet csak olyan helyre ad örökbe huskyt, ahol a feltételek adottak, például legalább 2 m magas a kerítés.

Milyen egyéb problémákba futhatunk bele?

Nos, a szánhúzó vedlik. Nem kicsit, nagyon. A hőszigetelése nyáron is jobb, mint sok rövid szőrű fajtáé, hiszen úgynevezett dupla bundája van. Emiatt, ha orvosilag nem indokolt, nem szabad nyírni őket, mert ezzel tönkretehetjük a hőháztartásukat. Álatalában évente 1-2 nagyobb vedlést produkálnak, de a bent tartott kutyák (meg a klímaváltozás hatására) képesek akár hónapokon keresztül vedleni. Egy nagyobb ilyen időszakban összejöhet a bundából még egy szánhúzó kutyányi.

Kevésbé ugat, viszont vonyít. Nem belőlük lesz a legjobb házörző, de hát nem is ez a fő funkciója. Hajlamosak viszont vonyítani (egyéni, hogy kit mi indít be), és több kutya esetén kész vonyítókáoszba fulladhat egy ilyen, a szomszédok örömére. Az ELTE etológia tanszékén vizsgálat alatt áll egyébként a kutyák közötti vonyítás funkciója, indíttatása.

Makacsak. Néha, mint már fentebb szó volt róla, szükséges, hogy önálló döntést hozzanak, ezt viszont a gazdi hajlamos úgy értékelni, hogy sehogy sem tud hatni a kutyára. Sokukat nehéz motiválni, és gyakran saját elképzelésük van, emiatt egyes feladatokra nehezen vagy nem lehet rávenni őket. A tanításuk akkor hatékony, ha figyelembe vesszük a fajta igényeit, és ebből kiindulva keresünk számukra motivációt. Ilyen lehet például a zsákmányosság, vagy a mozgás öröme.

Mik a pozitívumok?

Társállat és jó csapatjátékos. Mivel arra tenyésztették ki, hogy együtt dolgozzanak, így jól kijönnek a többi kutyával. Persze egyéni eltérések lehetnek. Az embereket is többnyire szeretik, jó csapatot tudnak alkotni velük. Mozgalmas, aktív gazdi, család mellé kiváló társ lehet. Ők maguk is szeretnek társsal élni.

Nagyon sokoldalúak és intelligensek. A vadászat miatt kiváló a szimatuk, jók a keresőmunkában, de mozgalmas sportokban is remekül megállják a helyüket. Munkabírásuk nagy, sokféle ágban tudnak jól szerepelni, könnyen tanulnak, de nehezebben koncentrálnak. Kiállításokon is jó eredményekkel szerepelnek.

Az élet szánhúzó kutyával – saját tapasztalatok

Kiképzés alatt ugyan sok szánhúzó (husky és szamojéd) fordult meg a kezeim alatt, illetve rengeteg történetet hallok gazdiktól, de én magam két yakut lajkával élek együtt. A fentiek mind igazak rájuk is. Én dog dancing sportágban versenyzem velük, de sok mindent kipróbáltunk a futástól kezdve az obedience-ig. Mindet egészen szerették. Az első másfél évükben megküzdöttünk a motivációval, ám amint ráéreztünk, nagyon simává vált a közös munka.

Abból a szempontból szerencsém van, hogy ez a fajta ragaszkodó, és talán a legkezelhetőbb a szánhúzók között – kevésbé makacs és nem szökős. Képesek egészen „matrica módba” kapcsolni, és állandóan a gazdit lesni, hogy mikor történik már valami, no meg puncsolni a szeretetért. A bundájuk speciális, nagyon puha, nem sok kezelést igényel, de a vedlés egy horror tud lenni.

A lefárasztás sem egyszerű, mi teljesítménytúrázni jártunk velük, ahol tökéletes társak voltak – mivel ők is vadászatra lettek még tenyésztve, ezért résen kell lenni, ha az ember olyan helyen sétál, ahol vadak vannak (ez a többi szánhúzó fajtára is igaz).

Én szívesen biztatok másokat is, hogy válasszanak szánhúzót, de csak akkor, ha ismerik a saját korlátaikat. Ha tudjuk a kutya igényeit, illetve hogy nekünk mi az elvásárunk, akkor elkerülhetjük a rossz választást. Egy jó tenyésztő, vagy egy felelős alapítvány még hozzánk illő habitusú kutyát is tud ajánlani.

Megjegyzés – Hasznos Linkek: Ez ügyben Magyarországon, illetve további tájékozódás gyanánt (mint pl. az örökbefogadás) az Összefogás a Szánhúzókért Alapítványt mondanám: https://szanhuzoalapitvany.hu/

Illetve kutyás sportok, kiállítások, tenyésztők, versenyek gyanánt pedig az Északi Szánhúzókutyások sportklubját: https://www.sleddogsportclub.hu/