Alicante városától nem messze Spanyolország délkeleti részén, az úgynevezett Costa Blancán található Torrevieja. De miért is menjünk ide nyaralni vagy telelni? Röviden: mert egy nyugodt, családbarát, kutyabarát város sok partszakasszal, ahol mintha az örök tavaszba csöppennénk.
Kutyátlanok kíméljenek
Aki járt már az Ibériai-félszigeten annak bizonyára feltűnt, hogy a spanyolok mennyire kutyabarát népség. Legalábbis mi a Torreviejában töltött egy hónap alatt ezt tapasztaltuk. Rengetegen tartanak kutyát, sok helyre beengedik őket legyen szó akár egy tengerparti bárról vagy egy piacról. Épp ezért nagyon örülök, hogy Nissy miután leszállt a repülőről egy ilyen jó közegben találhatta magát.
¡Buenos días, perro! ¿Qué pasa?
Hangzott fel nem egyszer reggeli séták alkalmával vagy állítottak meg minket az utcán, hogy a saját anyanyelvükön beszéljenek kicsit a kutyához, aki persze ezt egy remek simogatásszerző lehetőségnek fogta fel. Miért mondom azt, hogy a saját anyanyelvükön? Mert bár Spanyolországban jártunk Torrevieja egy igazi európai város, ahova sok norvég, svéd, ír, holland családos vagy nyugdíjas ember költözött ki. Nem mellesleg a magyaroknak is egyre népszerűbb célpontja, így történhetett, hogy az egyik kávézó étlapján még zserbót is találtunk.
A városban sétálva szinte mindenhol kutyás emberekbe fut az ember: a szupermarketek előtt külön “kutya parkolók” vannak (mint otthon a bicikliknek), ahova a kutyák be nem léphetnek, ott kint meg van a saját helyük hol várakozhatnak. Bár én sosem kötném ki egy bolt elé a kutyámat, ez mindenféleképpen újdonság volt számomra.
Alapvetően sok boltba, étterembe, bárba be lehet velük menni pórázon vagy a bevásárló kosárba ültetve. Az éttermekben rendre egyből hoznak nekik egy tál vizet is. Ha már ennyi kutyás van, akkor méltán felmerülhet az emberben a kérdés, hogy de milyen a közösség vagy épp a köztisztaság?
Nos míg a gazdik felé pozitív tapasztalatként éltem meg, hogy vagy megkérdezik odajöhetnek-e a kutyához a sajátjukkal vagy automatikusan szépen elsétálnak melletted az utcán. Addig a köztisztaság sajnos elég hasonló az itthoniakhoz. Itt is két féle gazdit látni: aki visz magával egy palack vizet, hogy még a vizeletet is le tudja mosni a járdáról, és aki a kakit is ott hagyja. Viszont az utcákat hetente egyszer takarítják, így legalább olyankor eltűnnek a séták maradványai.
Ami pedig a strandokat illeti: a város számtalan kisebb-nagyobb partszakasszal rendelkezik, amik hivatalosan nem kutyabarátok, hanem inkább családbarátok játszótérrel és lassan mélyülő vízzel. Pontosabban az a mondás, hogy ha nincs ember a parton, akkor a kutyák is ott lehetnek, ezt pedig a kutyások úgy értelmezik, hogy napközben nem vagy csak “titokban” viszik le őket a partra a törölközőjükre ültetve, este azonban amint a strandolók eltűnnek a partról a kutyák átveszik az uralmat és hatalmas játékok bontakoznak ki.
Kutyás strand Orihuelában
Ha Torreviejában nincs is hivatalos kutyás strand, a várostól nem messze délre van egy nagyon szuper. Kocsival kb 10-15 percet kell menni, hogy eljussunk a Playa Flamenca-ra. Emellett van egy kis homokos öböl, ami csak a kutyásoké. Tábla is jelzi, hogy megérkeztél a kutyás strandra, és kérlek ügyelj a tisztaságra! Mi honnan tudtuk, hogy megérkeztünk? Mellettünk egyszer csak felbukkant egy kutyafej a sziklák között, mintha csak lecsekkolta volna az érkezőket.
Bár Nissy nem a víz nagy szerelmese, eszeveszettül élvezte az itt töltött időt: kergetőzött a többi kutyával, a sziklákról felügyelte a partot, mint egy kis vízimentő. Bezzeg amikor egy kis bűnöző kilopta a cipőmből a zoknimat, azt hagyta…de hát aki menthetetlen zoknitolvaj azon csak a gazdái is szemlesütve tudnak nevetni sűrű bocsánatkérések közepette.
Látnivalók Torreviejában
Torreviejában sok apró látnivaló van: templom, kikötő, partmenti sétányok. Ez tényleg inkább egy igazi nyugodt üdülőváros, ahol az ember papagájcsicsergésre ébredhet. A gyerekeseknek szerintem egy igazi paradicsom lehet, mert a homokos tengerpartok mellett rengeteg játszótér, játszóház, de még aquapark és vidámpark is található városon belül.
A mi egyik kedvenc helyünk a pénteki piac volt, ami a közösségi élet egyik színtere. Az emberek ide jártak kávézni, sörözni, churrosozni délelőttönként. Sokan még ide is a kutyáikkal járnak. Itt tényleg mindent megtalálhat az ember, amit csak szeretne olyan, mint egy mediterrán KGST piac.
A keresők legtöbbször a Rózsaszín tavat hozzák fel, mint fontos látnivalót, ugyanis a környék híres a sókitermeléséről. Hát ez a tó nem rózsaszín novemberben és decemberben (amikor mi jártunk arra). Ha jól jártam utána azért, mert szeptemberben van a nagy sókitermelés, így gondolom ilyenkor elveszti egy időre ezt a különlegességét, míg a kellő mennyiségű sótól újra színessé nem vált a színe. Sajnos annak ellenére, hogy természetvédelmi terület itt is sok szeméttel és elhagyatott bútorokkal találkozni, mert ez a rész közkedvelt naplemente néző hely is, ahova kiviszik a székeket, aztán ott felejtik.
Ami említésre méltó itt és kedvenc kutyasétáltatós helyünkké vált: a partszakasz a Playa de Los locos-tól a Playa de la Cura-ig. Emellett a Nemzetiségek parkja is egy szép park, ahol rengeteg madár él, ezért ha a kutyád egy nagy vadász, akkor itt nem lesz annyira nyugodt a sétátok!
De kocsival gyorsan át lehet menni a La Mata partszakaszra is, ahol egy különleges ösvényen át vezet az út homokdűnék és zöldellő növények közt, aminek a végén a homokos tengerpart vár.
