Január 6-án volt 1 éve, hogy Burek hozzánk került. Akkor még csak találgattuk, hogy vajon idősebb kutyusunk mennyi idő alatt fogadja el a megváltozott helyzetet. Hónapról hónapra javult köztük a kapcsolat. Majd szinte napra pontosan 1 év együtt töltött idő után megláttuk, hogy Wekni újra olyan felszabadult, mint régen. Neki ennyi idő kellett ahhoz, hogy feldolgozza az új családtag érkezését. A jelenség viszont elgondolkodtatott: Vajon hogyan működik a traumafeldolgozás a kutyák világában?
Mit nevezünk traumának?
Elsőre azt gondolnánk, hogy nagyon egyértelműen definiálható, hogy mit is nevezünk traumának, pedig valójában többféle értelmezés alakult ki az idők során, amelyek a tudomány fejlődésével folyamatosan változtak. De legegyszerűbben azt mondhatjuk, hogy:
A trauma egy olyan esemény, amelyet az egyén kritikusnak érzékel, és a tehetetlenség, sebezhetőség érzését kelti benne, miközben súlyos stresszt okoz. Ezzel hosszabb időre kibillenti a történés a lelki egyensúlyából, és gyakran a fizikai állapotára is negatív hatással van.
Jó lenne, ha ennél konkrétabban meg tudnánk határozni, hogy mi okozhat számunkra lelki sérülést, hiszen akkor könnyebb lenne megakadályozni vagy elkerülni azokat. De sajnos ez nem így megy. Trauma szinte bármi lehet, ami a korábban leírt állapotot előidézi. De a leggyakoribb kiváltó okokat össze tudjuk gyűjteni. Ezek a következők: egy szerettünk elvesztése, párkapcsolat vége, munkahely elvesztése vagy elhagyása, hosszan tartó, súlyos betegség átélése és erőszak, zaklatás áldozatává válás. A traumatikus esemény pedig lehet egyszeri vagy akár ismétlődő is.
Azt gondolom, hogy a trauma definíciója minden élőlénynél megegyezik, sőt, a kiváltó okok is lehetnek azonosak. Egy kutyus számára ugyanúgy traumát jelenthet egy szeretett személy, vagy kutyatárs elvesztése, a család szerkezetének megváltozása, betegség, erőszak, baleset átélése. (Itt írtunk arról, hogy mire kell figyelnünk, ha kisgyermek érkezik a családba.) Esetükben a legnagyobb nehézség az, hogy ők nem tudják elmondani, mi történt velük, hogyan élték meg az eseményeket, és hogy a jelenben hogyan érzik magukat.
Traumák hatása a kétlábúakra
Ha valaki traumát él át, az nyomot hagy maga után. Viszont, ha a feldolgozás nem történik meg, akkor krónikus állapotok is megjelenhetnek. Ilyen probléma lehet az, hogy az egyén nehezen szabályozza az érzelmeit, ingerlékennyé válik, az üresség érzése keríti hatalmába, kerüli a kötődést, intimitást, megváltozik a valósággal való kapcsolata, és akár megjelenhet nála az önsértésre való hajlam is. Bizonyos helyzetekben poszttraumás stressz zavar (PTSD) is kialakulhat. (Ennek jelenlétét komoly vizsgálat állapítja meg, és 8 feltételnek kell jelen lennie ahhoz, hogy kimondható legyen a diagnózis.)
Ezen kívül a traumatizált személy tapasztalhat szorongást, pánikrohamokat, düh és harag érzését, betörő emlékeket (flashback-eket), és akár rémálmokat is, mindezt úgy, hogy nem feltétlenül van tisztában a kiváltó okkal.
Ezek után nem meglepő, hogyha ezek a tünetek hosszabb időn keresztül fennállnak, kimerültséget okozhatnak. Így előfordulhat az érzelmekről való lekapcsolódás vagy a depresszió megjelenése is. – Tudom, ez mind nagyon komolyan hangzik, de nem szeretném szépíteni a jelenséget. Úgy gondolom, fontos, hogy tisztán lássunk a témában, hogy időben segítséget tudjon kérni az, aki érintett. Valamint azért, hogy megelőzhető legyen a komolyabb problémák megjelenése.
Hiszen megfelelő segítséggel bizony megelőzhető a helyzet súlyosbodása, sőt, a kialakult állapot vissza is fordítható.
Traumák hatása a négylábúakra
Ahhoz, hogy a traumák kutyákra gyakorolt hatását megfelelően be tudjam mutatni nektek, segítséget kértem a Csabai Állatvédők Khe vezetőjétől, Kiszely Zoltánné Tündétől, aki megosztotta velem, hogy:
Nem csak az emberek, hanem a kutyák is hordozhatják magukkal a traumatizáltság tüneteit.
Kiszely Zoltánné
Az átélt helyzet az ő lelküket, idegrendszerüket is megviseli, és akár testi tüneteket is eredményezhet. Egy kutya esetében az átélt trauma meghatározhatja, hogy aztán miként reagál a későbbi külső ingerekre. Sajnos a menhelyre kerülő kutyák esetében legtöbbször nem lehet tudni, hogy min mentek keresztül. De a trauma megmutatkozhat úgy, hogy rettegnek emberektől, más kutyáktól, más állatoktól, tárgyaktól, hangoktól, helyektől. Ezt jelezhetik úgy, hogy elhúzódnak, túlságosan éberek, reszketnek, szaporán lihegnek, megmerevednek, elmenekülnek, hasmenésük lehet, nem esznek, vagy pont, hogy védik az ételüket. Rosszabb esetben támadnak, harapnak.
Ahogyan a stressznek ránk is negatív hatása van, úgy a kutyusainkra nézve is. Ha a következő tüneteket tapasztaljuk, jó eséllyel sejthetjük, hogy négylábú barátunk stresszesnek éli meg az adott helyzetet: behúzott farok, hirtelen vedlés, bőrszárazság (korpásodás), erős nyáladzás, rágás, ásás, kaparás, étvágytalanság, kedvtelenség, farok kergetése, rágása.
Tudom, ez sem túl szívderítő kép, de megfelelő figyelemmel, szakemberrel, kutyusaink is fel tudják dolgozni az átélt lelki sérüléseket.
A gyógyulás útja
A kétlábúak esetében a traumák feldolgozására, kezelésére többféle eszköz, terápiás lehetőség áll rendelkezésre. Viszont azt nem lehet előre megmondani, hogy mennyi időbe telik majd, amíg ezek hatnak. Nem lehet általánosítani. Minden ember és eset más és más. De hatékony segítséget nyújthat a stresszkezelés és szorongásoldó gyakorlatok elsajátítása. Bátran keressünk fel szakembert, ha úgy érezzük, hogy egyedül kevéssé vagy lassan tudjuk feldolgozni a traumatikus eseményeket. Illetve akkor érdemes még külső segítséget kérni, ha a trauma hatása életvezetési nehézségeket okoz.
Tündi elmondása alapján a traumát átélt kutya esetében nagyon fontos, a megfelelő figyelem biztosítása. Legjobb, ha 0-24-es felügyeletet tudunk számára nyújtani, amely lehetővé teszi a bensőséges, bizalomra épülő kapcsolat kialakulását. Ezt segíti a simogatás, gondoskodás, közös programok. Viszont fontos a fokozatosság – várjuk meg, hogy ő nyisson felénk. Ha pedig már elkezdett kialakulni a kapcsolat, elengedhetetlen, hogy állandóságot, folytonosságot biztosítsunk a számára.
Sajnos nem csak a menhelyen élő kutyusok eshetnek át traumákon, hanem a mi négylábú családtagjaink is, hiszen ők is lehetnek baleset, kutyatámadás áldozatai, vagy szenvedhetnek valamilyen betegségtől, veszteségtől. Ha a kutyus a gazdájával együtt éli át a traumát, akkor egyből ott van mellette a segítség.
Négylábú és kétlábú egymás társa lehet a bajban, a gyógyulásban. A közös trauma az embereket is összehozza, nincs ez másként az állatok esetében sem.
Kiszely Zoltánné
Kutyusunk lelki gyógyulását támogatjuk azzal, ha nyugodt, biztonságos környezetet biztosítunk a számára, ahol nem éri több stressz. Érdemes kerülnünk a hirtelen mozdulatokat, és megpróbálnunk nyugodtnak maradni a közelében. Ne változtassuk meg a napi rutinját, és jutalmazzuk, amikor bátrabban, nyugodtabban viselkedik. Fontos, hogy ne erőltessünk semmit, hagyjuk, hogy ő nyisson. De természetesen, ha hosszabb ideig fennáll a probléma és nem boldogulunk a saját eszköztárunk bevetésével, érdemes szakértői segítséget kérni.
Mit tanulhatunk négylábú társainktól?
Kutyusaink mindig a jelenben élnek. Nem morfondíroznak a múlt történésein, és nem nyomasztja őket a jövő megszámlálhatatlan ismeretlen forgatókönyve. Pont ezért nem is siettetik magukat. Nem stresszelnek azon, hogy már túl kéne lenniük az átélt traumán. Arra koncentrálnak, hogy éppen most mit éreznek, és keresik a lehetőséget arra, hogy megadják maguknak azt, amire épp szükségük van.
Amikor elmeséltem a testvéremnek, hogy Wekni a „kisöccse” érkezése után szinte napra pontosan 1 évvel lett újra önmaga, ő csak annyit mondott, hogy: „Hát igen, őt nem siettette senki. Ennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy feldolgozza a változást.” Olyan jó lenne, ha mi is megadnánk magunknak erre a lehetőséget, és teret biztosítanánk a jelen megélésének a múlt és a jövő közötti olykor igen vékony és láthatatlan mezsgyén.
Érdekesnek találtad a cikket? Szeretnél további ismereteket szerezni a témát illetően? Akkor ajánlom számodra a Falkamesék podcast műsorát, „A Kutyám Szerint”-et:
Források:
Janet P, The Mental State of the Hysterics. Rueff, Paris, 1893-1894.
Perrotta G (2019) Psicologia generale, Luxco Ed., 1st ed.
Khan M (1964) Ego distorsion, cumulative trauma and the role of re- construction in the analytic situation. In International Journal of Psy- choanalysis 45: 272-279.
Heimann P (1975) “Cumulative Trauma” to the Privacy of the Self. A critical review of Masud R. Khan’s book. in. J. Psychoanal 56: 465- 476.
Perrotta G (2019) Psicologia dinamica, Luxco Ed., 1st ed.
Perrotta G (2019) Psicologia clinica, Luxco Ed., 1st ed.
Gapp K, Jawaid A, Sarkies P, Bohacek J, Pelczar, et al. (2014) Implica- tion of sperm RNAs in transgenerational inheritance of the effects of early trauma in mice. Nature Neuroscience 17: 667-669.
Gapp K, Soldado-Magraner S, Alvarez-Sánchez M, Bohacek J, Ver- naz G, et al. (2014) Early life stress in fathers improves behavioural flexibility in their offspring. Nature Communications 5: 5466.
Gapp K, Bohacek J, Grossmann J, Brunner AM, Manuella F, et al. (2016) Potential of Environmental Enrichment to Prevent Transgen- erational Effects of Paternal Trauma. Neuropsychopharmacology 41: 2749-2758.
Dickson DA, Paulus JK, Mensah V, Lem J, Saavedra-Rodriguez L, Gentry A, et al. (2018) Reduced levels of miRNAs 449 and 34 in sperm of mice and men exposed to early life stress. Transl Psychiatry 8: 101
Santarnecchi E, Bossini L, Vatti G, Fagiolini A, La Porta P, et al. (2019) Psychological and brain connectivity changes following trauma-fo- cused CBT and EMDR treatment in single-episode PTSD patients, in Frontiers in Psychology 10: 129.
Borsato T (2012-2015) Cervelletto e memorie traumatiche: un’ipotesi neuro-funzionale sul disturbo post traumatico e sulla terapia EMDR, Università degli studi di Milano Bicocca.
Perrotta G (2019) Psychological trauma: definition, clinical contexts, neural correlations and therapeutic approaches. Recent discoveries. Curr Res Psychiatry Brain Disord: CRPBD-100006
Képek: https://unsplash.com
