Sokaknál a kutya is családtag, de a harmóniát néha próbára teszi egy új családtag érkezése. Igaz ez arra is, amennyiben baba érkezik kutyás családba, vagy éppen új kutyus érkezik egy kisbabás családhoz. Cikkemben főként az előbbi helyzet tapasztalatairól lesz szó. Valamint arról, milyen új kihívások állnak nem csak a család, de kutyusunk előtt is.

Mit gondolnak a kutyák a gyerekekről?

Tréneri munkám során, és nemrég a való életben is tapasztaltam, hogy bizony a kutyának mekkora kihívást jelenthet egy új családtag. Gyakran hallottam tanítványoktól, ismerősöktől, hogy a „kutyám nem szereti a gyerekeket” és hogy ez baj-e, vagy lehet-e rajta változtatni. Nos, ez a kérdés elég összetett.

Alapvetően jó, ha elfogadjuk a kutyánk személyiségét olyannak, amilyen – hiszen az emberek között sincs mindenki oda a gyerekekért. De ha ez szélsőségekbe hajlik, vagy már nem normális reakcióknak tekinthető (például csillapító jelzések helyett harapás) akkor mindenképpen kezelni kell.

Szerencsére ez a ritkább eset. De akkor miért nem jön ki sok kutya „puszipajtásként” a gyerekekkel?

Egyrészt, igaz az is, hogy volt eddig egy kényelmes élete, egy adott mennyiségű rá irányuló figyelem, melyen most osztoznia kell. Másrészt minden állat, minden kutya személyiség, önálló komfortzónával, melyet ki kell ismernünk.

A kutya – baba összeszoktatás első lépése így a kutyaismeret,

jó, ha tisztában vagyunk, hol vannak a határok, mire hogy reagál, mivel lehet rá hatni, stb. Persze egy első gyermekes családnál mindenkinek sok új helyzetet teremthet, amely sok új választ szülhet. Ezt a külső tényezők is befolyásolhatják. Ezért segít a kutya számára egy komfortos környezet megteremtése, hogy csökkenjenek az esetleges, bizonytalanságból eredő frusztrációk.

De miért frusztrálódnak a kutyák egy gyerek láttán?

Nos, egy kutya passzív szókincse jelenlegi tudásunk alapján átlagosan 3-600 szó. De meghaladhatja akár ezt több százzal is. Ez azt jelenti, hogy ha pontos jelentést nem is ismer, de tud hozzá társítani valamilyen dolgot, pozitív vagy negatív érzelmet. Így működik például, hogy a kutyáim tudják azonosítani magukat, hogy „kutya” vagy „kutyák”. Tudják, hogy róluk van szó, hallgatnak és figyelnek rá. Meg tudják különböztetni azt is, hogy „cica” és hogy ez „ember”, pl. „ember helye”, „embernek való kaja”. (Ezeket nyilván plusz foglalkozással lehet bennük erősíteni).

Azért volt szükség erről beszélni, mert valahogy a kutyák gondolkodását is segít elképzelni. A fejükben van egy kép arról, milyen egy EMBER. Van két lába, keze, hogy mozog, stb. Akkor is tanulmányoznak minket, amikor nem gondolnánk. Előfordul, hogy szembe jön egy olyan ember, amelyik nem felel meg a kutya fogalmának. Pl. fél lábú, tolószékes, stb., így jó pár kutya nem tudja, mit reagáljon. Ekkor bizonytalansági jeleket mutat: farkcsóválás, farok leengedés, szájnyalogatás, ugatás, morgás, vagy hogy nem mernek egy bizonyos távolságnál közelebb menni, stb.

Amit mi tapasztaltunk

Az én kutyám pl. azokra az emberekre reagál így, akiknek a járása vagy beszéde szokatlan, pl. gépi támogatást igényel. Ám ha ilyen ember jön szembe, akkor tudom, hogy őt közelebb kell tartanom magamhoz. Megnyugatóan bezsélni hozzá és dicsérni a helyes, semleges reakciókat. Nos, ugyanez a helyzet a kisgyermekekkel is. Egy kicsi járása még koordinálatlan, hangos, artikulálatlan, zavaró, nem biztos, hogy fokozatosan viselkedik a kutyával (sőt, belemászik az aurájába). Nem érti a jelzéseket, sír, nem egyértelműen kommunikál a kutya megszokása alapján, és még lehetne sorolni. Ezek miatt számos négylábú, még ha nagyon hamar meg is érti, hogy családtag, nem tudja, hogyan viselkedjen. Hiszen számára eddig az emberről nem ez a fogalom élt a fejében.

Hogyan segíthetjük túl a kutyánkat a kezdeti időszakon?

Először is, a fent említett dolgokon túl (nyugodt környezet teremtése, elfogadás, kutyaismeret) van egy – két gyakorlat, amivel közelebb hozhatjuk egymáshoz a feleket.

• A kórházból például érdemes egy ruhadarabot, amely volt a picin vagy egy anya és baba szagú anyagpelenkát hazahozni a hozzátartozónak, és a kutya mellé helyezni, hogy ne teljesen ismeretlen illattal találkozzon, amikor a pici hazaérkezik.

• A gyereket érdemes először a hordozójában vagy kézből megmutatni neki, hogy bármikor kontrollálhassuk a szituációt (a baba is megijedhet). Ilyenkor fokozatosan engedjük, hogy megszaglászhassa a kicsit. Egészségügyi okoból a megnyalást, testi érintekzést nem javasolják, hiszen a kicsi immunrendszere fejletlen, legalább addig, amíg nem kap oltást. (A kutyára is igaz, hogy csak egészséges, oltott, féreghajtott kutyát engedjünk az újszülött közelébe. Bár a kutyabetegségek többsége nem zoonózisos, azért jobb biztosra menni).

• A pici érkezése előtt ha van lehetőségünk, beiktathatunk sétákat óvoda illetve iskola, bölcsőde udavrok felé. Akár meg is állhatunk egy picit gyakorolni az intézmény előtt, a hangzavarnál. Nem csak fárasztásnak jó, de szoktatási gyakorlatnak is egy lépése lehet.

• Ha testi erőnk engedi, vagy ha van segítségünk, közös sétákat is beiktathatunk már pár hetes kortól, ez is erősíti a kapcsolatot, illetve az „egy családhoz tartozást”, valamint hogy a házikedvenc se érezze magát elhanyagolva, és valamennyire kompenzáljuk az elmaradt időért.

Amikor a szeretet és az elvárások találkoznak

Ha tudjuk, vagy ha van segítségünk, próbáljuk meg megadni a kutyának a korábban kapott szeretetet: persze nem az az elvárt, hogy ugyanannyit edzünk, gyakoroljunk, mint előtte, hiszen a saját helyreállásunk is fontos, de legyen, aki simogatja, kér tőle 1-2 dolgot, hogy ne legyenek mellőzve. Ez segít az esetleges féltékenység leküzdésében, érzik, hogy mindenki részesül a szeretetből. Egyébként a kutyák nagyon tolenránsak tudnak lenni a helyzetekkel, többségük megbocsátja, ha egy – egy időszakban nem tudunk annyit menni, foglalkozni velük (ez lehet akár egy mélypont is az életünkben), lényeg, hogy ne legyenek teljesen háttérbe szorítva, és/vagy néha ők kerülhessenek újra előtérbe. (Itt megjegyzem, hogy átérzem, hogy fáradtan, miközben a gyereke alszik, az ember nem biztos, hogy kutyával akar gyakorolni, amikor végre tud pihenni. Erre az esetre egyszerű, otthoni játékok is segíthetnek, pl. keresés a lakásban vagy gondolkodtató, önállóan megoldható feladatok: pl. nasi megszerzése különböző kihívást jelentő helyekről, játékokból stb.)

Saját tapasztalatok

Az első gyerekem hazahozásakor nem tudtam, mire számítsak. Egy kutyám nem, míg egy másik imádja a gyerekeket. Mégis, ha hazahoztunk bármit eddig, cicát, nyulat, stb. megértették, hogy ez a miénk, nem olyan, amit kint megkergetnének. Persze először nagyon érdeklődtek. Nem volt ez másként a baba érkezésekor sem, nagyon is érezték, hogy a miénk. Kíváncsian megszaglászták, de ennyi. Meg láthatóan az éjjeli sírás zavarta őket, fáradtan helyezkedtek ide – oda.

Ez a reakció is érthető, hiszen egy baba még nem annyira érdekes egy kutya számára, amíg főleg eszik és alszik. A kicsi érzékszervi- és mozgásfejlődésével válnak egymásnak egyre érdekesebbé.

Nálunk egyébként látszik, hogy igényelnének több foglalkozást, melyet fokozatosan igyekszünk visszavezetni. (Ne aggódjon senki, nem lesz attól rossz szülő vagy gazdi, ha a saját felépülésére és új helyzethez szokására is figyel. Sőt, egy kiegyensúlyozott gazdi jobb is, még ha ideiglenesen máshogy csoportosítja az idejét). Emellett nagyon hamar átálltak a „babarendre”. Pl. korábban reggel 10 felé keltek velünk. Most már reggel kelnek a babával, és fél hatkor az ajtó előtt tobzódnak a reggeli kiengedésért.

Ahogy az idő halad előre, a picivel is egyre többet találkozhattak, és érintkezhettek. A baba érkezése előtt mindenkit frissen féreghajtottunk, élősködők ellen kezeltünk. A védőnőnk javaslatára először a lábára nyalhattak rá (hiszen a kezét betömi a szájába) fürdés előtt. Nem sok érintés, de egy nyalintás is rengeteg információval szolgál számukra.

Miket érdemes tenni a későbbiekben?

Nagyon fontos, hogy babát, (kis) gyermeket ne hagyjunk egyedül a kutyával felügyelet nélkül!

Ezen felül a korai időszakban nem ajánlott a gyerek ágyába bármilyen házikedvencet beengedni, akkor sem, ha imádják egymást. Ennek egy fő oka van. Amíg a baba nem emeli a fejét magától, fordul meg, tudja magát kontrollálni, esetleges ráfekvés stb. esetén súlyos következmények lehetnek!

A későbbiekben külön építhetjük a kapcsolatot a kutya és a gyermek között. Először is, mindkettőnek fontos, hogy felállítsuk a határokat, melyek elkülönülnek. Esetenként egybe is vághatnak: „ez a kutya játéka”, ez a „baba játéka”, bejöhet-e a kutya a babaszobába, ágyba stb. Legyünk következetesek mind a kutyával, mind a gyerekkel. Ha ezeket egymás előtt csináljuk, az is ad egyfajta biztonságot. A kutya látja, a gyereknek sem szabad mindent, ami az övé, és a gyerek is tanul vele.

Segít az is, ha együtt simogatjuk a kutyát a gyerkőccel. Kézből adunk neki finomságokat (vagy ha neki adjuk a kicsi által ledobott, elejtett falatokat, amennyiben az nem ártalmas a kutyára nézve). Így ez is egy közös cselekedet lesz. Ezzel a gyerekben is fokozatosan kialakítjuk, hogyan kell viselkedni a kutyával. Hogyan közelítsünk hozzá, engedjünk neki teret, hogyan adjunk enni, hogyan simogassuk stb.

Azok a gyerekek, akik komfortosan mozognak az állatok körül, idegen kutyákkal is hajlamosabbak nyitottan viselkedni. Az a későbbiek fontos feladata lesz, hogy az idegen kutyával való viselkedést elsajátítsák.

Ennek fontos eleme a szülő jelenléte, illetve segíti a megjegyzést, ha az otthoni ebbel „elgyakorolják” az utcai szabályokat.

Nagyobb gyereknek már komplexebb feladatokat is adhatunk, mind az állat ellátása, a vele való felelősség, mind a kapcsolatépítés terén. Ám ez egy másik tervezett cikk témája lehet.