Mindegy, hogy milyen sportot művelünk, amennyiben versenyszintre szeretnénk fejleszteni, az tudatos választást és sok – sok tervezést, lemondást kíván már az elejétől kezdve. Végül pedig olyan pluszt ad az életünkhöz, amit nem is gondolnánk volna. Mire kell számítanunk, ha versenyezni szeretnénk a kutyánkkal valamilyen sportágban? Összegyűjtöttük a válaszokat – tabuk nélkül.
Kutyaválasztás – a kezdetek
Természetesen bármilyen kutyával elkezdhetünk „komolyan foglalkozni”. Mivel egész életükben tanulnak, sosem késő elkezdeni sem. Pláne, amíg nem tudjuk, mit is szeretnénk igazán csinálni. Ha viszont megvan a sport, amit mi is szívesen művelünk, fontos, hogy ne csak a párosunk egyik tagja élvezze. Ha ez is pipa, akkor már megvan a megfelelő irány is.
Természetesen minden kutyával el lehet jutni versenyszintre. Ezzel szemben tény, hogy ha magasabb fokon szeretnénk művelni, akkor inkább már az adott cselekvéshez választunk kutyát. Amennyiben megvan a sportunk, akkor böngészhetünk az erre különösen ajánlott fajták között is. Például dog dancingre népszerűek a juhászkutyák (border collie, ausztrál juhász). IGP-re a német és a belga juhász, szimatmunkára a labrador, vérebek, vizslák, stb. Az sem hátrány, ha olyan tenyésztőtől veszünk kutyát, akinél a szülők szintén az adott ágazatban versenyeznek, hoznak vagy hoztak eredményeket. A felelős tenyésztő kölyökteszteli is őket, és a mi jellemünkhöz, elképzelésünkhöz ajánl kutyát. Előfordul persze, hogy mi magunk választunk, vagy a kutya választ. Olyat is hallottam viszont, hogy a tenyésztő jelölte ki az illetőnek az adott kölyköt versenycélra.
Én is két törzskönyves kutyával versenyeztem. Ez már rögtön az elején egy nagyobb költség, ugyanis egy-egy ilyen kutya átlagára 1000-2000 euró közötti összeg körül mozog. Van egy keverékem is, aki szerencsére nagyon bevált, és persze a képzéssel is rengeteget teszünk hozzá. Ám a keverék kutya lássuk be, sokszor zsákbamacska. Nekem pl. sokkal több egészségügyi problémám van vele, mint a másik kettővel – és ezzel persze nem szeretnék senkit lebeszélni az örökbefogadásról, de esetemben ez az igazság. Szerencsére sok versenyző és munkában lévő, örökbefogadott és keverék kutyára is van példa. Egyes versenyek magas szintjén viszont pl. Crufts, FCI világbajnokságok stb. nem engedélyezik a törzskönyv nélküli kutyák részvételét.
Célirányos képzés – az első lépések
A kifejezetten magasfokú versenyzésre szánt kutya képzése már a kölyök kor viszonylag elején elkezdődik, napi szintű foglalkozásokkal. Természetesen fontos figyelnünk arra is, hogy a kutya korához tervezzünk. Ha sokszor lövünk túl a célon és nyújtjuk a határokat, könnyen kiégethetjük a kutyát. Segít, ha van mellettünk edzőpartner, vagy edző, aki kívülről lát minket. Ha videóra vesszük az edzést, és visszanézve elemezhetjük a munkánkat. Különböző szervezetek, iskolák is segíthetnek az elindulásban, ami természetesen még több költséget és időt jelent. A kutya emellett minket is folyamatosan monitoroz, így előfordul, hogy nála az áttörést a saját viselkedésünkben, hozzáállásunkban való változás hozza meg.
A napi edzést be kell terveznünk a napi teendőink közé. Ez nem csak a konkrét feladatok tanulását jelenti, hanem a korábbiak gyakorlását is. Ugyanígy van bemelegítés, levezetés.
A végére érdemes egy nagyobb „jutalmat”, pl. közös játékot, sétát, finom falatokat stb. tervezni. Ezzel növelhetjük a kutya munka iránti motivációját a következő alkalom előtt. Egy edzésterv tudatos tervezést igényel, amelyet sokszor az adott kutya jelleme, energiaszintje miatt újra és újra át kell gondolni. Fontos az is, hogy a kutya szeressen dolgozni, így mindenképpen pozitív megerősítést ajánlunk. A versenyeken látszik ugyanis, hogy a kutya szívesen, vagy „muszájból” hajtja végre a feladatot. Az előbbi emeli igazán a kapcsolatot, és azt is díjazzák a bírók jobban. Az ilyen kutyák lelkesen dolgoznak, ameddig bírják és várják a következő edzést, kihívást. Ez sok játékot, jutalomfalatot tud igényelni. Ráadásul sokszor saját magunk türelmét is próbára teszi, ha egy feladatot sokféleképpen kell „elmagyaráznunk” számára.
Ebből is látszik, hogy ez az edzés nemcsak a kutya edzése, hanem az emberé is. Rengeteg mindent tanulhatunk önmagunkról, és állandó önfejlesztésre, önreflexióra van hozzá szükség, ami nem mindig kellemes élmény.
Hosszú távon viszont rengeteget tud hozzánk tenni: türelmesebbek leszünk, tapasztaltabbak, megfontoltabbak – ha nyitottak vagyunk a fejlődésre. Ha feljebb szeretnénk kerülni, az viszont extra nyitottságot és elkötelezettséget igényel. Ha például nyomkövetünk, akkor bizony hajnali hétkor már sokszor a mezőn van edzés. Ha aktív fizikai megterhelésnek vetjük alá a kutyát, akkor mielőtt azt csinálnánk, amit szeretnénk, az izmait kell erősítenünk. Ezt tehetjük gyakorlatokkal, esetenként például masszáshoz, fizioterápiához is fordulhatunk. Néha hónapokig tart, amíg egyáltalán azt kezdjük el tanítani, amit szeretnénk. Előtte ugyanis egy – egy izomcsoport megerősítésére van szükség, vagy csak nem akarjuk elkapkodni az alapokat, hogy azok stabilak legyenek. A türelem fontos tényező.
Nekünk is tájékozódnunk kell az adott sport szabályairól és azok frissítéséről. Követni a fórumokat, a híreket és képezni magunkat a sport, a kutyakiképzés elméletében is. Nem árt tisztában lenni a választásunk előnyeivel és hátrányaival. Például egyes sportok (pl. frizbi) sokszor fogkopással és fizikai megerőltetéssel járnak, ugyanakkor nagyon koncentrált munkát igényelnek.
Mindehhez számos segítség is a rendelkezésünkre áll. Kiválasztani a legjobbat viszont már nem olyan egyszerű.
Egyrészt költséges. Másrészt azt szoktam javasolni, hogy olyan közösséget, edzőt válasszunk, akivel mi is tudunk azonosulni, aki mellett nem érezzük magunkat frusztráltnak. Ha mi nem érezzük magunkat jól benne, az a kutyára is átragad. Ez persze fordítva is igaz, fel kell ismernünk azt is, ha az adott képzési, edzési, sportolási forma nem való a kutyánknak.
És itt jön képbe a rugalmasság: el tudjuk-e engedni a saját egónkat, hogy váltsunk?
A jó közösség megtalálása is sokat tehet hozzá a munkánkhoz. Az egymást segítő, támogató, megértő közösség egészséges rivalizálással sokkal hatékonyabb mindenki számára, mint egy folyton durván rivalizáló, állandóan egymást kritizáló, kibeszélő közösség.
Végeláthatatlan edzés – a folyamat
A kutya korára, a mi és a kutyánk fizikai és mentális állapotának megfelelő edzés sosem ér véget. Idős korban, a versenyzés után ezek a gyakorlatok például segítenek fenntartani a kutyánk mentális épségét is. Így végső soron minden korosztályban megvan az előnye.
Mindig vannak váratlan események is, amik közbejöhetnek, és amelyek nehezíthetik a dolgunkat. Ilyenkor sem szabad viszont a célt szem elől téveszteni, és a nehezebb időkben sem szabad feladni. Tudni kell miért dolgozunk, ebben segít, ha egy nagy cél mellé kisebb célokat tűzünk ki magunk elé. Ezzel nemcsak a kutyánk, hanem a saját motivációnkra is odafigyelünk. Nem szabad félni kimozdulni a komfortzónából, de ismerni kell a határokat. Ezeket viszont csak nagyon sok csapatépítés, edzés, közösen eltöltött idő után tudjuk meg. Egy kutyával való összeszokás átlagosan másfél évet vehet igénybe, és a kapcsolat folyamatosan fejlődik.
Itt megemlíteném, hogy az edzés és a fejlődés része a bűntudat, az önritika is. Általában tele vagyunk olyan kérdésekkel, hogy „ezt most elrontottam” „jól csináltam-e” stb. Ez a folyamat része. Mindig van hova fejlődni, csak észre kell venni, és nem kell félni, ha éppen csak egy kicsi lépést tettünk előre. Néha a siker csak apró dolgokon, 1-2 ponton, 1-1 jobban kivitelezett feladaton, 1-1 percen múlik. Hibázni pedig mindenki hibázik, de egy hiba jó esetben nem elég ahhoz, hogy elrontsuk az eddigi felépített munkánkat.
Ugyanakkor azt sem felejthetjük el, hogy élőlényekkel dolgozunk és nem gépekkel. Egyikünk sem fog mindig ugyanúgy teljesíteni a különböző körülmények között.
A verseny napján – szervezés, költségek, idő
A jó szervezés sokat hozzá tud tenni a versenyélményhez. Ez viszont csak jó összefogás árán jöhet létre. Megjegyezném, hogy a bírók munkája is rendkívül fontos, mert ők befolyásolni tudják a sport jövőjét azzal, hogyan pontoznak. Nekik egy optimális pontozáshoz sok gyakorlatra, tapasztalatra és képzésre van szükségük. Én egyébként 2019 óta vagyok Dog Dancing bíró, és visszatekintve látom, hogy honnan érkeztem, hol vagyok most és hova szeretnék fejlődni. Mivel a szabályok is változnak menet közben, mindig igyekszem up-to-date lenni.
A szervezés nemcsak nagy munka, hanem nagy költség is, így általában szponzorok segítik a munkát.
Emelett a versenyzőnek is vannak költségei: tagdíjak, vizsgadíjak, nevezési költségek stb. Sportágtól függően a nevezéi díjak ma Magyarországon 5 – 18 ezer forint körül mozognak átlagosan. Ez több kutyával hatványozódik, nekem a 3 kutya általában olyan 30+ ezerre jött ki, plusz a benzinköltség, hiszen el is kell jutni kutyástul a helyszínre. Így egy verseny azonnal – 50 ezerről indul. Sajnos manapság egyre kevésbé találkozom azzal, hogy a díjazás visszahozná az árát egy helyezés esetén, de előfordult azért ilyen is (pl. 10-15 kg-os jó minőségű tápokat, felszerelést lehetett nyerni az érem/kupa mellé). Emellett költség az is, hogy a versenyfelszerelést megszerezzük. Szállító a kutyának, szobakennel/box, ahol könnyebben kipiheni magát a nagy sürgés – forgásban, jutalom (játék, falat – ami sokszor más, mint amivel edzünk), állatorvosi költségek, adott sportág esetén (pl. húzósportok) külön versenyfelszerelés, stb.
Persze az ember nem ezért csinálja, nem a profit a cél. Ugyanis egy verseny, ahol másokkal méri össze magát az ember – sokszor ugyanazokkal, de azért mindig vannak új arcok is – nagyon jó visszajelzés arra, hogy hol tart most, mennyit fejlődött, hol tartanak mások. Ötleteket, módszereket megosztani, ellesni, átbeszélni is kiváló alkalom lehet, hiszen ez egy közösségi esemény hasonló érdeklődésű emberekkel.
Egy versenynap általában a készüléssel (ki és bepakolással, előkészítéssel stb.) egy egész napot vesz igénybe még úgy is, hogy a verseny előtti nap már pihenünk és nem edzünk. Néha akár egy egész hétvégét is. Mi is és a kutyák is mindig fáradtan végzünk, hiszen sokszor az eredményhirdetésre egy egész napot végig kell várni. Ezt illik mindig megvárni ha van rá lehetőségünk, egyrészt a másik versenyző, másrészt a bírók munkája iránti tiszteletből is. Ilyenkor sokszor levezető-sétálunk, vagy már csak pihenünk. Az a tapasztalatom, hogy azért jó két napot rá kell tervezni egy ilyen alkalomra.
Összefoglalás, tippek
A kutyával való versenyzés csodaszép dolog. Egyrészt jelentősen javítja a kutya – gazdi kapcsolatot, és rengeteg sikerélményt ad a párosnak. Emellett jó alternatíva, ha már nem tudunk dolgozni úgy a kutyával, mint régen. Például már nincs nyájunk, hogy csak úgy naphosszat terelgessünk a juhászkutyánkkal, de egy sport jó opció lehet levezetni az energiát és a napi feszültségeket. Az az igazi, amikor a páros mindkét tagja elfárad és elégedett. Ez persze összetett feladat, sok minden kell hozzá, kezdve az ön és kutyaismerettől a fejlődésen át való hajlamon át a sok időráfordításig. Mind az edzés, mind a versenyzés, az esetleges problémák kezelése stb. költséges és időigényes. Ezzel szemben úgy gondolom, igenis megéri.
Aki kekeckedik a gondolttal, hogy szeretne sportolni, versenyezni, én csak biztatni tudom. Első körben próbálják ki, mi számukra a testhezálló, közben nézzenek utána az elméletnek és a tudnivalóknak, esetleges segítségnek. Ez már egy jó első lépés lehet elindulni, utána a határ a csillagos ég!
Megjegyzem, először én sem akartam versenyezni, az akkori edzőm beszélt rá, hogy próbáljuk ki, és hát ott ragadtunk. Most szünetet tartunk ilyen – olyan okoknál fogva, de a későbbieket majd meglátjuk. Aki pedig kipróbálná, de nem akarja magas szinten űzni, az sem hátrány, hiszen baráti megmérettetések, hobby kategóriák, tét nélküli vagy háziversenyek is akadnak bőven szinte minden sportágban, amely hazánkban fellelhető.
Sok sikert kívánunk minden eb-gazdi párosnak a jövőben!