Úgy tűnik, ismét beköszöntött a tél, és ráadásul még otthon is kell ülnünk. A legjobb / legtöbb, amit ilyenkor tehetünk, hogy követjük a dánok manapság igencsak divatos életfelfogását (ez a “hygge”), gyújtunk néhány gyertyát, felhalmozzuk a fél nasikészletet a kisasztalra, bekuckózunk a kanapén a négylábúval, és elindítunk valami lélekmelengető filmet.
Hogy biztosan legyen miből válogatni, megosztom veletek a Mi kedvenceinket:
Úton hazafelé
Gyerekkorom egyik abszolút kedvence volt, a nővéremmel vagy ezerszer végignéztük. Igazi családbarát film, kellemesen szórakozik rajta mindenki.
Az alap sztori szerint 2 kutya és egy macska elkavarodik a nagy Amerikában és viszontagságos kalandjaik ellenére megpróbálnak valahogy hazajutni. A film báját az adja, hogy az állatok párbeszédet folytatnak egymással – amit persze a kétlábúak nem értenek. (Valószínűleg nem árulok el nagy újdonságot azzal, hogy a macska a legnagyobb forma.)
Végig humoros, izgalmas a történet és nem kell félnünk attól sem, hogy elmarad a happy-end.
Én nagyjából egy élettel ezelőtt láttam utoljára, így biztosan bekerül az elkövetkező napjaim programjába. Kiváncsi is vagyok rá, vajon hogy fog gyerekkorom egyik nagy kedvence felnőtt fejjel tetszeni?
Ui: Van második része is, ha szerettétek az elsőt, érdemes azt is műsorra tűzni!
Marley és én
Rakjuk össze egyik kedvenc “jóbarátunkat”; Jennifer Anistont, Owen Wilsont és egy cuki kutyát: az eredmény csak szórakoztató lehet! Annyit azért elárulok, hogy nem ebben a két órában fogjátok halálra izgulni magatokat, de ez a film nem erről szól. Sokkal inkább az „életről”, hétköznapi problémákról, vagy éppen örömökről.
Ne tévesszen meg Titeket a ‘vígjáték’ besorolás sem, legyen zsepi a kanapé mellé bekészítve…. (Távol a gyertyától, persze.)
Nem más ez, mint egy kedves “hangulat”-mozi, vicces és megható jelenetekkel – igazi “hygge” darab, talán úgy is mondhatom, hogy a kutyások “Forrest Gump”-ja.
Egy kutya négy élete
Ez az egyetlen „újabb” film a felsoroltak közül, úgyhogy talán sokan láttátok mostanában.
Nem fogok hazudni: ide tutira kell a zsebkendő. Egy kutyus születését, életét, gazdájához való ragaszkodását, majd halálát követjük végig a filmben – négyszer.
Értsétek így: négy alkalommal garantáltan fuldokló sírásba törtök ki.
Ez a film is több, mint holmi kutyás tingli-tangli: vidám, szomorú, bájos és sokszor elgondolkodtató egyszerre. Bemutatja az élet több apró szegletét, beleértve a halált is. Éppen ezért kisebb gyerekkel nem biztos, hogy ajánlanám megnézésre, illetve első randis összebújosnak sem éppen ezt választanám. (Vagy hát attól függ, mi a randi célja…)
Minden más esetben érdemes viszont megnézni, ne riasszon el senkit, hogy nem 100 perc kacagást fog kapni.
Kutyahideg
A gagyi magyar cím és a Disney-rendezés ellenére ez az egyik legmegrázóbb kutyás film, amit valaha láttam.
A történet eleje az Antarktiszon játszódik: főszereplőnk (aki anem más, mint a tragikus körülmények közt elhúnyt Paul Walker) turistákat vezet ezen a kietlen vidéken a szánhúzó kutyáival. Amikor egy hatalmas vihar brutális gyorsasággal lepi meg a bázist, kénytelen kutyáit abban a hiszemben hátrahagyni (és kikötni), hogy 3 nap múlva visszatérhet értük.
A visszatérés azonban meghiúsul, amibe főszereplőnk némileg beleroppan…
Minden kutyabarát szívét szanaszét csavarja ez a sztori, de nem akarom elvenni az élményt (mert abból sincs hiány ebben a filmben), így nem írok többet a cselekményről – inkább nézzétek meg!
Kutyavilág (alias „Fluke”)
Ígérem, ez az utolsó érvágós kutyás film, amit ajánlok – még mielőtt privát üzenetben anti-depresszáns tabletták felírását javasolnátok nekem.
Ha sorrendet kellene állítanom a filmek között, ő kerülne az első helyre nálam. Nem tudom megmondani, miért: egyszerűen ez a legjobb, vagy mert leírhatatlanul gyönyörű a zenéje, vagy mert gyermekkoromban annyiszor kikölcsöneztem a videótékából, hogy végül nekem adták a kazettát.
A történet alapjául egy autóbaleset szolgál, aminek során egy férfi életét veszti. Ő lenne a mi főszereplőnk. Hogyan? Nem akarok mélyen belemenni, elég annyit róla, hogy a film hisz a „lélekvándorlásban” és ez többször is megjelenik a cselekményben.
Gyönyörű, humoros, de elsősorban megható történet megspékelve néhány megmosolyogtatóan gagyi, 90-es évekbeli giccsjelenettel – mert ezt kár lenne tagadnom.
De, ha a temetős jelenetre, vagy a hajléktalan nénire gondolok, már nyúlok is a zsepiért…
(Kedvcsináló soundtrack itt!)
Kutyám Jerry Lee
Evezzünk kicsit vidámabb vizekre: ez a film konkrétan annyi idős, mint én. (Nem ér rákeresni!)
Örök klasszikus, a “németjuhászos-rendőrös” éra egyik alapdarabja: mogorva rendőr, okos, de kissé önfejű kutya, néhány elkapni való rossz fiú – tuti kombó. Talán vannak poénok, amiket már kívülről fújunk, jelenetek, amiket előre várunk, de azért időről-időre beugrik, hogy “húúúú de rég láttuk, na ezt megint meg kellene nézni”. Hát, most itt lesz rá a remek alkalom.
Egyik kopó, másik eb
Számomra a másik rendőrkutyás alapdarab. Ugyanakkor pont azt szeretem benne, hogy teljesen ellenkezője annak, mint amit a műfajban várnánk: Tom Hanks se épp egy macsó rendőr típus, és… nos… hát a kutya sem épp egy Rex felügyelő. Pontosan ezért működik a film.
Ha szeretnénk elmerülni abban, milyen “gyönyörei” vannak egy masztiff kutyusnak, illetve hogyan is nézett ki Tom Hanks fiatalon, akkor este ezt a mozit válasszuk!
Szuper hírem van azoknak, akik már eddig is imádták ezt a filmet: sorozat készül belőle! Az alapsztori a sorozatban sem változik, de elképzelhető, hogy itt már CGI-jal alkotják meg a Hooch karakterét – sajnos.
+1 Volt
A Volt ugyan animációs film, de számomra nagyon kedves, mindig szívesen megnézem.
A sztori itt is klasszikus alapokon épül: az eb messzire kerül a kis gazdájától, és mindent megtesz, hogy hazajusson hozzá. Ami azonban érdekessé teszi: a kutya szuperhős, legalábbis azt hiszi magáról.
A kalandos úton hősünk összeakad egy cicával, és egy tévéfüggő hörcsöggel – a gyerekeknek ennyi már elég is a jó szórakozáshoz. Ami azonban még a felnőttek számára is szerethetővé teszi ezt a mesét, az a karakterek, elsősorban pedig Volt kutya jellemfejlődése.
A fenti példákon kívül még rengeteg a jó kutyás film, amit érdemes elővenni.
Itt van például „HACSI, A LEGHŰSÉGESEBB BARÁT” Richard Gere főszereplésével, ami egy akita igaz történetét vetíti a szemünk elé. Miért nem került fel a listámra? Mert egyszer se láttam még teljesen, elejétől a végéig.
A történetet természetesen ismerem, és megszakad a szívem, ha rágondolok. Többek között ezért nem vitt még rá a lélek, hogy végignézzem – mindig csak részleteket látok belőle.
Amúgy jó hír, hogy fent van YouTube-on a teljes film, amit itt nézhettek meg.
Szívesen veszem a Ti javaslataitokat is: nálatok melyik film elengedhetetlen darabja egy ilyen listának?
Cikkben segített: cukorhal
Tetszett a bejegyzés? Kövess minket Instán, Facebook-on és less rá Youtube csatornánkra is! Köszönjük! 🙂
Anna kétlábú és Floppy négylábú