#OldButGold // Vajon a kutyakocsi csak mozgássérült kutyáknak való? Fizioterápiával valóban elkerülhető lehet a műtéti beavatkozás? Blacky, a 19 éves kutyus fizioterápiás karrierje egy meglepő fordulattal folytatódik, miközben Balogh Csilla, fizioterapeuta a legmegdöbbentőbb eseteiről mesél nekünk.
Ismét 2021 októberében járunk. Blacky és Léna egyre inkább összeszokott párosként működtek és élték mindennapjaikat. Blacky lelkesen járt a fizioterápiás alkalmaira és tornázott velünk otthon, immár Lénával együtt.
Nem maradtunk azonban izgalmak nélkül
Lénának időközben volt egy életmentő műtétje, melyből szerencsésen felépült. Erről a későbbiekben tervezek még bővebben mesélni. Blacky sem maradhatott ki az állatorvosi rendelő meglátogatásából ebben a hónapban, volt egy kisebb neurológiai incidense, agyi eseménye. Ezt mi konkrétan nem is észleltük amikor megtörtént, csak azt vettük észre, hogy erőteljesebben féloldalas a járása, mint korábban.
Eleinte nem tudtuk biztosan megmondani, nem csak fizikai eredetű-e a probléma, hiszen a gyengülő bal hátsó lábának köszönhetően – ami miatt elindultunk a fizioterápia útján – már korábban is kissé ferdén ment. Azonban ez most kicsit másképp volt. Mintha szédült is volna Blacky és másféle volt maga a ferde járás is, így vált összességében egyértelművé a probléma. Egy pár napos, úgynevezett neuro-protokoll infúzió kúra várt rá, mely szerencsére gyors javulást eredményezett. Ezzel párhuzamosan azonban pihentetnünk kellett egy kicsit a tornát. Amikor ezt megbeszéltük állatorvosunkkal, érdeklődött, hova járunk egyébként tornázni, hiszen a lakhelyünk közelében van egy szuper kutya-fizioterapeuta, akit szívből ajánl. Ki szereti autóban tölteni az idejét, mikor az sokkal hasznosabban is telhetne? Ezenfelül mindig igyekeztünk és igyekszünk állatorvosunk tanácsát megfogadni, így nem volt kérdés, hogy amint lejár a „kényszerpihenő”, felkeressük Balogh Csilla fizioterapeutát.
Új fejezet, új fizioterapeutával és kutyakocsival
Csilla állatszeretete, kisugárzása és profizmusa már az első alkalommal levett a lábamról, de Blacky is hamar megkedvelte, hiszen a tornához, masszázshoz szükséges motivációért mindig jutalomfalatért nyúltunk.
Alig néhány alkalmat követően, látva Blacky bal hátsó lábának rohamos gyengülését, Csilla egy kutyakocsi beszerzését javasolta nekünk, ugyanis Blacky hátsó lábai sajnos nem egyformán gyengültek, öregedtek az évek múlásával. Mivel a bal hátsó lába jelentősen gyengébb izomzattal rendelkezett 16 éves korára, nagyon féloldalasan mozgott, igyekezett mellső lábaira helyezett extra súllyal csökkenteni a hátsó lábakra jutó terheket, valamint ferdeségével kiegyenlíteni gyenge lábát. Blacky esetében ezen problémát hivatott orvosolni a kutyakocsi használata, mintegy erőltetve hátsó lábainak egyenlő igénybevételét.
Őszinte leszek, amikor otthon elmeséltem, kutyakocsira lenne szüksége Blackynek, elsírtam magam. Nem tudom, pontosan miért, de azt hiszem, szegényes ismereteimnek köszönhettem a kisebb összetörést.
A fejemben az volt, hogy kutyakocsit kizárólag lebénult kutyusok használnak, és ezt párhuzamba állíthattam Blacky várható jövőképével – azonban hatalmasat tévedtem.
Szerencsére nem engedtem, hogy az ellenérzések győzedelmeskedjenek felettem, így felkerestük az Ortopet üzletet, először telefonon, majd személyesen. Hozzáértő, kedves szakemberek segítettek a megfelelő méretű kutyakocsi kiválasztásában és beállításában. Sőt, az utcára is kimehettünk, hogy kipróbálhassuk a kutyakocsit – mindenféle kötelezettség nélkül. Blackyről tudni kell, hogy egy elég makacs, önfejű kutyus, nem mindent fogad el, segítséget is csak annyit, amennyit muszáj. Mindennél fontosabb neki a büszkesége. Valahogy mégis megbékélt a kocsival, teljesen elfogadta és együttműködött. Valószínűleg ő is érezte annak pozitív hatásait.
Éppen ezért viszont nagyon fontosnak tartom, hogy minél szélesebb körben elterjedjen: a kutyakocsi – csakúgy, mint a fizioterápia – nemcsak „gyógymód”, hanem megelőzésre is kiváló eszköz! Ehhez a felismeréshez azonban Csilla javaslata nélkül én se jutottam volna el.
Jöjjön hát a vele készült interjú a kutya fizioterápiáról, kutyakocsiról, sikertörténetekről és nem utolsósorban róla.
A kezdetekről
„Hogy jött” a kutya-fizioterapeuta szakma és mióta foglalkozol ezzel? A kutyákkal való kapcsolatod mikor és hogyan alakult ki (ilyen mélyen), hiszen a szakmához egy erős hivatástudat szükséges, és véleményem szerint ez a kutyák imádata nélkül nem lehet meg.
B.Cs.: A kutya-fizioterápia természetesen a saját kutyáimon keresztül érkezett meg az életembe közel 10 évvel ezelőtt. Akkoriban 3 kutyám és 2 cicám volt. A párom egyszer viccesen megjegyezte, hogy akkor vagyok a legfelszabadultabb, és legboldogabb, amikor az állataimmal játszok, és hogy szerinte egy „állatos” foglalkozást kéne választanom. Ez olyannyira elgondolkodtatott, hogy azonnal elkezdtem bújni az internetet, hogy ismerkedjek az ilyen jellegű szakmákkal. Így jött szembe a kisállat-fizioterápia, amire azon melegében beiratkoztam.
Sikertörténetek
Ki tudsz egy igazán emlékezetes sikertörténetet emelni, vagy minden kutyussal való munka ennek tekinthető, hiszen jelentős életminőség-javulást hoz az életükbe?
B.Cs.: Ez most nem fog szerényen hangzani, de az igazság az, hogy rengeteg sikertörténetem van. Egyik meghatóbb, mint a másik. Ezeket a sikereket azonban nagyrészt a fizioterápiának, és a gyógytornának, mint elképesztően hatékony módszereknek tudom be.
De hogy azért álljon itt egy-két példa is
elsőként megemlíteném Vilmos, aki egy 4 éves törpe tacskó, és gazdái esetét. 3 évvel ezelőtt teljesen véletlenül kerültek hozzám, amikor egy kedves szomszédjuk (akinek a tacskói már néhány éve a pácienseim voltak), javasolta nekik, hogy utolsó lehetőségként jöjjenek el, hogy ránézzek a kutyára. Vilmos ugyanis egy héten belül bal hátsó láb amputációra volt kiírva.
Amikor találkoztam vele már több ortopéd orvosnál, és neves neurológusnál is jártak, azonban orvosi módszerekkel egyikük sem tudta megállítani a bal hátsó testfél sorvadását, de még pontos diagnózis sem született, hogy mi lehet az oka ennek. A szó szoros értelmében csak a bőr volt a csontokon, és élettelenül lógott a lába. Azonnal nekikezdtem, hogy „életet leheljek” ebbe a lábba. Napi szinten kezeltem Vilmost, és a gazdit megkértem, hogy óránként végezze a megbeszélt, együtt begyakorolt kezelési elemeket otthon, hogy lássuk, van-e remény. Néhány napon belül azt vettük észre, hogy Vilmos néha kitámaszt ezzel a lábával. Ezután még lelkesebben folytattuk a kezeléseket. A lényeg, hogy
a műtét le lett mondva, és kitartó közös munkával sikerült megmenteni, sőt megizmosítani Vilmos bal hátsó lábát. Vilmos azóta is boldogan tornázik, és szinte alig látszik eltérés a két hátsó testfél között.
Szofi, a meglőtt kutya
Egy másik megrendítő eset Szofi kutya története. Ő egy 3 éves keverék kutyus, akit meglőttek.
A lövedék a lapockái között hatolt át és roncsolta a gerincvelő egy részét. A sebész orvos, aki kiszedte a lövedéket, azt mondta, hogy a kutya nem fog lábra állni, ezért felvetette a gazdiknak az elaltatás gondolatát. A gazdik nem tudták elfogadni egy 3 éves kutya elaltatását, ezért úgy döntöttek, hogy ha egész életében kutyakocsival is, de Szofi éljen. Szintén véletlenül kerültek el hozzám, kb. 3 hónappal a trauma után. Azonnal megkezdtük a rehabilitációt. Ma, egy évvel később ott tartunk, hogy Szofi bár még kocsival jár, de már futó mozdulatokat végez a hátsó lábaival. Ez nagyon nagy szó, mert onnét indultunk, hogy egy lábujja sem mozdult, és ráadásul a rehabilitáció szempontjából 3 értékes hónapot elveszettünk a traumát követően, mert
minél gyorsabban kezdjük regenerálni az idegpályákat, annál nagyobb az esély a felépülésre.
Szofi egyre erősödik és véleményem szerint hamarosan elhagyhatjuk a kutyakocsi használatát is.
Ajánlás kutyagazdiknak kutya-fizioterapeutától
Mikor érdemes elmenni kezelésre, akár prevenciós céllal? Vagy kijelenthetjük, hogy minden kutyagazdinak ajánlott legalább egy egyszeri állapotfelmérés és amennyiben minden rendben van a kutyussal, egy általános gyógytorna/fizioterápia bevezetése a mindennapokba?
B.Cs.: Így van.
A fizioterápia, és ezen belül a gyógytorna egy kiváló prevenciós lehetőség.
Már csak azért is érdemes ellátogatni egy fizioterapeutához kölyökkutyával, mert a szakember tanácsokat tud adni a kutya helyes táplálását, mozgatását, és egyáltalán a tartási körülményeit illetően. Ezek nagyon lényeges kérdések a kutya mozgásszerveinek kifejlődése szempontjából, mert amennyiben a kutyának hajlama van diszpláziára, spondilózisra, vagy bármilyen egyéb mozgásszerveket, vagy az idegpályákat érintő megbetegedésre, akkor pontosan ilyenkor, kölyökkorban a tartási körülmények nagyban befolyásolhatják, hogy az a bizonyos anomália valóban meg fog-e nyilvánulni, vagy csak megmarad, mint hajlam.
A kutyának a kölyökkor után következik néhány év, amikor ereje, és életenergiája teljében van. Majd, sajnos emberi léptékben nézve nagyon gyorsan, jellemzően 8-9 éves kortól elkezdenek megjelenni az öregedés különböző ismérvei. Persze, ha a kutya nem megfelelően van tartva (elhízás, mozgásszegény életmód, stb.), akkor az öregedési ciklus sokkal korábban is elkezdődhet.
Minden idősödő kutyának javaslom a fizioterápiát. Bizonyítottan lassítani lehet az öregedési folyamatokat rendszeres ízületi kimozgatással, specifikus masszázzsal, de elsősorban gyógytornával. Kutatások alátámasztották, hogy egyes esetekben az idős kutyáknál új agysejtek is termelődnek a gyógytorna hatására, ez pedig késlelteti, vagy elkerülhetővé teszi az időskori demencia megjelenését.
A kutyakocsiról
Blacky – és ezáltal mi is – Neked köszönhetően ismerkedtünk meg a kutyakocsival. Már a szakmád kezdete óta ajánlod/használod, mint segédeszköz, vagy te is később ismerkedtél meg behatóan ezzel az eszközzel?
B.Cs.: Amikor 10 évvel ezelőtt elkezdtem dolgozni, még nem volt ennyire népszerű a kutyakocsi, az állatorvosok pedig kifejezetten negatívan nyilatkoztak a használatáról.
Eleinte óvatosan kezdtem el én is ajánlani olyan esetekben, amikor szinte biztos volt, hogy a kutya anélkül nem tudna járni.
Legelőször egy kórosan elhízott (obese) idős kutyának ajánlottam, aki porckorongsérv miatt le is bénult. Tudtam, hogy még ha rehabilitáljuk is az idegpályákat, azt a többlet testsúlyt nem fogja tudni megtartani. A kutyakocsival azonban visszakapta a mozgás örömét, és lassan, öregesen, de mégis mozgásképes maradt.
Igazán nagy áttörést a saját komondor kutyám hozott a kutyakocsival való szemléletemben. Batúr 10 éves volt, amikor egy Cauda Equina Syndrome nevű idegpálya-összenyomást okozó betegség miatt fokozatosan elkezdett lebénulni a hátsó lábaira. Fizioterápiával, gyógytornával, és kutyakocsi használatával azonban sikerült őt élete végéig talpon tartanom.
Batúr elérte a komondorok legfelső életkorát, 12 évig élt. Végig mozgásképes maradt, a napi két (20-20 perces) sétát pedig kutyakocsival tettük meg, mert anélkül már nem tudott volna ennyit menni, viszont a kocsi segítségével még igen. Az udvarban pedig az utolsó pillanatig önállóan, kocsi nélkül járkált.
Ettől kezdve elkezdtem a kutyakocsit, mint rehabilitációs eszközt is ajánlani a gazdiknak, mert felbecsülhetetlen értéke van, ahogy a kutyát visszasegíti a természetes mozgás világába.
Kutyakocsi a mindennapokban
Hogy látod, a gazdik (akár állatorvosaik) hogy reagálnak egy-egy kutyakocsis ajánlásodra? Mindig megfogadják a tanácsodat, vagy van, hogy nem szánják rá magukat egy kutyakocsi beszerzésére?
B.Cs.: Igen, ez egy jó kérdés. Általában a gazdikat lesokkolja a „kutyakocsi” szó elhangzása. Nagyon sokan érzelmi alapon közelítik meg a témát, és azt képzelik, hogy a kutyájuk milyen elesett látványt nyújt majd a kocsi miatt. Sokszor az is nyom a latba, hogy mit szólnak majd az emberek, tartanak tőle, hogy jönnek majd a negatív kommentek, stb.
És itt van a kutyakocsi ára is. Ez egy meglehetősen drága segédeszköz. Azonban saját tapasztalatom, hogy nagyon jó, strapabíró, gyakorlatilag elnyűhetetlen konstrukció. Az 50 kilós komondorom napi szinten használta 2 évig minden időjárásban, és nem kímélő talajon, hanem a közeli réten sétálva, időnként árkon-bokron keresztül gyalogolva.
2 év után teljesen jó, eladható állapotban volt a kocsi. Ezzel csak azt akarom, mondani, hogy amikor már felépült a kutya, nincs szükség a kocsira, akkor akár el is adható.
Téves aggodalmak a kutyakocsival kapcsolatban
Ami az állatorvosi hozzáállást illeti, még mindig azt hallom gazdiktól, hogy az állatorvos lebeszéli a kocsiról, mert a kutya el fog kényelmesedni benne, és nem fog többet járni.
Ezzel szemben a saját gyakorlati tapasztalatom ennek a gyökeres ellentéte: nem hogy ellustul a kutya, hanem inkább fokozza a vitalitását, életkedvét, gyógyulási hajlamát, és esélyét, hogy újra mozoghat, szimatolhat a kutyakocsi segítségével.
Az idegtudomány pedig rávilágított egy olyan tényre, ami magyarázatot ad arra, hogy miért rehabilitálódik jobban egy kutya a kutyakocsi használatával.
Létezik egy idegrendszeri jelenség, amit úgy hívnak, hogy neuroplaszticitás. Ez nem kisebb csodát takar, mint azt, hogy az idegpályáknak van egy olyan tulajdonságuk, hogy amennyiben egyes idegpályák elhaltak, akkor a körülötte levők szabályosan benövik, behálózzák az elhaltat, és átveszik a szerepét. Ez történik a kutyakocsi használatakor is. Az egészségesen beidegzett mozgásszervek szabályosan tudnak mozogni a kocsi segítségével, és közben folyamatosan küldik az impulzust a sérült részeknek, ahol új idegi kapcsolatok alakulnak ki.
Milyen problémákra lehet megoldás a kutyakocsi, milyen esetekben lehet ajánlott a használata/beszerzése (természetesen csak szakemberrel való konzultációt követően)?
B.Cs.: . A legelterjedtebb használata, amikor egy kutya lebénul a hátsó lábaira, és teljesen elveszti a mozgásképességét. Amennyiben nem rehabilitálható, akkor fel is szokták kötni a hátsó lábait, hogy ne horzsolódjon le, ahogy húzza.
Egy másik használat, amint már említettem, a rehabilitáció, vagyis, amikor a kocsit mondjuk egy műtétet követően használjuk azért, hogy a kutya tudjon sétálni, szimatolni, vizeletet és székletet üríteni, de ugyanakkor a műtött testrész (mondjuk kereszteződőszalag szakadás után a térd) kímélve legyen.
Megint másik használata, amire szintén az előbb hoztam példát az időskori kocsi használat. Itt lényeges elkapni a megfelelő kezdést, amikor a kutya még tud menni, de mondjuk már a frontoknál szétesik a mozgása, koordinálatlan, akkor jó rásegíteni kutyakocsival, és mintegy erősítésként használni a kocsit.
Két ráadás kérdés a fizioterápiával kapcsolatban
Melyek a leggyakoribb problémák, melyeken segíteni tud a fizioterápia?
B.Cs.: A fizioterápia műtétek utáni gyorsabb, teljesebb körű felépülést tesz lehetővé. A tervezett műtét előtt (pl. patellaficam korrigáló műtét), jobb izomzatot, erősebb ízület körüli tartóképleteket, jobb állóképességet, és keringést lehet biztosítani a fizioterápiával, ami a műtétből való gyorsabb felépülést segíti.
Konkrét példákkal: kereszteződőszalag szakadást helyreállító műtét után, a fizioterápia segítségével a kutya gyorsabban elkezdi terhelni a műtött lábát, teljesebb lesz az érintett ízület mozgástartománya, arányosítani tudjuk az esetleg lesorvadt izomzatot, harmonikus járásképet tudunk kialakítani.
Porckorongsérv műtét után, a fizioterápia segítségével tudjuk regenerálni a sérült idegpályákat, harmonizálni az ideg-izomkapcsolatot, és megerősíteni a gerinc menti izomzatot.
Ezek voltak a leggyakoribb példák a teljesség igénye nélkül.
Melyek azok a problémák, melyeken nem gondoljuk, hogy segíthet a fizioterápia, pedig akár meg is előzhet komolyabb beavatkozást, gyógyszeres kezelést?
B.Cs.:
Számos olyan esettel találkoztam, ahol a fizioterápiás kezeléseknek köszönhetően elkerülhető volt a műtét.
Hozzáteszem, ezek specifikus esetek, és minden esetben ez az orvos jól megfontolt szakmai döntése volt.
Sok esetben rehabilitáltam részleges, vagy teljes kereszteződőszalag-szakadást műtét nélkül, mert nem volt műthető a kutya. Az is számtalan esetben előfordult, hogy porckorongsérvet rehabilitáltunk gyógyszeres gyulladáscsökkentéssel az orvos részéről, és ezzel egyidőben, vagy kis időbeli eltéréssel fizioterápiás kezelésekkel.
A közelmúltban pedig két olyan elütött, medencetörött kölyökállatot is rehabilitáltam (egy 2 hónapos cicát, és egy 3 hónapos kutyát), ahol a kezelő orvos nem a magas rizikófaktorú műtéti megoldást választotta, hanem a fizioterápia mellett döntött. Mindkét esetben maradéktalanul felépültek a kisállatok.
Visszatekintés
Körülbelül 2 év elteltével állíthatom, ha nincs a kutyakocsi, Blacky nem tudom, ma mennyire lenne mozgásképes. Eleinte heti 1 pihenőnapban állapodtunk meg Csillával, azonban sokszor konkrétan észrevehető negatív hozadéka volt a kihagyott napnak. Így átálltunk arra, hogy minden nap kocsizzunk. Ma már természetesen kevésbé dinamikusan, mint 1,5-2 évvel ezelőtt, de ugyanolyan hatékonyan. Elképesztően hálásak vagyunk a kutyakocsival való megismerkedésért Csillának, mely Blacky fizikai állóképességének legfőbb mozgatórugója – vagy inkább kereke. 🙂
Tetszett a bejegyzés? Kövesd a Falkameséket Facebookon és a Slowdoggos-t Instagramon! Köszönjük!
Jenny és Blacky
