#OldButGold // Legutóbbi, a témában írt cikkemben található egy átfogó interjú a kutya fizioterápiáról, annak pozitív hatásairól, melyet Balogh Csilla kutya-fizioterapeutával készítettem. A cikk végén kifejtem, hogy huszadik életévét taposó Blacky kutyusom jelenlegi állapota nagyban köszönhető a Csillától tanult gyógytorna gyakorlatoknak, a fizioterápiás masszázselemeknek, illetve a kutyakocsinak. Most az elmúlt több, mint két év (kutyakocsis) tapasztalatait, változásait szeretném megosztani részletesebben.
Kutyakocsival a mindennapokban
Utazzunk vissza 2021-be – Magyarországra – amikor rátaláltunk Csillára és neki köszönhetően Blacky csodajárgányára. Amint kitanultuk a kutyakocsizás csínját-bínját, a nagy sétáinkra is magunkkal vittük Blacky kocsiját. Minthogy használata az ő esetében extra igénybevételt jelentett és fizikailag kifejezetten fárasztó volt, a séta csak egy bizonyos szakaszán használta – de akkor aktívan, sokszor off-road stílusban. 🙂
A kocsizást követő séta minősége mindig sokkal jobb és szebb volt, mint közvetlenül előtte. Ez volt az azonnali mutatója hatékonyságának.
A hosszútávú előny pedig például – ahogy az előző cikkben is említem – az, hogy el kellett hagyjuk az eredetileg megbeszélt heti 1 pihenőnapot, mikor észrevettük: a kocsizás kihagyása járásromlást eredményez a pihenőnapon és annak másnapján. Természetesen az időjárás, Blacky kedve és további tényezők befolyásolták és az idő előrehaladtával egyre inkább befolyásolják a hogylétét, de ezeket a hullámokat leszámítva nagyon szépen szinten lehet tartani egy stabil állapotot. A kulcs a rendszeresség és a kitartás – szem előtt tartva az Öregúr igényeit – és ezen tényezők megfelelő egyensúlyban tartása.
„Szaladok én, de csakis jutalomfalatért”
Mikor Blacky a kocsis karrierje csúcsán volt – körülbelül 2022 januárjától 2023 áprilisáig – tőle távolabb állva, természetesen megfelelő illatú (vagy talán inkább szagú) és kellőképpen ízletes jutalomfalattal tudtuk őt hívni és mondhatni, szaladt felénk…vagyis a falat felé. 🙂 Romló látásának és idősödésének köszönhetően egyre közelebb és közelebb kellett menjünk hozzá, mígnem elértük körülbelül tavaly nyáron a következő lépcsőfokot. Már a hámot tartva, mellső lábait kissé kikönnyítve kocsizunk, ezzel segítve Blackyt. A 2022-es, de főleg a 2023-as dél-olasz nyár nem kímélte őt sem. Azonban a hajnali kocsizásoknak hála nem történt rohamos romlás. Ebben viszont egy másik, csodálatos „eszköz” is a segítségünkre volt, melyről hamarosan több szót is ejtek.
Rövid történetünk a hidroterápiával
Térjünk vissza még a Csilla előtti időkhöz, a fizioterápiával való megismerkedésünkhöz, amikor kipróbáltuk a hidroterápiát is. Megemlíteném, hogy Blacky utcáról talált nálunk otthonra (erről itt olvashatsz bővebben). Viselkedéséből következtetni tudunk arra, hogy vízzel (is) bánthatták, vagy legalábbis a szocializációja nem érintette a víz egészséges megismerését. A slagtól, amint kezünkbe fogtuk, egy több méteres sugarú körben távolodott azonnali hatállyal. Fürdetni sem lehetett könnyedén és természetes vizekbe sem tudtuk semmilyen játékossággal, vagy jutalommal behívni. Egy szó mint száz, egy víziszonyos kutyáról beszélünk személyében. Mindennek tudatában nagyon óvatosan kezdtük felengedni vízzel a kis medencét az első hidroterápiás alkalmunkon, melyet eleinte Blacky meglepően jól viselt. Elérkezett azonban egy pont, amikor elkezdett bestresszelni. Úgy ítéltük meg, hiába a hidroterápia áldásos hatásai, több negatívumot okozunk a stresszel, mint amennyit segítene. Be is fejeztük az ilyen irányú próbálkozásokat.
Itt azonban érkezik egy 360 fokos fordulat: Blacky 17 évesen, életében először, külföldre látogatott. Ezt a látogatást olyannyira élvezte, hogy a kiruccanása 1,5 évig tartott. Porto Cesareoban töltötte nyugdíjas éveinek egy részét, ahová 2022 júniusában érkezett, Léna kutyussal karöltve.
Slowdoggos blogjuk is ezt az eleinte félévesre tervezett „szünetet” volt hivatott bemutatni.
Megérkeztünk, vár a tenger! A pakolás, pihenés ráér
A megérkezés napján, hulla fáradtan, több mint 1500 kilóméterrel a hátunk mögött, de annál elszántabban ellátogattunk a legközelebbi partszakaszra. Fun fact, hogy Olaszországban – mi Puglia régió Lecce tartomány bizonyos részeiről tudunk leginkább nyilatkozni – a legtöbb strand kutyabarát, legyen az szabad, vagy privát (azaz fizetős) partszakasz. Ez nagyban megkönnyítette az életünket, illetve az sem utolsó szempont, hogy a legtöbb ember mindig mosolyogva üdvözölte a kutyusokat, odajött hozzájuk, nem zavarták egymást.
Amikor az élni és élni hagyni testet ölt.
Természetesen ehhez az is kellett, hogy mi is betartsunk egy alap etikettet:
- amikor nem csak mi voltunk a parton, a kutyusok pórázon voltak,
- az ingergazdag környezetnek köszönhető igen gyakran előforduló kakilást követően azonnal összeszedtük, amit össze kellett,
- és nem engedtük oda őket megkérdezés nélkül senkihez.
Tehát lementünk a tengerhez. Gondoltam próba szerencse – bár azon a fáradtsági szinten nem is biztos, hogy volt mögötte bármilyen megfontoltság 😀 – elővettem jutalomfalatokat, hogy a kutyusokat a vízbe csábítsam.
Amikor még 17 évesen is meglep a kutyád
Blacky gondolkodás nélkül követett. Léna kissé bátortalanul, de igyekezett. (Lénát mi ekkor láttuk először vízzel találkozni a Dunán kívül, ami nem igazán érdekelte. Kevesebb, mint 1 éve volt velünk, így hozzánk kerülésünk óta az első nyara Olaszországban érte. Nyár előtt pedig nem is engedtük volna bemenni a vízbe, hiszen a hideg víz nem tesz jót a kutyusoknak, felgyorsíthatja az artrózisos tünetek megjelenését. (Az artrózis egy degeneratív ízületi betegség, mely már 5- 6 éves korban a kutyák nagy részénél enyhébben, vagy erősebben jelen van, és a környezeti hatások is befolyásolhatják.) Szépen jött Blacky befelé utánam az egyre mélyülő vízben – instant és teljesen természetes hidroterápia -, majd egy ponton gondolkodás nélkül BELEFEKÜDT A TENGERBE. Nem akartunk hinni a szemünknek. A víziszonyos kutya a Jón-tengerben fekszik, mint egy kisfóka. Ő megérkezett, köszöni szépen, mit gondoltunk mindeddig, hogy ettől megfosztottuk őt. Innentől kezdve hivatalosan is a 120. beceneve: fókakutya.
Hidroterápia part 2 – a tengerimádó víziszonyos kutya
Így történt hát, hogy a másfél éves ott-tartózkodásunk során, amikor csak tehettük és az időjárás is engedte, legalább heti egyszer, de a forró nyári időszakban hajnalonként két-háromszor egy héten, ellátogattunk valamelyik kedvenc partunkra, hogy Blacky megfiatalodjon a tenger vizétől. Ahogy kocsis karrierjében, itt is megfigyelhető volt egy romlás, mely kora előrehaladtával elkerülhetetlen volt e téren is. Eleinte rendszeresen sétáltattuk Blackyt – és persze Lénát is – a vízben, hiszen már egy bokáig, vagy esetleg térdig érő vízben való járás is betudható volt gyógytornának, tulajdonképpen hidroterápiának.
A vízi aerobik után Blacky mindig befeküdt a vízbe és masszíroztatta magát a tenger hullámaival. Néha fel-felpattant, arrébb ment, majd újra belevetette magát a sós, gyógyító, fiatalító hullámokba.
A tengernek is azonnal látható, egyértelmű pozitív hatásai voltak. Eleinte a tengerezést követően hazaérve Blacky szabályosan szaladt – pedig sétálni is már csak lassacskán sétált akkoriban. Az idő múlásával a hazaérkezést követő szaladás „már csak” szép járássá alakult át.
Komolyabb állapotromlás, már lassan 1 éve
2023 nyara óta Blacky nem tud egyedül felállni. Amikor szeretne kimenni, szól nekünk – halk, vagy ha szükséges, hangosabb nyüszítéssel, esetleg vakkantással – és mi kivisszük őt. Napja válogatja, hogy kint megáll-e (rögtön) a saját lábain, vagy kell támogatás neki. Ebből következik, hogy a tengeri sétákat „csak” masszázsra cseréltük, azonban kiegészítettük a hullám masszírozó tevékenységét a miénkkel. Míg Blacky a tengerben feküdt és hűsölt, mi átmozgattuk, megmasszíroztuk őt. Ezenfelül segítve őt, próbáltunk sétálni vele a vízben, vagy épp kutyakocsizni.
A pozitív, fiatalító hatás továbbra is láthatóan jelentkezett: Blacky arca kisimulttá, fiatalabbá vált egy-egy fürdést követően. Kijelenthetem, hogy a tenger is csodát tett vele és nem tudom, hol lennénk enélkül a másfél éves pugliai, tengerparti élet nélkül.
A presto, Porto Cesareo
Időrendben most 2023 decemberében járunk, amikor – terveink szerint pár évre – visszatértünk Magyarországra. A történetet innen fogom folytatni a következő cikkben, melyben – Blackyhez hűen – izgalmakban nem lesz hiány!
Összefoglalva tehát a tény, hogy Blacky 19. születésnapját márciusban meg tudtuk ünnepelni, minden bizonnyal nagyban köszönhető a fizioterápiának, gyógytornának, Dél-Olaszországnak és a gyönyörű Jón-tengernek… valamint nem utolsó sorban Blacky makacs fejének és élni akarásának. 🙂
Tetszett a bejegyzés? Kövesd a Falkameséket Facebookon és a Slowdoggos-t Instagramon! Köszönjük!
Jenny, Blacky & Léna
