Pisa után Lucca következett. Nehéz megállnom, de nem élcelődök tovább ezen az ízetlen tréfán, ami a városok nevének csengését illeti, úgyhogy rá is térek a lényegre:
Itt sajnos nem tudok dugi parkolóhelyinfóval szolgálni, mert ezúttal Floppyval inkább hajlandóak voltunk csekélyke pénzért cserébe rögtön a belvárosban parkolni. A Parcheggio Mazzini nevezetű, fedett parkolót választottuk erre a célra, ahol 0,5 euróba kerül egy óra. Ez a legolcsóbb a belvárosi lehetőségek közül – mint azt a Discover Tuscany oldalról megtudtuk.
Miután letettük Kiwit, sétáltunk egyet a belvárost körülvevő falon, ahol futók és bringázók töltötték sporttal szabadidejüket. Irigykedve figyeltük őket, hiszen a margit-szigeti futások hiányától szenvedve nagy kedvem lett volna nekem is egy kört kocogni itt – imádom ugyanis, ha van egy fix cél, amit teljesíteni kell és nem csak úgy a vakvilágba futunk.
Lucca belvárosába több kapun át vezet az út. Mi a parkolóhoz legközelebbit, a Porta Elisa-t választottuk a bejutásra, ami egyből rá is terelt minket egy forgalmasabb utcára. Persze, a forgalmast itt az olasz óvárosok mércéjével kell érteni: macskaköves utca aranyos kis kávézókkal, fagyizókkal és viszonylag sok turistával.
Lucca egyszerűen lenyűgöző. Eddigi állomásaink közül itt tudnám leginkább elképzelni, hogy leéljem az életemet. Az okok a következők:
- A kutyások mekkája a város. Rengetegen sétáltatják a városban négylábú barátaikat. Floppyval bátran bemehettünk az összes boltba, de még a közértbe is: mindenhol szívesen láttak minket.
- Bár sok a bámészkodó errefelé is, közel sincsenek annyian a belvárosban, mint például Siena-ban. Egyáltalán nincs az az érzése az embernek, hogy Lucca utcáit járva folyamatosan másokat kell kerülgetnie ahelyett, hogy gyönyörködne a városban.
- Imádtam a város színeit! A rozsdavörös téglából álló épületektől kezdve a pasztel színekben pompázó sorházakon át a márványfehér San Martino dómig mindenről csodás felvételeket lehetett készíteni.
- Nincs az a pénzmennyiség, amit ne tudtam volna elkölteni ebben a városban. Egymást követték a jobbnál-jobb olasz butikok. A félreesőbb, szűk kis utcákban pedig számtalan kézműves üzlet várta a látogatókat: ékszerészek, kerámia műhelyek, egyedi bőrtáskák boltja stb. Bármelyik megállta volna a helyét az „újhullámos” budapesti környezetben.
- Bár már említettem, de a városfalon sportolás lehetősége nyomós érv amellett, hogy Lucca mellé teszem a voksomat az eddig meglátogatott városok közül – na nem mintha tervezném ám, hogy disszidálok.
Az 1-es pont miatt Kata barátnőmtől és Zsombortól kapott feladatunkat itt végeztük el. Ezúttal Floppyn állt a munka javarésze, az eredményt pedig videónkban leshetitek meg.
Lucca leghíresebb nevezetessége a Guinigi torony, aminek a tetején fák állnak terebélyes lombkoronával – legalábbis, a képeslapok ezt illusztrálják. A valóság ettől kicsit távol áll, de emiatt ne bélyegezzük meg ezt a hangulatos várost. Láttak azok a fák már szebb napokat is, ebben biztos vagyok.
Összefoglalva tehát:
Kinek nem ajánlom Lucca városát?
Annak, aki inkább a tengerparton napozásos, beachelős nyaralásokat kedveli.
Kinek ajánlom meleg szívvel, hogy látogasson el ide?
Aki szeretné megízlelni, milyen egy nagyobbacska, de kevésbé zsúfolt toszkán olasz város tele kutyával és olasz butikokkal.
Hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, kövess minket utunkon a Facebook-on is és iratkozz fel Youtube csatornánkra. Grazie mille! 🙂 Floppy négylábú és Anna kétlábú
