Mostanra úgy érzem, elég tapasztalatot gyűjtöttünk ahhoz, hogy ezt a bejegyzést megírjam. Természetesen sok információt már az utazásaink előtt megszereztem az internet rejtett zugaiban barangolva, de némelyek csak akkor nyertek számomra is értelmet, amikor először átléptük az országhatárt.
- Útlevél és érvényes oltások
Ezzel valószínűleg nem mondok túl nagy újdonságot: kutyádnak ugyanúgy kell, hogy legyen érvényes útlevele, mint neked is az adott országba szükséges okmányod. Én elkövettem azt a hibát, hogy Floppy oltási kiskönyvében a miniatűr számokkal jelölt „érvényesség lejártának ideje” rublikát az oltás idejének néztem. Nyugodtan pakolásztam az indulásunk előtti utolsó napon, amikor is ismét kezembe akadt a Border Collie-s oltási kiskönyv és még egyszer belenéztem. Ezután kivert a víz…
„Afenébe, ez az érvényesség lejárta!”
Hál isten a szomszéd községben az állatorvos készségesen fogadott minket és 10 másodperc alatt beoltotta Floppy-t. Ezután két matricát is kapott: egyet az oltási könyvbe, egyet pedig az útlevélbe – ugyanis a kötelező oltást az utóbbiban is vezetni kell ahhoz, hogy az okmány érvényes legyen.
Egyes országokba az oltás ideje és a kiutazás napja között el kell telnie megadott időnek (6 hónap általában) ahhoz, hogy a kiskedvencünk átléphesse a határt. Ennek is érdemes utánanézni, mielőtt becsomagoljuk kutyánkat a hátsó ülésre.
- Az a fránya ketrec
Apropó „becsomagoljuk kutyánkat”: bár itthon is így legális, de a határon kifejezetten ellenőrzik, hogy a kutya ketrecben utazik-e. Ennek nyilván nem az az oka, mert a határőrök aggódnak a kárpitunk épségéért, nehogy azt útközben unalmában az eb megrágja, hanem így a legbiztonságosabb.
Senki sem feltételezi, hogy kutyánk útközben a ketrecen kívül átharapná torkunkat, mondván „te némber, miért nem hagytál otthon a nyugodt kis életemmel?!”, ám ha véletlen baleset érne minket, így a legnagyobbak a túlélési esélyek – nekünk is és kutyánknak is.
Mi Floppyval a Fressnapf-ban vettünk ketrecet. M-es és L-es között vaciláltunk. Már az M-es is az ő mérete volt (25 kilóig) de az L-es kényelmesebbnek tűnt. Az eladó viszont kedvesen felvilágosított, hogy utazáshoz inkább a kisebbet javasolja, mert kevésbé fogja megütni magát a kutya hirtelen fékezésnél vagy egyéb kellemetlen atrocitás esetén. A nagyobb méretet akkor javasolná, ha otthonra kéne a ketrec amolyan „gumiszobának” dühöngeni.
- Szájkosár mindig legyen bepakolva!
Tök mindegy, hogy mennyire jámbor a kutyánk: ezt mások ránézésre nem tudhatják. Sok városban bizonyos frekventált helyeken, vagy a tömegközlekedési eszközökön kötelező a szájkosár használata. Utóbbi nálunk is így van, de ki az, aki ezt betartja, ha olyan szelíd a kutya, hogy előbb harapnánk meg mi bárkit, mint ő?!
Rómában pl. jól megjártuk a 980-as buszon: amolyan jelzésértekkel, csak flegmán Floppy nyakába akasztottam a szájkosarat. A buszsofőr addig járatta egyhelyben a busz motorját, ameddig előre nem mentem hozzá és a szeme láttára fel nem tettem Floppy-ra a kosarat – amit hozzáteszem, két másodperc múlva lekapart magáról a kis ügyes.
- Készülj fel rá, hogy „nem mehetsz be”
Bár a legtöbb étteremben, kávézóban, parkban vagy közteren nem zavar senkit, ha kutyával érkezel, de a műemlékekbe nem viheted be kedvencedet. Például ha Rómába érkezel és muszáj magaddal vinned a városba négylábúdat, készülj fel rá lelkiekben, hogy a Colosseumot csak kívülről járhatod körbe – de legalább nem kell sorban állni jegyért.
- Lesz hol laknotok – de feláras lehet!
Idáig minden állomáson gond nélkül találtunk lakást. Mi az Airbnb-n keresztül vesszük ki a szálláshelyünket, mert ezek a lakások számomra sokkal jobban átadják a hely jellegzetességét. Annyi a dolgunk csupán, hogy lakáskeresésnél egy szűrőt beállítunk azzal a kitétellel, hogy „kisállat megengedett”. Biztos, ami biztos, üzenetben is illik jelezni, hogy szobatiszta kutyával jönnél, aki nem egy yorkshire terrier…
Előfordul viszont, hogy ilyenkor felárat kell fizetni a takarításért. Hiába tartalmazza a takarítási szolgáltatást az ár, meglehet, hogy megfejelik még 20-30 euróval ezt az összeget (nem éjszakánként, hanem összességében).
Magyar példa is akad olyan szálláskereső portálra, ahol megkönnyítik a kutyások dolgát, mint pl.: Szállás másképp.
- Nem fogják megkérdezni, hogy „szabad-e megsimogatnom”
Amennyiben délnek veszitek az irányt: mediterrán országokban nem meglepő, hogy az emberek sokkal szívesebben érintenek meg téged is és ugyanígy kutyádat. Vállonveregetés, kedves kar simítás stb. – a mindennapi kontaktus része náluk. Nincs benne semmi szokatlan.
Ha azonban kutyád kicsit harapós, jobb, ha még idejében figyelmezteted a helyieket, hogy ne guggoljanak le kedvenced mellé és ölelgessék, puszilgassák halálra. (Jól olvastad: Floppy ennyi puszit még vadidegenektől sose kapott mint itt, Olaszországban.)
Összességében bátran kijelenthetem, hogy eddig mindenhol pozitív fogadtatásban részesültünk Floppy-val: Horvátországban, Szlovéniában és Olaszországban egyaránt. A határon se szívóztak velünk – halkan megjegyzem, még az útlevelet se kellett senkinek sem megmutatnunk.
Persze, előfordult olyan eset, hogy Floppy annyira fellelkesedett néhány „kedves” idős, olasz hölgy láttán, hogy heves farokcsóválás közben a kelleténél erősebben bökte meg egyikőjüket, mire a hölgy egy mérges „Ooooohhhh Madonnnnna!”-ban tört ki, de minden országban akadnak kevésbé kutya-fanok. Ezzel ugyebár együtt kell élnünk – még ha nekünk, kutyásoknak érthetetlen is az ilyen reakció.
Ha hasznosnak találtad a cikket, kövess minket utunkon a Facebook-on is és iratkozz fel Youtube csatornánkra. Grazie mille! 🙂
Floppy négylábú és Anna kétlábú
