Cinque Terre az olasz félsziget nyugati partján fekszik La Spezia és Levanto városok között. A színes házairól ismeretes 5 tengerparti falu ma már az egyik legfrekventáltabb turistalátványosság az országban. Bár Floppyval igyekszünk inkább a rejtettebb szépségeit felfedezni Olaszországnak, Cinque Terre meglátogatását nem lehetett kihagyni.
La Spezia felől vonattal közelítettük meg a helyszínt. Christian – akit előző bejegyzésemben már bemutattam – elárulta nekem, hol találom a város legközpontibb ingyenes parkolóhelyét. Ez az információ kiemelten értékes, mert egyáltalán nem reklámozza egyik turistáknak szánt honlap sem – csupán fizetős parkolókat írnak a vonatállomáshoz közel. Megérthetitek, hogy nem kevés félelemmel gépelem be a hely nevét, nehogy aztán az olasz maffia céltáblára tűzze a fejemet. De mindent az olvasókért és a követőkért, úgyhogy íme: Piazza d’Armi.
A parkoló maga nem túl nagy, így nem kizárt, hogy elsőre nem találtok majd szabad helyet, de mi Floppyval két kör kocsikázás után végül sikerrel leparkoltunk.
Egy 10 perces sétát követően el is értük a vonatállomást, ahol első utunk az információs pulthoz vezetett. Elsősorban az érdekelt, hogy Floppyt hogyan tudnám magammal vinni. Itt nem kellett attól tartanunk, hogy az olaszok nem értik meg az angolt: a minket kisegítő hölgy tökéletesen beszélte a nyelvet. Kiderült, hogy gyerekjegyet kell venni a kutyáknak és nálunk kell, hogy legyenek az oltási papírok.
Utóbbi természetesen a kocsiban maradt, így nyertünk még egy utat a szupertitkos parkolóig és vissza.
Jegyvásárlásnál két lehetőség közül választhatunk: vehetünk egyszeri utazásra alkalmas jegyet 4 Euróért, vagy egy „non-stop” utazgatásra feljogosító napijegyet, ami pedig 16 Euróba kerül, a kutyagyereknek pedig 10 Euróba. Én az utóbbit választottam és nem bántam meg. Sajnos a partmenti gyalogos út (a „Szerelem útja”) le volt épp zárva Riomaggiore-ban, így egyértelműen csak vonattal lehetett egyik helyiségből a másikba átmenni – gyalogosan a hőségben, kutyával ez nehezen kivitelezhető főleg, ha egy napunk van minderre.
Körülbelül fél óránként járnak a vonatok és csúcsszezonban teljesen megtelnek. Sok a késés is – ebből nekünk csak egyszer jutott ki, de a tűző napon üldögélve a tömegben ez is nagy kihívások elé állított minket.
Riomaggiore:
Az első megálló egy rövid patak szurdokvölgyében fekszik, amely egyben névadója is: Rivus Major vagy Rio Maggiore.
Az egész település rendkívül picike, gyakorlatilag egy óra alatt bejárható. Két hagyományos résszel rendelkezik: a tengerparti borgo dei pescatori (halászok városa) és a fentebbi borgo dei contadini (parasztok városa). A vonat az utóbbinál tesz le minket, ahol a sziklás part fölött hangulatos éttermek várják látogatóikat.
Floppyval hamar végig sétáltuk ezt a parányi falucskát, majd tovább indultunk a második helyszínre.
Manarola:
Ha a „Cinque Terre” szót beütjük a gúgliba, nagy eséllyel erről a településről dob fel nekünk képeket. Ez az egyik legfotogénebb helyszín.
Még a rómaiak alapították az ókorban, de a mai arculatát a 12. században kapta.
Manarola legforgalmasabb utcája, a Via Antonio Discovolo rögtön a vonatállomás alatt kezdődik és bevezet minket egyenesen a tengerpartig. Kihagyhatatlan program a Manarola Scenic Viewpoint meglátogatása, ahol szembe kerülünk a faluval és ahonnan tökéletes képeket lehet lőni, hogy aztán új Facebook borítóképet állíthassunk be magunknak, amit az ismerőseink irigykedve szétlikeolnak majd.
Corniglia:
A harmadik település és Manarola között jóval hosszabb utat tesz meg a vonat, míg végül alagutakon keresztül megérkezik egy kívülre eső állomásra. Ne ijedjünk meg, csak sétáljunk a tömeg után vagy szálljunk fel egy buszra, ami bevisz minket a faluba.
Floppyval természetesen gyalogosan közelítettünk. Kiadós lépcsőzés (vagy nevezzük inkább hegymászásnak) előzi meg a faluba érkezést, de minden erőfeszítésünk kifizetődik, ha egyszer felérünk.
Corniglia az egyetlen olyan település, amelyik nem közvetlenül a tengerparton épült ki, hanem egy tengerbe nyúló szikla tetején. Egyben ez a legkisebb az összes cinque terrei állomás közül.
Több szempontból is a kedvencem lett: itt találom legszebbnek a színes kis házak látványát, illetve (talán a lépcsőzés miatt) itt érezhetően kevesebb a turista és jobban átjön a hely valódi szellemisége.
A CECIO Ristorante Camere-ben fogyasztottuk el ebédünket, ahol csodálatos kilátásunk nyílt a településre. A hely tulaja egy szicíliai úriember, aki miközben te jóízűen elfogyasztod a megrendelet ételt (érdemes kagylót kérni, ha van épp nekik) szívesen elmeséli, hogyan is került ide és mikor járt utoljára Budapesten. Minden szavából árad a szicíliai mentalitás.
Vernazza:
Negyedik állomásunk még a 10. század elején épült mai fekvéséhez képest valamivel távolabb, a szárazföld belsejében. Fontos kikötővárosnak számított annak idején, többek között emiatt helyeződött át központja a tengerpartra.
Csakúgy, mint Manarola-ban itt is elég, ha rátévedünk a vonatállomásról kivezető Via Roma utcára és máris megérkezünk a tengerhez. Itt hangulatos, színes napernyők alatt csodálhatjuk meg a partnak csapódó hullámokat, miközben elfogyasztunk egy finom fagylaltot vagy pohár bort. Floppyval legalábbis így tettünk és nagyon értékesnek ítéltük meg az itt eltöltött időt.
A katolikus templom árnyékában sok színes csónak fekszik lefelé fordítva, ami még tovább emeli az apró település báját.
Monterosso al Mare:
Az ötödik cinque terrei falu inkább nevezhető városkának. Ez ugyanis a legnagyobb település mind közül, úgyhogy érdemes rá kicsivel több időt szánnunk. Tulajdonképpen két faluból áll, mindkettő külön-külön völgyben épült ki és egy alagút választja el egymástól őket.
A település merőben más atmoszférával rendelkezik, mint a fentiek: ahogy kilépünk az állomásról, egyből egy beach-en találjuk magunkat. A víz meglehetősen tiszta és a kék legszebb árnyalataiban pompázik.
A Via Fegina-n sétálva hamarosan meg is pillanthatjuk a csodálatos Lo scoglio di monterosso nevezetű sziklát, amiről lelkes fiatalok ugrálnak a vízbe. Az alagúthoz érve érdemes a parton végig mennünk, elmászni a Chiesa di San Francesco-hoz és megcsodálni felülről a település két részét.
Floppy itt tapasztalhatta meg először, milyen is egy fürdőzésre szánt olasz tengerpart. Teljesen abszurd reakciót váltott ki belőle az élmény, amit videómban megörökítettem.
Cinque Terre gond nélkül abszolválható egy nap alatt, de ha tehettem volna, biztosan több időt szánok rá.
Mind az öt település az UNESCO Világörökségének része. A kelet-liguri riviéra egy kiemelkedő értékű kulturális helyszín, rendkívül festői táj, amely az ember és a természet harmonikus kölcsönhatásának révén jött létre. Hosszú évek óta jól szemlélteti azt a hagyományos életformát, ami napjainkban is meghatározza az itt élő közösségek társadalmi és gazdasági hovatartozását.
Ha hasznosnak találtad a cikket, kövess minket utunkon a Facebook-on is és iratkozz fel Youtube csatornánkra. Grazie mille! 🙂
Floppy négylábú és Anna kétlábú
