Amikor állatmentésről vagy állatvédelemről esik szó, szerencsére sokaknak eszébe jut, hogy szívesen segítenének, de kutyát nem akarnak vagy nem tudnak örökbefogadni, és nem tudják, milyen formában támogassák az adott szervezetet. Megpróbáltam feltérképezni, mivel és hogyan lehet segíteni az örökbefogadáson kívül.
Örökbefogadni egy kutyát? Nehezebb, mint egy gyereket.
Gyakran hallani negatív véleményként, hogy örökbefogadni egy kutyát lassan nehezebb, mint egy gyereket. Tény, hogy a nagyobb szervezetek, akiknél sokkal több a gazdi jelentkező, jobban megszűrhetik a jelölteket. Ezt valószínűleg az a tapasztalat mondatja velük, hogy idővel több kutya is visszakerül a menhelyekre, ezért szeretnének jó gazdát találni a mentett állatnak. Gazdát, akinél tényleg szeretve lesz és családtagnak tekintik, és a kutya nem csak egy plusz elem lesz a kertben, akit jobb esetben néha kivisznek sétálni.
Manapság elég gyakran futok bele olyan posztokba, hogy
a gazdik megváltozott életkörülményeik miatt lemondtak a kutyáról,
ezért új gazdát keresnek neki. Ha nevezhetjük így, nem „a hagyományos értelemben” mentett állat (sanyarú sorsúak vagy utcán találták), de segíteni fognak az állatvédő szervezetek, ha megkeresik őket a gazdák. Hiszen azt végképp nem szeretnék, hogy esetleg az utcán kössön ki az egyébként háznál nevelkedett állat, esetleg elaltassák. Ezt mindenkinek magában kell tudnia eldönteni, hogy ez mentésnek számít vagy sem. Akárminek is tekintjük, a segítő szervezetre ugyanúgy vetülnek költségek, hiszen míg gazdát nem találnak neki, addig is el kell helyezniük valahol, és ellátják a mindennapos szükségleteit.
Sajnos gyakran találkozok azzal a hozzáállással, hogy szeretünk beleszólni a másik milyen jótékony tevékenységet végez, amolyan „segíts, de annak, aki szerintem megérdemli”. Miért támogatod a kóbor kutyákat, amikor annyi rászoruló gyerek is van? Minek rengeteg pénzt költeni súlyosan sérült állatokra, amikor a természetben is csak hagynák meghalni a társai? Jó, ha segítesz, de inkább az én elveim szerint tedd. Van egyfajta bizalmatlanság az emberekben, ez valahol az emberi természet része. Épp ezért sokan nem szeretnek pénzt adományozni mondván, azt bármire el lehet költeni. Ha tárgyat adományozok azt csak a rendeltetési céljára lehet felhasználni. Ez alól talán az adó 1% kicsit kivétel, hiszen akkor az ember egy olyan összegről nyilatkozik, ami már egyébként sincs a birtokában, viszont a felajánlással visszakerülhet a gazdaság körforgásába. Ez egyébként egy nagyon nagy segítség az állatvédő szervezeteknek, hiszen sok szervezet az adó 1%-os felajánlásokból fedezi a működési költségei nagy részét.
Fotó: @petrapakophotography
Szükségük van-e valós segítségre?
Manapság elterjedt egy olyan álláspont, miszerint igazából nem is kérnek valós segítséget ezek a szervezetek, csak pénzt szeretnének, minél több pénzt. Szerintem azok a szervezetek, akik segíteni szeretnének az állatoknak, nemcsak a pénzadománynak tudnak örülni, hanem akár egy zsák tápért is hálásak. „Kóklerek” sajnos mindenhol vannak, és ha az ember ilyen környezetben fut bele egy nem olyan tisztán működő szervezetbe, az sajnos alapjaiban veheti el a bizalmát akár más szervezetek iránt is, vagy az egész támogatási szándéktól is elriaszthatja akár egy életre. A probléma valahol abban is lakozik, hogy a mai napig az állatvédelem nincs rendesen törvényileg szabályozva hazánkban. Ezért is nehéz fellépni akár a szaporítók ellen, akár az állatkínzók ellen, akár a nem megfelelően működő menhelyek ellen, ahol szinte csömörből vödörbe esnek a kutyák, hiszen többen összezárva egy koszos helyen élnek, miközben a szervezet felveszi rájuk a támogatásokat. De most ne róluk beszéljünk, hanem azokról a civil szervezetekről, menhelyekről, akik segíteni szeretnének ezeknek a gazdátlan állatoknak, és ők szívesen fogadják a segítséget is.
Az 1001 állatvédő országa
Nem régiben olvastam egy posztot, amiben az írója megjegyezte, ha mindenki csak egy kicsit tenne az állatvédelemért, aki erről beszél vagy posztol, nem itt tartanánk. Nem lenne ennyi kóbor állat az utcákon, ennyi gazdátlan állat a menhelyeken. Van benne igazság, de szerintem, ha mindenki a lehetőségeihez mérten kapcsolódik be, az már segítség. Gyakran közvetítik az állatvédő szervezetek, hogy már egy megosztással is segítesz, hiszen ha már beszélünk a problémáról, azzal már elindíthatunk valamit. Sose lehet tudni, hogy a kimondott szavak, a leírt történetek éppen kihez jutnak el, és minél több emberhez jut el egy hír, annál nagyobb az esélye, hogy megtalál egy olyan embert, aki nemcsak beszélni, de cselekedni is fog.
Saját személyes siker sztorim elég friss élmény, hiszen csak pár héttel ezelőtt történt. Életemben először ideiglenes befogadó lettem, egy kis fekete kölyökkutya került hozzám. Alapvetően azt szokták mondani, hogy a fekete kutyákat kevésbé fogadják örökbe, nem tudni miért, de sajnos ez egy régóta tartó tendencia. Ennek a kis kannak nagyon jó személyisége volt, mindemellett nagyon okos is, ez azonban egy eléggé kétélű fegyver. Az okos kutya, ha nincs megfelelően fárasztva, hamar el tudja unni magát, és mindenféle huncutságokat fog kitalálni. A
border colliet akarok, mert az a világ legokosabb kutyája
hozzáállás rendkívül veszélyes, ha nem tudod, hogy ahhoz a szuperagyhoz micsoda temperamentum és aktivitás is tartozik. Igen is, egy bordert nemcsak mentálisan, de fizikálisan is rendszeresen fárasztani kell. Éppen ezért ennek a kis (valószínűsíthetően) puli keveréknek olyan gazdit próbáltunk meg találni, aki tudja, mit is jelent terelőkutyát tartani.
Egyik nap egy teljesen átlagos munkahelyi beszélgetés során szóba került, hogy az egyik munkatársam uszkár vagy puli szerű kutyát szeretne örökbe fogadni. Szót szó követett, és kiderült, hogy pontosan olyan kutyát keresnek, aki nálam vár az ideális gazdi jelöltre. Pár napon belül találkoztak is, és mindkét részről szerelem volt első látásra, néhány héten belül pedig hozzájuk is költözött.
Segítség az örökbefogadáson túl
Sok menhely kapacitásán felül működik a rengeteg segítségre váró állat miatt, ezért is fontos, hogy minél előbb gazdit tudjanak találni a kutyáiknak. A nyíregyházi Állatbarát Alapítvány immár 30 éve segít a gazdátlan állatoknak. Az olyan szegényebb megyékben, mint például a keleti országrész, nagy segítséget jelenteken a partnerszervezetek, legyen akár hazai akár külföldi. Az Állatbarát Alapítvány német szervezettel dolgozik szoros kapcsolatban már évek óta, akik évente többször visznek el a menhelyről kutyákat Németországba gazdákhoz. Ezzel hatalmas segítséget nyújtanak a rászoruló ebeknek.
Az egyik ismertebb hazai állatvédő szervezet, a Fogadj örökbe Alapítvány, akik Budapesten és környékén tevékenykednek, együttműködésben dolgoznak több vidéki szervezettel, például az ózdi, a fehérgyarmati, a bajai vagy a vásárosnaményi menhellyel. Azokban a régiókban próbálnak meg segíteni, ahol kisebb az örökbefogadási hajlam, azonban sok a segítségre szoruló állat. Ők például telephely nélkül, ideiglenes befogadók segítségével működnek.
Az ideiglenes befogadók olyan önkéntesek, akik vállalják egy-egy kutya vagy cica gondozását a saját házukban, amíg ők maguk végleges gazdivá nem válnak, vagy nem találnak gazdit az adott állatnak. Ehhez az állatvédő szervezetek minden segítséget megadnak, hiszen a költségeket, mivel az állat az ő tulajdonukban van, a szervezet viseli. Nevezhetjük ezt akár egyfajta próbaidőnek is a gazdisodás előtt. Te az időddel segítesz, hogy a gazdikereső állat minél több figyelmet, szeretetet, szocializációt kapjon, mielőtt végleges gazdijához kerül. A Fogadj Örökbe Alapítványnál ez a rendszer olyan jól működik, hogy tavaly 316 állatnak találtak gazdit, miközben már idén is legalább 240 sikeres örökbefogadást tudhatnak maguk mögött. Ők is rendszeresen keresnek újabb és újabb ideiglenes befogadókat, hiszen szeretnének minél több állatnak jó otthont találni.
A sikerünket abban is látom, hogy aktívak vagyunk a közösségi média platformjain, minden nap posztolunk. Mikor 9 évvel ezelőtt a lányaim elindították az oldalt, hatalmas robbanással indult el, egy újfajta, pozitív szemlélettel. Rendszeresen beszámolunk a sikersztorikról, a már gazdisodott mentvényeinkről. Emlékszem, Flipper kutyánk volt olyan, akiről sokat posztoltunk, majdnem fél évig volt nálunk, mire gazdis lett. Rengeteg visszajelzést kaptunk, hogy milyen jó, hogy Flipper gazdis lett! Még Sztarenki Dóri (színésznő) is megfestette Flippert, és elküldte nekem a képet, rengeteg embert megmozgatott ez az ügy.
– mesélte Rita, az Alapítvány vezetője.
Fotó: @petrapakophotography
A szervezet egyébként ahhoz is aktívan használja a követői bázisát, hogy alkalmankénti segítséget kérjen, legyen szó akár egy fuvarról vagy egy fotózásról. Aktívák a programok kapcsán is, évente többször is lehet találkozni velük budapesti eseményeken, amikor a gazdára váró kutyusokkal is meg lehet ismerkedni, vagy érdeklődni lehet az örökbefogadás menetéről. Mint megtudtam, ők a Gödöllői Kutyaiskolától kapnak szakmai segítséget a kutyák képzéséhez. Azonban sokszor keresnek oktatói vagy éppen állatorvosi segítséget az állatvédő szervezetek.
Mikor arra gondolunk, hogy támogatni szeretnénk egy civil szervezet munkáját, akár a leghétköznapibb dolgok is hatalmas segítséget jelentenek. Ilyen például, ha segítünk egy sérült állatot állatorvoshoz juttatni vagy éppen egy vidéki menhelyről egy fővárosi ideiglenes befogadóhoz elvinni. De gyakran keresik fotósok segítségét, vagy éppen a menhelyek bővítésénél bármilyen kétkezi munkára plusz ember jól jöhet, de akár az olyan dolgok, mint egy weblap elkészítése is hatalmas segítség a számukra. De nem kell teljesen elrugaszkodni szakmai oldalra.
Mi anno, általános iskolás korunkban egy iskolai program keretében látogattunk ki az Állatbarát Alapítványhoz, ahol meghallgattunk egy szakmai előadást a menhely működéséről és az állatvédelemről, valamint elmesélték, hogy mivel is tudunk segíteni, ha van erre hajlandóságunk. Mi pedig a barátaimmal éltünk ezzel a lehetőséggel, és heti egyszer kitekertünk tanítás után a menhelyre, és a délután folyamán megsétáltattunk egy-két kutyát. Nekünk egy pár óra volt a napunkból, egyes kutyáknak pedig egy olyan séta, amire már hónapok óta nem jutottak el.
Szerencsére egyre többször hallani olyan kedves történeteket, hogy valaki születésnapi ajándékként azt kéri a barátaitól, hogy menjenek el a választott alapítványhoz és sétáltassanak kutyákat, vagy akár cégek esetében csapatépítő részeként elmennek önkénteskedni egy napra egy menhelyre. Természetesen ezekre is van lehetőség. Ha esetleg valakit az tartana vissza az önkéntes kutyasétáltatástól, hogy nem tudja, mikor mehet ki az adott szervezethez, gyakran a honlapjukon vagy facebook oldalukon is közlik ezeket az információkat, de bizonyára szívesen válaszolnak telefonos megkeresés útján is.
Ha ténylegesen segítséget szeretnénk nyújtani az állatvédő szervezeteknek, akkor a pénzbeli vagy tárgyi adományon túl többféle önkéntes munkával is tudunk segíteni, de sokszor már azzal is támogatást nyújtunk, ha hírét visszük egy-egy alapítvány munkájának.
