Vajon jól ismered a kutyasétáltatás, vagy úgy „ámblokk” a kutyatartás szabályait? Ahogy mi, úgy a kutyáink is szociális élőlények. Szorosan együtt élnek velünk, a mi „világunkban”, így aztán nekik is követniük kell bizonyos írott, vagy íratlan szabályokat . De mik is ezek a szabályok?
Kutyagazdiként a mi felelősségünk, hogy tekintettel legyünk a körülöttünk lévőkre és kutyánk ne okozzon kellemetlenséget. Jómagam szomorúan tapasztalom, hogy sokaknak halvány lila gőzük sincs, hogyan illik a kutyával sétálni, meg úgy általánosan „létezni”, ezért bátorkodtam összeírni négy íratlan szabályt.
1. Nem engedjük oda senkihez a kutyánkat engedély nélkül!
Ne félj nem bánt!
Ismerős ez a szöveg?
Ha igen, akkor már tudod, mi következik. Mióta városba költöztünk Larával, rendszeresen látok szabadon futkározó, behívhatatlan kutyákat a sétálóutcákban. Bevallom, nagyon meglepődtem ezen. Azt hittem, kevesebb ilyennel fogok találkozni, mint a külvárosban, vagy az erdőkben, de tévedtem. Ami pedig rontja a helyzetet, hogy városban, kis utcákban nehezebb kikerülni ezeket a helyzeteket vagy távolságot tartani.
Most lehet, sokan nem értitek, miért szörnyülködöm ezen, hiszen nem ártanak senkinek, biztos szófogadóak, ha el vannak engedve stb… „Gondolod te!”
Eközben valaki hosszú órákat és rengeteg pénzt öl abba, hogy a kutyája ne ugasson meg más ebet, ne próbáljon utána futni stb. Talán furcsán hangozhat, de egy ilyen kontrollálatlan találkozás után sok gazdinak gyakorlatilag újra kell kezdenie az erre vonatkozó tréninget.
Az biztos, hogy ha pórázon van egy kutya, az „nem véletlen” és ezt mindenképpen tiszteletben kell tartani – arról nem is beszélve, hogy így a szabályszerű. Sokan nem gondolnak arra, hogy talán mások kutyái nem barátságosak vagy félnek az idegen ebektől, és emiatt agresszívan reagálhatnak, ami egyik félnek sem jelent kedvező végkimenetelű találkozást.
A következőket jegyezzétek meg:
- Nem minden kutya akar más kutyával találkozni.
- A kutyáknak nem kell összeszagolniuk ahhoz, hogy megismerkedjenek, mert messziről is érzik egymást.
- Nem minden kutya akarja, hogy megsimogassák.
- Ha nem ismered a kutyát, ne engedd oda a sajátodat soha!
2. Miért van kutyakaki mindenhol!?
Ez lenne a legalapabb dolog, amit a mai napig sokan elhanyagolnak. Pedig senki se szereti, ha egy jó kis játék vagy séta közben kutyapiszkokat kell szagolni, nézni a járdán. Arról nem is beszélve, amikor belelépsz a fűben egy kupacba…
Amit szintén sokan ismerhetnek, mégis elfelejtenek, hogy sok kutya megeszi sajnos a mások piszkát. Igen, pfuj. Ennek ráadásul veszélyei is lehetnek, mert kitudja, hogy az a kutya, amelyik otthagyta a „csomagját”, egészséges volt-e vagy beteg, és akár megfertőzheti a másikat.
„Elfelejtettél magaddal vinni zacsit?” Sok kukára van már ilyen kihelyezve, ahonnan bármikor leszakíthatunk egy darabot. Én kábé minden kabátom és nadrágom zsebébe teszek egyet. De ha más nincs, kérhetünk egy másik gazditól, biztos szívesen ad. Mi kutyások tartsunk össze! 😉
Ha pedig valaki undorodik a kaki szedéstől vagy nem akarja cipelni kukáig (azt végképp nem értem, aki felszedni, bezacskózza és otthagyja valahol úgy… miért?) annak is vannak alternatívák! Léteznek már kutyapiszok felszedő kütyük, így nem kell hozzáérni az ürülékhez zacskón keresztül sem. Vannak kis tárolók és akasztók is, hogy ne kelljen még csak tartani se a zacskót! Rengeteg féle és forma van, most kettőt linkelek be nektek:
https://tinyurl.hu/NSP6
Higiénikus kutyapiszok felszedő:
https://tinyurl.hu/4CTG
3. Nem hívogatjuk, piszkáljuk vagy etetjük mások kutyáit!
Ez nálunk most a number one mumus, ugyanis Lara nagyon barátságos az emberekkel. Olyannyira, hogy az már zavaró, és sokszor megnehezíti a sétákat. Az pedig, hogy állandóan valaki hívogatja, nem segít. Rengetegen utánanyúlnak séta közben, sőt! Volt, hogy valaki szó nélkül előttem keresztbe nyúlt Lara fejére séta közben. Ennek a sok kéretlen simogatásnak és arcba bújásnak köszönhetően ki is alakult nála egy nem kívánatos viselkedés, amit nehéz kinevelni. Ennyit a saját tapasztalatról, most jöjjön az általános „miért ne csináljuk ezeket”?
Ha valaki hirtelen hozzányúl egy kutyához, azzal megijesztheti és odakaphat. Ugyanez a végkimenetel akkor is, ha a kutyának fájdalmai vannak, mert öreg és rossz helyen érnek hozzá vagy szimplán nem szereti az idegenek. Hiába a kutyának van igaza (én se örülnék neki, ha random idegenek hozzám érnének a semmiből) ő lesz a hibás.
Lehet, a kutya épp tréning alatt van, mint az én esetemben, és így gondot okozunk a gazdinak is. Én kimondottan utálom, mikor nyugodtan ülünk valahol például kávézóban vagy vonaton és elkezdik szólongatni, amivel felizgatják Larát, aki emiatt véletlen meglökheti az asztalt, kiborítva ezzel az asztalon lévő dolgokat.
És kaját miért ne kínálgassunk?
A fent említett példák mellett nem lehet tudni, hogy milyen ételérzékenysége van a kutyának vagy milyen diétát követ épp. Sokan szigorú fogyókúrát követnek vagy a gazdi nem szeretné, hogy a kutyája idegenektől fogadjon el ételt, aminek ezer meg egy oka lehet. Itt vannak például a mérgezéses esetek: lehet, hogy csak egy husi darabot kapna most, de legközelebb valaki kerítésen keresztül mérgezőt adna neki, amit nagy örömmel elfogad.
4. Tömegben, tömegközlekedésen rövid póráz!
Mint már írtam, sokan nem szeretik vagy félnek a kutyáktól, ezért tartsuk a sajátunkat láb mellett!
Az se szerencsés, ha valaki beleakad a pórázba vagy elesik benne – ez különösen a flexi póráznál veszélyes! Több biciklistől is hallottam már, hogy a gazdi a bicikli út egyik oldalán sétált, a kerékpáros nem látta, hogy az úton keresztbe van egy flexi póráz és jól belerongyolt ezzel magával rántva Fifikét is a bicikli út másik oldalán lévő bokorból. Egy ilyenből hatalmas baleset lehet! Könnyen kulcscsont törés és/vagy állatorvos is lehet a vége, ezért nagyon figyeljünk oda, hogy a póráz látható legyen, és ne keresztezze mások útját! Lehet a póráz 10 méter hosszú, de ezt nem kell kihasználni a városban! Sőt, nem szabad kihasználni, mert csak a baj van belőle.
Sarkon se engedjük soha előre a kutyánkat, ugyanis nem tudhatjuk, mi van a másik oldalon! Ha nem szeretnénk, hogy egy száguldozó biciklis kaszálja el vagy egy másik kutya ugorjon esetleg az arcába, érdemes ezt betartani.
És, ha már említettem a flexit: sorolhatnám még sokáig a hátrányait és a vele járó veszélyeket, de most csak annyival zárom le, hogy legyünk tekintettel a környezetünkre, és ne engedjük ki ütközésig a városban.
Tömegközlekedésen emellett érdemes megtanítani kutyusunkat, hogy a szék alá feküdjön. Ezzel neki és az utasoknak is jobb élménye lesz, mert kevesebb az esélye annak, hogy valaki rálép vagy megbotlik benne. Ezt otthon is tudjátok gyakorolni egy szimpla székkel!
Hogyan? Írom is:
- Fogj egy széket, egy pórázt (ez nem szükséges a tanításhoz csak imitáljuk, minta tömegközlekedésen lennénk) és természetesen sok-sok jutit!
- Első lépés, hogy párszor jutalom falattal csak átvezeted a lábad alatt a kutyusodat, majd megdicséred, lejutalmazod.
- Következő lépésként úgy vezessük be, hogy a lábunk alatt le is fektetjük már, és akkor kapja a jutalmat. Eleinte használhatsz külön parancsot a fektetéshez, de azt idővel el lehet hagyni.
- Ezt gyakoroljuk folyamatosan és ha már magabiztosan mindig bemegy és egyből lefekszik, elkezdjük hozzá kötni a parancsot. Nálunk ez a „befelé” nevet kapta. Először a feladat közben mondjuk, majd a feladat előtt, de itt még segítünk neki megvezetéssel.
- Fokozatosan egyre kevesebb segítséget adunk a kutyánknak, amíg már azt is érti, ha a lábad alá mutatsz, vagy csak parancsra végrehajtja a feladatot.
Pro tipp: készüljünk úgy, hogy otthon sokkal könnyebb dolga van a kutyánknak és a tömegközlekedésen valószínűleg meg kell vezetni, vagy többet kell segíteni neki és gyakrabban kell jutalmazni a pozícióban.
Mi tegyünk?
Végül pedig legyünk mindig tekintettel másokra! Ne felejtsük el, hogy fogalmunk sincs, hogy az a másik kutya vagy gazdi milyen, min megy keresztül stb. Ne feltételezzünk semmit! Mindig jobb a békesség.
Ha mégis abban a helyzetben találod magad, hogy városi séta közben (!) rohan feléd egy kutya, ezek a teendőid:
- Maradj nyugodt. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, de a kutyád érzi, ha feszült vagy, és átveszi ezt az érzést. Higgadtan a legjobb az ilyen helyzetet kezelni!
- Saját kutyádat tedd magad mögé. Ha már ügyesebb – és van elég időtök – ültesd vagy fektesd le, és úgy állj közé és a másik kutya közé. A kutyád érzi, ha kiállsz érte és észreveszi, hogy te tudod kezelni a helyzetet ezért megtanulja, hogy nincs mitől tartania, nem próbál majd meg ő intézkedni.
- Ha már ott a kutya, próbáld a pórázt végig lazán tartani. Ha tudod válaszd el őket azzal hogy közéjük állsz.
A felsoroltak természetesen városi sétára értendőek. Más a helyzet akkor, ha mondjuk nyílt terepen, egyértelműen ártó szándékkal ront nektek egy megvadult eb.
Végül, de nem utolsó sorban: amikor valaki nagyon megsimogatná a kutyusunkat vagy hívogatja, ne féljünk nemet mondani! Az se bűn, ha egyszerűen azt mondjuk „nem barátságos”, így biztos békén hagynak. Álljunk ki a kutyánkért minden esetben!
Ha szeretnénk, hogy a mindennapjaink nyugodtan teljenek, követnünk kell bizonyos „szabályokat”, hiszen ez a saját életünket is megkönnyíti. Ha ezeket nem tudja valaki betartani, akkor még nem áll készen arra, hogy kutyája legyen.
Ha szeretnél még a témához kapcsolódó tartalmat olvasni, kattints IDE.
