Ma (február 28.) van az ivartalanítás világnapja. Tudjátok, szeretek élcelődni a különböző, agyament világnapokon, de ennek itt most éppenséggel látom értelmét. Egy ilyen esemény ugyanis mindig arra hivatott, hogy felhívja a figyelmet bizonyos társadalmi problémákra. Jelen esetben ez utóbbi az ivartalanítás lenne, jobban mondva ennek hiánya.
Ma Magyarországon annyi a kutya, hogy a lakosság 50%-ára jutna egy eb. Ezeknek a jószágoknak jelentős része menhelyeken sínylődik várva az álomgazdira – aki persze vagy jön, vagy nem. Utóbbi esetben pedig sokszor különösebb pozitív élmény nélkül távozik a szerencsétlen eb az élők sorából. Hogy mi ennek az oka? Javarészt az ész nélküli szaporítás, az ivartalanítás iránti ellenszenv, vagy éppen a szükséges anyagi háttér hiánya.
Jómagam úgy vélem, hogy aki tenyésztőként nem szeretne kiskutyákat a világra segíteni, az ivartalanítson. Ezzel szinte csak jót tehetünk mind az ebbel, mind saját magunkkal, mind pedig többi embertársunkkal, akik köszönik szépen, elég árva kutya közül válogathatnak a menhelyeken.
De most vegyük szépen sorba azokat tévhiteket, amelyek leggyakrabban körbe lengik eme kérdéskört:
1. Sajnálom ivartalanítani szegényt
Ezt az álláspontot általában férfiak vallják méghozzá kan kutyákkal kapcsolatban. Nos, a teremtés koronáinak ezúton üzenem: Fifi kutya agya nincs kitapétázva szőrtelen kutyahölgyekkel.
Sőt.
Azáltal, hogy mi, emberek a farkas domesztikációjával létrehoztuk a kutyát, és levettük a válláról a zsákmányszerzés feladatát, megtehetjük ugyanezt a fajfenntartással kapcsolatban is – nem fognak ezen sem megsértődni.
Azt talán már kevésbé kell hangoztatni, miért nem jó az, ha az utca kutyái minden egyes tüzelés során egymással hálnak és ellepik a szomszédságot a kiskutyák. Így viszont, ha kikötjük, bezárjuk, befalazzuk az ebet, megvonjuk tőle annak a lehetőségét, hogy eleget tegyen a hormonok hajszolta ösztöneinek. Ehhez képest Fifi pedig köszöni szépen, nem kér ebből az érzésből. Van neki így is elég gondja, miközben azon lamentál, hogy vajon hova ásta el a vacsiról megmenekített marhalábszár csontot.
2. Veszélynek teszem ki a kutyámat
Ez részben igaz, hiszen a műtét az műtét. Hordoz magával némi kockázatot. Amennyiben ettől eltekintünk, akkor viszont rengeteg pozitív egészségügyi hatásai vannak annak, ha kutyánkat ivartalanítjuk.
Csak néhány példa: csökkennek a nemi hormontermeléssel összefüggő kórképek, mint például hererák, végbéldaganat. Szukák esetében pedig megszűnik a vemhességgel, és szüléssel járó egészségügyi kockázat.
3. Nagyon drága!
Egy kutya ivartalanítása nem két fillér – ám abban az esetben, ha kutyusunk véletlen „bekapja azt a bizonyos legyet”, biztosak lehetünk benne, hogy a kiskutyák felnevelése többe kerül! Ivaros kanok esetében pedig nő a szökés kockázata, ami a gázolásos balesetek melegágya. Egy élet-halál harcot vívó kutya műtéte pedig szintúgy nem két fillér.
4. Rossz hatással lesz a kutyámra
Biztos vagyok benne, hogy erre is volt már példa a világtörténelemben – de nem ez az általános! Legtöbbször ugyanis pont, hogy pozitív változások figyelhetők meg a kutyák viselkedésében! A Floppyhoz hasonló „Houdinik” megtanulnak kerítésen belül létezni, és az ivarzáskor jellemző agresszió is féken tarthatóvá válik.
Az ivartalanítás a kutya személyiségét nem változtatja meg! Sőt, arra is emlékezni fog utána, hogy „gyere ide”, „ül”, vagy éppen „hozz még egy sört apának”.
5. El fog hízni a kutyám
Igaz, hogy az ivartalanított állatok a tüzelési időszakban nem vándorolnak faluról-falura, nem verekednek hölgyek kegyeiért, következésképpen pedig kevesebb energiát égetnek el. Abban az esetben viszont, ha tudatosan tápláljuk, és mozgatjuk az ebeket, akkor pont csak annyi lesz az esélyük az elhízásra, mint nem ivartalanított társaiknak.
Tetszett a bejegyzés? Kövess minket Instán, Facebook-on és less rá Youtube csatornánkra is! Köszönjük!
Anna kétlábú és Floppy négylábú
