Amikor úgy döntöttünk, nekivágunk egy kutyás esküvő megszervezésének, leginkább külföldön lehetett erre példákat látni. Itthon még nem igazán volt ennyire elterjedt, mint most, így nem volt túl könnyű dolgunk. Úgy gondolom, napjainkban már sokkal könnyebb dolga van egy párnak, ha kutyás esküvőre vágyik, de nyilván így is lehetnek buktatók. Azért jött létre ez a cikk, hogy rávilágítsak a kutyás esküvő előnyeire (és nehézségeire egyaránt), hátha egy kis segítséget nyújthat a szervezés során.
Így indult a történetünk:
Mivel a férjem és én is kutyások vagyunk, (sőt igazából egy kutyasétáltatás alkalmával ismerkedtünk meg a lakótelepen, ahol mindketten jó sok éve éltünk már) nem sokáig volt kérdés, hogy olyan esküvőt szeretnénk, ahol a kutyáink is végig velünk lehetnek. Elvégre ők is teljes értékű családtagok.
A nők többségéhez hasonlóan, én is gyerekkorom óta ábrándoztam arról, hogy egyszer majd lesz egy esküvőm. Számtalanszor elképzeltem azt is, hogy pontosan milyen lesz a nagy nap, ám ez az elképzelés legalább annyiszor meg is változott. Kislányként úgy képzeltem, hogy hatalmas színes ruhában, valamiféle hercegnőnek leszek öltözve és a szertartás egy kastélyban lesz majd. Később tiniként már azt gondoltam, hogy az esküvőm egy hatalmas buli lesz. Valami tornacsarnok méretű helyen, sztárfellépőkkel és ehhez a party hangulathoz illő elől rövid ruhával és vagány sminkkel. Aztán felnőttem és konkrét elképzelésem lett a helyszínt és a létszámot illetően (egy közeli Kúria, legalább 50-100 fővel).
Majd, amikor egy teljesen ártatlan és hétköznapi kutyasétáltatás során megismertem a – most már – férjemet az életem megváltozott.
Ő egy nagy és láthatatlan csomagot hozott a kapcsolatunkba. Így a családja, pontosabban a szoros rokoni kapcsolatainak hiánya miatt ismét meg kellett változtassam az elképzeléseim és elbúcsúzni a nagy esküvő gondolatától. Ezen a ponton, miután megkérte a kezem úgy gondoltam, hogy rendben, akkor legyen kis esküvőnk. Egy valóban szűk családi körben megtartott esküvő, vízparton, de még jobb, ha egyenesen a tengernél. Viszont, ha már szűk családi kör, ahhoz mindenképpen ragaszkodtunk, hogy a kutyáink is velünk lehessenek ezen a fontos napon. Hiszen azon túl, hogy a megismerkedésünket is nekik köszönhetjük, ők is a családunk részei. A kutyám „jólétét” előtérbe helyezve végül elengedtem a tengerpartot is (brachicephal fajta és a meleg, párás tengerpart nyár közepén ugyebár nem egy veszélytelen kombináció). Így a végleges álom helyszín (ami ekkor még csak a fejemben létezett), egy hazai privát vízparttal rendelkező terület lett.
Helyszín választás, avagy hol is kezdődik az Örökké?
Alapvetően egy számunkra tökéletes esküvői helyszín kiválasztása (és persze, hogy szabad legyen az adott időpontban) is rejt némi kihívást. Ha kutyás esküvői helyszínről beszélünk, akkor ez hatványozottan igaz. Én is számtalan helytől kaptam egyértelmű és megmásíthatatlan nemleges választ, amint megtudták, hogy a kutyáink is részt vennének az esküvőn. Míg végül sikerült rátalálnom arra, ami egy, az elképzeléseimnek leginkább megfelelő Balaton-parti privát ház volt, saját partszakasszal. Nem volt kimondottan kutyabarátnak hirdetve akkoriban még (azóta ez változott, mára kutyabarát esküvői helyszínként megtalálhatóak a hirdetéseik). Viszont, mint később kiderült, a hely tulajdonosa is kutya gazdi. Így, amikor félve felhoztam a kutya kérdéskört, teljesen pozitívan reagált. Az első pillanattól kezdve nem csinált gondot a kutyás esküvő tényéből. Szóval legyetek kitartóak a helyszín keresés során, tudom, hogy nem egyszerű, de találhattok igazi gyöngyszemeket, ahol még a négylábú sem akadály.
Azonban azzal is tisztában vagyok, hogy a helyszíneknek érthető módon azért jelenthet némi rizikót a kutyák fogadása (sajnos). Így hát megkérdeztem a Lósi Major (a szemfüleseknek a házasság első látásra című tv műsorból ismerős lehet ez a helyszín) tulajdonosát, hogy ő, mint kutyás esküvők rendszeres lebonyolítója, mit gondol erről a kérdéskörről.
Miért döntöttetek úgy, hogy a négylábúakat is szívesen látjátok a nálatok tartott rendezvényeken?
A Lósi Major egy igazi tanyasi helyszín, kecskékkel, birkákkal, lovakkal és kutyákkal. Nem véletlen, hogy ilyen helyet alakítottunk ki, imádjuk az állatokat és mi magunk sem tudnánk elképzelni azt, hogy nélkülük éljünk. Korábban még Budapesten laktunk, de ott is volt kutyánk, és mi is mindig mindenhova vittük magunkkal. Elképesztően örülök, hogy egyre többen nyitnak a kutyások felé, sorra egyre több étterem és szállás lesz kutyabarát. Azonban úgy látom, hiába sok a kutyabarátként hirdetett helyszín, azért sok helyen nem szívesen látják a velük járó kompromisszumokat. Például a kutyalábnyomos ágyneműket, a nagytestű kutyákat, vagy amikor egy lagzira nem is egy, hanem több (nálunk előfordul, hogy akár 10) kutyával érkeznek. Szerettünk volna helyet adni azoknak is, akik ilyen, manapság még extrémnek ható elvárásokkal keresnek helyszínt. Mi a saját kutyáinkat arra szocializáltuk, hogy szívesen fogadják a vendégkutyákat, bár emellett más feladatokat is ellátnak (nyáj terelése, birtok őrzése). Ráadásul mi a helyszínt nem csak egy pár órás vacsorára és bulira, hanem egy egész hétvégére biztosítjuk péntektől vasárnapig. Így extrán indokolt lehet, hogy a gazdiknak erre a hosszú időtartamra ne kelljen elbúcsúzni kedvencüktől.
Milyen tapasztalataitok vannak a kutyás esküvőkkel? Szembesültetek már esetleg valami negatívummal amiatt, hogy adott esetben a kutyák számára is lehetővé tettétek a részvételt?
Nekünk nagyon jó tapasztalataink vannak, rengeteg kutyás esküvőnk volt már. Fontosnak tartom azonban, hogy a vendégeket is előre érdemes felkészíteni erre, mert sokaknak ez nem magától értetődő. Ha azonban tiszta a kommunikáció, mindenki tud rá készülni (akár más ruha felvételével, külön odafigyeléssel a kisgyerekekre, az ő megismertetésükre a kutyusokkal, stb). Javaslom továbbá, hogy legyen egy olyan személy az esküvőn (ez lehet akár rokon, barát, vendég, de szolgáltató is) aki külön mindig odafigyel a kutya igényeire (például ad neki vacsorát, elviszi aludni), hogy a párnak legyen lehetősége elsősorban az esküvőre fókuszálni.
Mit tanácsolnátok azoknak a jegyespároknak, akik kutyás esküvőben gondolkodnak, mire figyeljenek oda kiemelten a helyszín kiválasztása során?
Általános tanácsot nehéz adni, hisz ahogy a helyszínek, a kutyák és a kutyás gazdik is különbözőek. Nem mindegy, hogy egy palotapincsivel vagy három border collieval keres valaki helyszínt, a kutyája kompatibilis-e más kutyákkal. Érdemes jól körül járni azokat a témákat, amikről tudjuk, hogy saját kutyánk számára fontosak. Jól érzi-e magát más kutyák, más állatok társaságában. Van-e olyan állat, amire kutyánk veszélyes lehet a helyszínen (pl. tyúkok, macskák, egyéb kisállatok), illetve fordítva, ami a kutyánkra veszélyes lehet. Ha önálló, elmászkálós, esetleg szökős akkor kérdés, hogy körbekerített-e a hely. Fontos kérdés, hogy a szobába (vagy akár az ágyba) bemehet-e kutya, vagy csak kint lehet. Kutyás esküvő esetén szerintem kiemelten fontos, hogy vannak-e más vendégek, más rendezvény a helyszínen. Hiszen a saját násznépünket könnyű tájékoztatni erről a körülményről, de az esküvő alatt biztosan nem szeretnétek idegenekkel egyeztetni. Illetve, amit fent említettem, hogy a helyszín nyitott-e arra is, hogy akár a vendégek is hozhassanak kutyát, lehet-e több kutya, illetve van-e limit az állatok méretét tekintve.
Természetesen azzal, hogy megtaláljuk álmaink helyszínét a szervezési feladatok még közel sem érnek véget. Sőt, csak ezután következik a neheze. Véleményem szerint az esküvő tervezése során nagyon fontos döntés a megfelelő fotós kiválasztása is. Odáig jutottunk, hogy ma már a csillárról is fotósok lógnak. Sok esetben elég elhanyagolható mértékű valódi szaktudással, de ez már egy másik téma. Vannak dolgok, amiken lehet (sőt érdemes is) spórolni az esküvő kapcsán. A fotós személye pont nem ebbe a kategóriába tartozik. Hiszen jó esetben egy egyszeri és megismételhetetlen alkalomról beszélünk. Így hát kiemelten fontos, hogy megfelelő minőségű képeken örökítsék meg a nagy napot. Egy esküvői fotózás során a kutyák akár nehezítő tényezőt is jelenthetnek. Ha ilyesmiben gondolkodunk, olyan szakemberhez fordulni, akinek az esküvők mellett van releváns tapasztalata állatok fotózásában is.
A témával kapcsolatban kikértem Orcsi Brigitta (BriPhoto – Photographer & Graphic Designer) fényképész véleményét, akitől zseniálisan részletes, mindenre kiterjedő válaszokat kaptam a kérdéseimre:
Fotósként milyen plusz kihívásokat rejt, ha egy esküvőn/esküvői fotózáson kutyák is részt vesznek?
Minden esküvőnek megvan a maga kihívása, hiszen folyamatosan történnek az események, kiszámítható és váratlan szituációk váltják egymást. A fotósnak nem csak, hogy el kell csípnie ezeket a pillanatokat, hanem részese is kell, hogy legyen. Én is tartok kutyát, és számomra ez egy életforma, amit választottam. A kutyám a kis családom tagja. Szeretem-imádom a kutyákat, de tudom, hogy ők is máshogy reagálnak ismeretlenekre. Nem biztos, hogy azonnal elfogadnak, ezért mindig egy kis plusz energiával vetem bele magam a munkába. Mert bizony, kell hozzájuk a pörgés! Nemcsak a hiperaktív négylábúaknál, mert egy félős kutyusnál is ugyan úgy lehet, hogy meg kell küzdeni egy-egy szuper cuki képért!
Mikor a pár úgy dönt, hogy szeretnék együtt tölteni kedvenc négylábújukkal ezt a napot, akkor a fotósnak (és minden szolgáltatónak) úgy kell kezelni az állatok jelenlétét, hogy ők is teljes értékű vendégeknek számítanak.
Szerintem mindenki találkozott már nagyon kedves, könnyen barátkozó és borzasztóan nehézfejű vendéggel. És itt van egy fontos pont, amibe sokan nem gondolnak bele: A fotósoknak nem csak kattintgatnia kell, hanem bizonyos helyzetekben megfelelően reagálni, empatikusan, türelmesen és kreatívan megoldani szituációkat – mindezt úgy, hogy az ne hasson ki negatívan a rendezvényre. De ehhez elengedhetetlen, hogy ismerje az alapvető emberi viselkedésformákat és az azokhoz való hozzáállást. Valahogy a kutyáknál is ez a helyzet – vannak nagyon bújósak, szófogadóak, vannak félénkebbek, ijedősebbek, és vannak a körülményes esetek. Kutyák, akik nem partnerek a fotózás alatt. Nos, szerintem, annak a fotósnak bizony sokkal nehezebb dolga van bánni velük, akinek semmilyen tapasztalata nincs a kutyákkal, vagy adott esetben tart tőlük, vagy esetleg nem szereti őket. Ahogy más területen való fotózáskor, itt is vannak praktikák, amik segítik a munkánkat. Azonban tudni kell olvasni a kutya testjeleiből. Hiszen mindenki elolvad egy csillogó szemű, érdeklődő kutyától, de ezt sokszor nem adják „ingyen”. A fotósnak tudnia kell elérni a kutya bizalmi állapotát, kihozni a legjobb formáját. Természetesen, ebben a gazdiknak is nagy szerepük van. De nekik is megnyugtató érzés lesz, ha azt látják, nem kell aggódniuk a kutyusuk képei miatt, mert értő szakember kezei között vannak. (Hiszen enélkül is bőven elég izgalom éri őket az esküvő napján.)
Tegyük fel, hogy már megvan a kutyussal a szimpátia. Ekkor sincs vége a teendőinknek, mert oda kell figyelni rá, hogy a kutya mindig olyan helyzetben legyen, hogy a legkevesebb kárt tudjon tenni a ruhákban, minél kevésbé piszkolja össze. Ez később, a retusálásnál nagyon megkönnyíti a dolgunkat. Érdemes fél szemünket ugyan úgy rajta tartani, mint a többi vendégen. Hiszen bármikor csinálhat valami mókásat, vagy extra cukit, amit esetleg a pár örömmel nézne vissza később.
Szerinted milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, amikor fotóst keresünk egy kutyás esküvőhöz?
Véleményem szerint a legfontosabb szempont, ha kutyás esküvőre keresnek fényképészt, hogy legyen tapasztalata az állatok fotózásában. Érdemes a referenciák között kifejezetten kutyás témájú képeket kérni. Nagyon nehéz a sokféle stílus közül választani, de lényeges, hogy a pár ízlésvilágához legközelebb állót válasszák. Ahhoz pedig, hogy a fotós tudja hozni a tőle elvárt színvonalat, magabiztosan kell tudnia kezelni a kistestű félénk kedvenceket és a nagyobb, marcona kinézetű ebeket egyaránt. Egy olyan fotós, aki már dolgozott kutyákkal fel tudja készíteni a párt is, hogy bizony a négylábúakkal nem mindig történnek úgy az események a nagy napon, mint ahogyan azt eltervezték. Úgy, ahogy a gazdiknak megismételhetetlen és izgalmas az esküvő, a kutyák is megérzik a nem mindennapi felfűtött hangulatot és ez természetesen kihathat a viselkedésükre is. A fotóst, illetve a többi szolgáltatót is mindenképp érdemes felkészíteni az esküvő olyan momentumaira, amik eltérnek a hagyományos menetrendtől – és persze a kutyák is fontos tényezők lehetnek. Lényeges szempont, hogy a szolgáltatók ne féljenek a kutyáktól (és persze az sem hátrány, ha nem allergiások az állatszőrre).
Van olyan dolog esetleg, amire külön felhívnád a figyelmet? Amit jó, ha a gazdi előre megtanít/begyakorol a kutyájával egy esküvői fotózáshoz?
Nemcsak az esküvőre, de mondjuk egy kötetlenebb szabadtéri kutyás fotózásra is érdemes felkészíteni kedvencünket. Hozzám sokszor jönnek konkrét elképzeléssel: pacsit ad a kutyus, egyedül ül egy sziklán vagy épp meghajol… Számtalan praktikus megoldás van a fotók elkészítésére és természetesen a Photoshop is nagy segítségünkre van sok esetben. Azonban vannak alap dolgok, amiknek hiánya ellehetetleníti a kívánt képek megvalósítását. Ahogy egy nő elmegy fodrászhoz, körmöshöz, sminkeshez és kiválasztja a legtökéletesebb ruháját a fotózásra, úgy egy kutya tanítása is időt igényel és odafigyelést. Hiszen ő nem fogja tudni, hogy most fotózás van és pózolni kell. Ahhoz, hogy megkönnyítsük a felhőtlen fotózási élményt FONTOS, hogy tudatában legyünk, mire képes a kutyánk, mik a határai!
- A helyszín kiválasztása:
– „Hol érzi magát komfortosan? Fél-e valamitől?” Ha a kutyusunk szorong tömegben, nem érdemes a legforgalmasabb helyszínre vinni, mert a fotó tükrözni fogja a lelkiállapotát. Ha nem szereti idegen kutyák társaságát, akkor a kutyasétáltatók által frekventált helyeket kerüljük.
– „Mennyire biztos a gazdi-kutya kötelék?” – Stabilan behívható-e a kutya, tud póráz nélkül sétálni láb mellett, erdőben vagy mezőn a vadak teljesen elcsábítják vagy inkább a gazdira koncentrál – ezek nagyon fontos szempontok a megfelelő helyszín kiválasztásánál.
- Mit szeret csinálni?
– Ha imád úszni, akkor irány a vízpart! Mikor megvan a szerelem-helyszín, foglalkozni kell a képi tartalommal. Például, ha szeretnénk, hogy pacsit adjon a naplementében, akkor bizony be kell előtte tanítani neki, hogy vezényszóra emelje a mancsát a tenyerünkbe. Egy fotós rengeteg praktikával a zsebében érkezik, de abban az 1-2 órában nem lesz arra is ideje, hogy megtanítsa a kutyát biztosan ülni, feküdni, kúszni vagy bármi másra.
- Mivel lehet jól motiválni?
– Jutalomfalat, labda, játék. Mindenképp legyen nálunk egy kis plusz nasi, ne a fotózás alatt tartsuk az eb-diétát. Ilyenkor nyugodtan szabad jutalmazni egy-egy kitartott póz után. Nincs tökéletes, örök érvényű recept, minden élőlény más bánásmódot igényel, hiszen a kutyák háttere is különböző. A gazdiknak mindig azt tanácsolom, hogy a lehető legtöbb MINŐSÉGI időt töltsék kutyájukkal. Figyeljék a jeleiket, tanuljanak a szituációkból, a szituációkban adott válaszaikból. Ugyan hangzatos lehet, ha azt mondjuk 3-4 órát sétálunk vele nap, mint nap, de ha közben a mobilunkat nyomkodjuk nem sok lehetőségünk van megismerni a kutyánkat. Ha van rá lehetőség ne csak egyedül gyakoroljuk az alap feladatokat, hanem más kutyák társaságában is. Hiszen a közömbösítés és szocializáció nagyon jó irány ahhoz, hogy kutyánk koncentrált és fegyelmezett legyen a fotózáson is.
Végül, de nem utolsó sorban pedig álljon itt néhány esküvővel kapcsolatos tipp egy feleség (jómagam) tollából is:
Első körben én azt tanácsolnám minden menyasszonynak, hogy engedjék el a megfelelési kényszert. Valamint az azzal kapcsolatos szorongást, hogy mit, hogy illik, vagy ki mit szól majd. Hiszen ez a nap elősorban a szerelmespárról kell, hogy szóljon. Ha ők szeretnének vagy éppen nem szeretnének valamit az esküvőjükkel kapcsolatban nyugodtan merjék ezt felvállalni. Ne ragaszkodjanak olyan dolgokhoz, amik nem önazonosak számukra és csak a hagyományok, vagy mások véleménye miatt erőltetnék magukra. (Persze ez nem egyenlő azzal, hogy az ifjú ara változzon át menyasszörnnyé és terrorizálja be az utolsó fűszálat is a helyszín udvarán, hogy úgy álljon, ahogyan azt ő szeretné. Mint minden másban, fontos ebben is megtalálni az egyensúlyt!)
Ugyanakkor, nagyon lényeges dolog ismerni és szem előtt tartani a kutyánk korlátait!
Nálunk tényleg egy családias hangulatú, extrém hanghatásoktól, tömegtől, valamint hangos zenétől mentes esküvőről volt szó, így nagyon könnyű dolgunk volt. Azonban tisztában vagyok vele, hogy nem minden esetben ilyen egyszerű a helyzet. Ha például úgy terveztük volna, hogy ordító mulatós zene mellett táncolunk hajnalig, vagy esetleg tüzijátékkal szerettük volna megkoronázni az estét, biztosan jó előre gondoskodtam volna a kutyák számára éjszakai felügyeletről egy távolabbi szálláson. Hiszen, amennyiben kutyás esküvőt tervezünk, nemcsak a vágyainkat fontos szem előtt tartani, hanem a kutyáink jólétét is.
Itt jön képbe a következő jó tanácsom az ifjú pár számára: ne akarjatok mindent egyedül megoldani, amit csak lehet bízzatok profikra!
Amikor elkezdtük megszervezni az esküvőnket érthető módon mindent én szerettem volna a kezemben tartani (tekintve, hogy nem kis mértékű irányítás mániával lettem megáldva, ez senkit sem ért nagy meglepetésként). A legapróbb részletig mindent elterveztem és igyekeztem minél hamarabb nekilátni a megvalósításnak. Időt és energiát nem kímélve vágtunk neki a feladatoknak: dekorok beszerzése, részletes megbeszélések és próbák a ruhatervezővel, a gyűrűkkel kapcsolatos egyéni igényeink megvitatása az ötvössel személyesen (mindez természetesen a fővárosban, vidékiként szinte minden szabadidőnket felemésztve). Majd az esküvő előtt kicsivel beütött a krach. Egy pénteki napon a kutyám tragikus hírtelenséggel meghalt. Ha még nem rándult volna kellően görcsbe a gyomrotok olvasás közben, akkor folytatom a történetet: éppen aznap kellett átvennünk az elkészült karikagyűrűinket, időpont módosításra pedig nem volt lehetőség. Az időszak, ami minden jegyespár életében boldog várakozással kellene, hogy teljen, életünk egyik legszörnyűbb periódusa volt. Biztos vagyok benne, hogy az ékszerüzletben azóta sem láttak olyan lehangolt (ez valószínűleg enyhe kifejezés) menyasszonyt a gyűrűk átvételekor, mint akkor engem. Szörnyű napok (inkább hónapok, sőt, ha igazán őszinte szeretnék lenni akkor évek) következtek, (de erről majd talán egy másik cikkben mesélek egyszer) abban a lelkiállapotban egyszerűen képtelen voltam folytatni az esküvő szervezést. A lelkem mélyén az is megfordult a fejemben, hogy le kellene fújni az egészet, rettegtem a gondolattól, milyen szívfacsaró lesz az, eredetileg két kutyásnak tervezett esküvőt a kutyám nélkül végig csinálni. Tudtam azonban, hogy életem szerelmével (aki ráadásul sosem akart menyasszonyt, vagy esküvőt, mégis úgy döntött, hogy értem megéri bevállalni, hogy teljesíthesse ezt az álmomat) akármilyen rossz lelkiállapotban vagyok is, egyszerűen nem tehetem meg, hogy visszalépek.
Így elkezdtünk a környezetünkben mindenkit bevonni a szervezésbe, nagyon sokat segített a családom, találtunk egy rugalmas dekorost, aki szintén kutyás volt és amikor az egyeztetés során megtudta, mi történt velünk, amellett, hogy nagyon együttérző volt, kipótolta a már meglévő dekor elemeinket és a rendelkezésünkre bocsátott minden szükséges kelléket arra a hétvégére. Sőt, talált nekem egy virágost, aki lehetővé tette, hogy olyan menyasszonyi csokrom legyen, ami azt éreztette velem, hogy a kutyám ott van velem, és része lehet ennek az egésznek.
Azt mindenesetre megtanultam akkoriban, hogy az esküvőszervezés hatalmas munkával jár (még akkor is, ha nem jön közbe semmilyen váratlan esemény). Ez gyakran odáig vezet, hogy a pár nem tudja a nagy napot sem száz százalékosan kiélvezni, így tényleg mindenkit arra bíztatok, hogy amilyen feladatot csak lehet, engedjen át profinak, vagy olyan embernek, akiben megbízik.
Különösen igaz ez a kutyáitok esküvő alatti felügyeletére is!
Szükségetek lesz ugyanis valakire, aki hajlandó ellátni az esküvő alatt a kutyákkal kapcsolatos teendőket. A legideálisabb esetben akadhat olyan rokon a násznépben, aki jó viszonyt ápol a négylábú társatokkal és szívesen magára vállalja ezt a nemes feladatot, amikor gondos gazdiként, már jó előre felkéritek erre.
De milyen megoldás létezik arra az esetre, ha valamilyen oknál fogva mégsem sikerül ilyen személyt találni a rokonok/barátok körében?
Ebben az esetben sem érdemes pánikba esni, már ez is viszonylag könnyen megoldható. Az „esküvői kutyaszitter” ugyanis egy létező szolgáltatás. Vannak külön ezzel foglalkozó kutyabarát, sok esetben egyéb kutyákkal kapcsolatos előképzettséggel rendelkező emberek, akiket ilyen esetben segítségül lehet hívni.
Az utolsó tanácsom pedig: igyekezzetek minden percet kiélvezni!
Hihetetlenül gyorsan elrepül a nagy nap, szóval legyetek tudatosan jelen minden egyes apró pillanatban, hogy boldogsággal tekinthessetek vissza ezekre az emlékekre 20-30 év múlva.
