Sárguló lombkorona, kopogó gesztenyék, a lépteink alatt ropogó falevelek, kötött pulcsi, puha takaró, forró tea – ősz. Az egyik kedvenc évszakom. De tudom, hogy nem mindenki osztozik a lelkesedésemben. Különösen az nem, akinek az ősz nemcsak színpompás látványt és új ízeket, illatokat hoz, hanem lehangoltságot, rosszkedvet, beszűkült életteret és akár depressziót is. Vajon tudja-e az „őszi rosszkedv” és a magány tüneteit enyhíteni, ha van egy négylábú társunk? Ennek jártam utána!
Őszi rosszkedv
Borús időjárás, szemerkélő eső, rövidülő nappalok, iskolakezdés. Mindez úgy, hogy a következő nyaralás még kilátásba sincs. A főnök, aki nyáron elnézőbb volt, most újra bekeményít, és egyre kevesebb olyan koraeste akad, amikor ki lehet ülni egy teraszra egy finom ital mellett beszélgetni a barátokkal. Így marad a munka és a megszokott mindennapok a négy fal között. Sokaknak ráadásul mindez egyedül. Nem meglepő hát, hogy többen évről évre rendszeresen tapasztalják az ősz érkezésével a rosszkedv beköszöntét is. Ez pedig nem csak a rossz hangulatban nyilvánulhat meg, hanem abban is, hogy azt vesszük észre, hogy növekszik a stressz szintünk, és/vagy nehezebben birkózunk meg a mindennapi feszültséggel. Ehhez társulhat fáradékonyság, ingerlékenység, türelmetlenség, szorongás, alvási problémák, étvágy csökkenés vagy éppen növekedés, valamint a társas kapcsolatok kerülése.
De a jó hír az, hogy ez nem fog így maradni! Ha valóban csak őszi rosszkedvről van szó, akkor néhány hét után alkalmazkodunk az új évszakhoz, és a hangulatunk is megváltozik majd. Ebben segítségünkre lehet az, ha többet járunk kirándulni, sportolni, és tudatosan lazítunk, vagy minden nap beiktatunk olyan tevékenységeket, amelyek támogatják azt, hogy regenerálódni tudjunk. És most jön a legjobb rész:
Az őszi rosszkedv leküzdésében segítségünkre lehet a kiskutyánk!
Akár ezt a korábban általunk ajánlott Budapest környéki rövid túrát is kipróbálhatjátok. (Viszont, ha a rosszkedv néhány hét múlva sem enyhül, sőt rosszabbodni látszik, érdemes szakemberhez fordulni, mert meglehet, hogy valamilyen más probléma áll a háttérben.)
Mérgező magány
2020 környékén szembesültek a britek azzal, hogy országukban legalább akkora problémát okoz a magány, mint az elhízás vagy a dohányzás, így magányügyi minisztert neveztek ki, akinek az a feladata, hogy változtasson a kialakult helyzeten. Országukban a jelenség minden társadalmi csoportot és korosztályt érint. Akadnak olyanok is, akik hónapokon keresztül nem váltanak szót senkivel. A probléma megoldása azért is sürgető, mert:
A magány akár depresszióhoz vagy szenvedélybetegségek kialakulásához is vezethet, és 50%-al növeli annak az esélyét, hogy az egyén korábban fog meghalni.
Ezeket a sorokat olvasva jó lenne nyugodtan hátra dőlni, hogy ez az angolok problémája, nekünk nincs miért aggódnunk, viszont a jelenség sajnos világszinten elterjedt. Az Egyesült Államokban például minden harmadik ember magányos, Magyarországon pedig a felnőtt lakosság 1/3-a nem él szociális életet. Az újabb kutatások pedig azt mutatják, hogy nem az időseknek kell a legnagyobb kockázattal szembenézniük, hanem a fiatal felnőtteknek. Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársai által végzett felmérés szerint a 30 évnél fiatalabbak közel fele gyakran érzi magát magányosnak. A kutatók úgy vélik, hogy a koronavírus járvány tehető nagy mértékben felelőssé ezért a jelenségért.
A Harvard Egyetem tudósai egy néhány évvel ezelőtt végzett vizsgálatban arra az eredményre jutottak, hogy a 18 és 25 év közötti fiatalok közel kétharmada rendszeresen, vagy mindig egyedül érzi magát, emiatt kórosan szoronganak és depressziós tüneteik vannak. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a depressziós tünetek kialakulása után az érintettek hajlamosak még inkább elzárkózni a közösségi élettől, így olyan spirálba kerülhetnek, amelyből ahogy telik az idő, egyre nehezebb kitörni. A kutatók egyenesen arra a következtetésre jutottak, hogy a legfiatalabb felnőtteknél egyetlen korcsoport sem magányosabb. Mit tehetünk azért, hogy ez a lehangoló helyzet változzon?
Hiszen a társas kapcsolatok képesek megnövelni a várható élettartamot, és segíthetnek abban is, hogy kisebb eséllyel alakuljon ki valakinél a demencia.
Négylábú társaság
Nálunk nincs magányügyi miniszter, de a szeretteink, a környezetünk és a saját magunk mentális és fizikai egészsége érdekében így is sokat tehetünk. Fordítsunk minőségi időt a kapcsolataink ápolására, és legyünk nyitottak arra, hogy észrevegyük, ha valakinek csak pár jó szóra, vagy akár csak egy hétköznapi beszélgetésre van szüksége, esetleg arra, hogy a sorban állva, a buszra várva ne a telefonja képernyőjét nézze. És persze tartsunk kutyát!
A viccet félretéve, az ELTE Etológia Tanszéke és MTA-ELTE Lendület Társállatok Kutatócsoport szakemberei fiatal felnőttek körében tényleg végeztek egy kutatást arra vonatkozóan, hogy a társállattartás befolyásolja-e a mentális és szociális jóllétünket. Az eredmények pedig nekünk, kutyásoknak kedveznek. A felmérés szerint:
A kutyatartók pozitívabban állnak az élethez, kevésbé érzik magukat magányosnak, elégedettebbek a helyzetükkel, és jobbnak értékelik mentális állapotukat, mint azok, akik nem tartanak állatot.
A négylábúak társaságát élvező egyedülállók úgy gondolják, érdemes élni, értékesnek tartják az életüket, és ritkábban érzik magukat rosszkedvűnek, elkeseredettnek, szorongónak vagy depressziósnak. – Számomra pedig azt üzeni ez az eredmény, hogy bizonyítottan megéri kutyát tartani!
Nem tudom, hogy hogy vagytok vele, de én hajlamos vagyok olykor bebeszélni, beképzelni magamnak dolgokat. Kicsit olyan hipochonder módjára. Ha nem én írtam volna ezeket a sorokat, most biztos kicsit szorongónak, depressziósnak, magányosnak érezném magam. Ha ti is ilyenek vagytok, ne gondoljátok túl! Menjetek és játszatok, sétáljatok, kiránduljatok egy jót kutyusotokkal (és ha lehet, hívjatok magatokkal más kutyás ismerősöket is)! Az garantáltan jó kedvre derít, és még az életeteket is meghosszabbíthatja!
(Ha pedig úgy érzitek, hogy komolyabb a helyzet ennél, bátran kérjetek segítséget egy szakembertől!)
Felhasznált források
a Kutya magazin 84. évfolyam 1. sz. 50. o.
