Milyen a jó állatorvos? Íme egy kis segítség, hogyan találd meg!

Kiválasztani a megfelelő állatorvost nem minden esetben könnyű. Nálam évekig ez volt az egyik fő ok, ami visszatartott attól, hogy újra gazdivá váljak. Nyilván nem maga a választás nehézsége, hanem a minden szempontból megbízható, jó állatorvos hiánya – akkori tapasztalataim szerint legalábbis. Mára már tudom, hogy nem az elvárásaim számítottak irreálisnak, amikor a rengeteg rossz tapasztalat után megfogalmaztam magamnak, hogy milyen is egy „jó állatorvos”.

Annak dacára, hogy olyan helyen élek, ahol több állatorvos is praktizál, sajnos minddel volt negatív tapasztalatom. Ez pedig visszatartott attól, hogy a továbbiakban megbízzak bennük, pontosabban a szakmai felkészültségükben és a döntéseikben. Ezért aztán folytattam a keresgélést, ameddig rá nem bukkantam az „igazira”.

Először is elárulom, mik voltak az ÉN szempontjaim (amelyek természetesen szubjektívak) amikor AZ állatorvost kerestem:

• Legyen kiemelkedő szakmai múltja és minél több tapasztalata
  • Jelenlegi állatorvosunk azon túl, hogy nagyjából 20 éve praktizál, éveken keresztül vezetett egy megyei szintű állatkórházat, úgyhogy ez pipa.
    
• Rendelkezzen felszerelt rendelővel
  • Nem csak magát fejleszti folyamatosan, de a rendelőt is évről évre új állategészségügyi gépekkel látja el.
    
• Egy orvos kezelje a kutyám
  • Ez csak az én személyes preferenciám, de nekem igenis fontos szempont, hogy a kutyám egészségügyi kórtörténetét egyazon ember ismerje a lehető legnagyobb részletességgel és mindig ő lássa el, ne egy olyan helyre hordjam, ahol egymást váltják az állatorvosok.
    
• Vészhelyzet esetén legyen elérhető
  • Azt hiszem, ez némi magyarázatra szorul. Az elmúlt években keresett már meg olyan tenyésztő, aki újonnan költözött a környékünkre, hogy látta egy kommentem a helyi kutyás Facebook csoportban és amennyiben nem titok, szeretné megtudni, hova járunk állatorvoshoz. Az volt a megkeresésének az oka, hogy egyszerűen nem talál olyat elérhető közelségben, aki segíthet egy esetleges sürgősségi császár során bármikor. Egy hónappal később pedig mosolyogva nyugtáztam a posztját, hogy az általam ajánlott állatorvos segítette világra az új alom kiskutyáit egy vasárnapi estén.
    
• Plusz pont az állatorvos személyisége
  • Az első kutyám halála eléggé megkeményített, így már egyáltalán nem vagyok az a fajta gazdi, akit bármilyen, a kutyája egészségével kapcsolatos szituációban pátyolgatni kell. Így a „lelkem simogatása” egyáltalán nem az, amit elvárok egy állatorvostól. Számomra sokkal fontosabb, hogy legyen szókimondó és necces helyzetekben ne kerülgesse a forró kását. Az édesanyám viszont egyértelműen inkább a fent említett „léleksimogatást” igénylő gazdi. Szerintem a jó állatorvos ismérve többek között az is, hogy felismeri ezeket az eltérő igényeket és tudja őket a helyén kezelni. Számomra mindig felemelő dolog látni, hogy az állatorvosunk milyen megnyugtató kisugárzással tud fordulni anyu felé, amikor őt kísérem el (támaszként) az ő kutyájával, valamint mennyire más az a „lazaság”, ahogy felém viszonyul és partnerként kezel, amikor Sheldonnal érkezem a rendelőbe.
    
• Lehessek végig a kutyámmal!
  • Számomra szóba sem jöhet olyan hely, ahol a kutyámat át kell adnom valakinek, és „elviszik”. Alapvető dolog kell legyen, hogy a vizsgálatok és kezelések során mellette lehessek (legyen az egy röntgen, vagy egy időigényesebb infúzió, biztos, hogy nem hagyom magára). Az meg aztán végképp kizárt dolog, hogy altatást igénylő beavatkozás esetén csak úgy ott hagyjam. Tudom, hogy sok állatorvosi rendelőben az a protokoll, hogy a beavatkozás előtt akár egy órával átveszik a kutyát, majd a műtét végeztével órákkal később már stabil éber állapotban kapja vissza a gazdi. Azt is értem, hogy miért van ez, mert sok esetben egy szorongó, totál kikészült gazdi többet árt a kutyájának a teljes széteséssel, mint használ. Ha valaki ilyen stresszes, minden bizonnyal jobbat tesz azzal, hogyha nincs a kutyájával az altatás előtt közvetlenül, valamint az ébredési folyamatok során. Viszont úgy gondolom, hogyha stabil a gazdi és természetesen az állatorvos is partner ebben, nagyon sokat tud segíteni a kutyának az alvás/ébredés átvészelésében a gazdi jelenléte. Szerencsére a mi állatorvosunk ebben is partner, így Sheldonnak az eddigi alkalmak során megadatott az, hogy a kezemben szenderült álomra, valamint a beavatkozás után még nem került le a műtőasztalról sem, amikor már újra bent lehettem vele. Így a teljes ébredési folyamat a jelenlétemben zajlott, nyugodt környezetben, ahol békésen együtt lehettünk orvosi felügyelet alatt addig a pontig, amíg a kutyám teljesen magához nem tért. Úgy gondolom, ez is nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy teljesen problémamentesen ébred, mintha csak egy délutáni szundiból kelt volna.
    

• Minden esetben kapjunk részletes kórlapot
  • Valószínűleg itt most sokaknak felszalad a szemöldöke, hogy egyáltalán miért kell ezt így kiemelni. Ha nem ott élnék ahol, biztosan én is megdöbbennék rajta, hogy napjainkban is vannak olyan állatorvosi rendelők, akik úgy bocsátják útjára a gazdit, hogy semmiféle írásos dokumentációval nem látják el. Azonban nemrég tudomásomra jutott, hogy sajnos nálunk még mindig van ilyen. Itt most nem a vidéki házhoz járós állatorvosokról beszélünk, hanem saját rendelőben, nagyvárosban praktizáló orvosokra, ahol a technikai háttér is adott lenne ahhoz, hogy részletes kórlapokkal dolgozzanak… Ez nem csak egy haszontalan papír, amire nem éri meg az állatorvosnak időt pazarolni. A legtöbb esetben fontos információkat tartalmaz, ami akár elengedhetetlen is lehet, ha valamilyen oknál fogva a kutyánk kezelését hirtelen egy másik állatorvosra kell bíznunk. Honnan is tudná enélkül például egy átlagos gazdi, akinek a hétvége folyamán ügyeletre kell vinni a kutyáját állapotromlás miatt, hogy adott esetben előző pénteken az addigi kezelőorvosánál pontosan milyen gyógykezelést kapott injekció formájában a négylábúja.
    
• Tartsa szem előtt a lehető legkisebb fájdalom okozásának elvét
  • Esküszöm, hogy nem vagyok egy kényes, mindentől elsápadó alkat, de sajnos az első kutyám esetében volt már rá példa, hogy egy állatkórházban a kezelőben látott nem túl hatékony és szakszerű véna kanülálás során kialakuló állapotoktól olyan rosszul lettem, hogy le kellett ülnöm egy pillanatra. Viszont pozitív ellenpéldám is van, a jelenlegi állatorvosunknál ugyanis annak dacára, hogy Sheldonnak sajnos volt már része több elkerülhetetlenül fájdalommal járó kezelésben is, mindig nyugodt és együttműködő volt. Esetünkben ez nem a tanult tehetetlenség, vagy a lefagyás eredménye. Sokkal inkább a rendelői légkörhöz, az állatorvosunk kutyámhoz való hozzáállásához, az asszisztensek végtelen kedvessége. Valamint úgy gondolom, az is sokat segít ebben, hogy akármilyen súlyos a probléma, mivel teljesen megbízom az állatorvosunk szakértelmében, minden esetben a lehető leghiggadtabb tudok maradni. Így összességében mindezeknek hála – akármilyen beteg, vagy sérült is az eb – Sheldon, mindig kirobbanó örömmel érkezik meg a váróba és a vizsgálóba egyaránt.
    

Amikor tudod, hogy végre megvan az igazi:

Mára szerencsésnek mondhatom magam, mert rátaláltam egy olyan állatorvosra, aki a fenti követelményeknek megfelel. Több év és számtalan általa kezelt probléma után is hiteles tudott maradni a szememben. Roppant megnyugtató a tudat, hogy végre olyan emberre bízhatom a kutyám egészségét (és ezáltal az életét) akinek a döntéseit nem kell megkérdőjeleznem. Igaz, hogy alkalmanként 40 kilométert utazunk akár egy oltás miatt is… Összességében mégis azt mondhatom, hogy a teljes lelki nyugalmam érdekében abszolút megéri.

Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy ez a távolság egy esetleges vészhelyzet során szülhet nehéz pillanatokat. Részben emiatt, részben pedig a múltbéli „kutyás egészségügyi vészhelyzetes” traumáim miatt próbálom magam előre felkészíteni. Ha beüt valami olyan jellegű probléma, ahol minden perc számít, a lehető legsokoldalúbb itthoni gyors ellátásra legyek képes. (Persze ami egy gazditól telik.) Ez természetesen nem helyettesíti az állatorvosi ellátást, de a szakszerű elsősegélynyújtás sok esetben nagyon hasznos lehet.

Rengeteg dolgot megtanultam már az elmúlt évek során. Ez a tudás nekem elég nagy biztonságérzetet ad, a fuldoklás esetén alkalmazható fogásoktól kezdve, a vérzéscsillapításon át az újraélesztésig. (Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy kutyás mozgásterapeuta végzettséggel rendelkezem, így ennek hála természetesen mindezekhez a megfelelő anatómiai háttértudással vagyok felvértezve.) Bár azt kívánom, hogy sose legyen szükségem ezekre, úgy gondolom nem árt, ha az ember birtokában van ilyesfajta ismereteknek.

Ezen felül az állatorvosunk „ügyeleti időhöz” való hozzáállása is roppant nagy biztonságérzetet ad nekem. Megnyugtató a tudat, hogy probléma esetén szinte bármikor elérhetem telefonon. Itt jegyezném meg, hogy természetesen tiszteletben tartom a szabadidejét és a pihenését. Tudom, hogy gazdiként nagyon sok „apróság” is a szívbajt tudja hozni az emberre. (Tisztán emlékszem még rá, milyen ijesztő volt egy-egy betegség kezdő gazdiként az első kutyámmal.) De fontos, hogy megtanuljunk mérlegelni, valamint felismerni a helyzetek súlyosságának mértékét. Arra próbálok kilyukadni, hogy akármilyen lelkiismeretes is az állatorvosunk, lehetőség szerint ne hívjuk fel az éjszaka közepén olyan jellegű problémákkal, hogy Tysonka visszahányta a vacsorát (miután 10 másodperc alatt habzsolta be azt).

Viszont nálunk nem egyszer volt már arra példa, hogy az állatorvos maga kért meg rá, hogy a külföldi nyaralása alatt is informáljam, amennyiben az adott betegség során a kutyám állapotában változás áll be. Valamint olyan is volt, hogy vasárnap délután telefonált, hogy érdeklődjön, továbbra is a javulás útján halad-e kutyám betegsége. (Pedig van családja, kisgyereke, privát élete, de a szememben ezek mind azt támasztják alá, hogy a hatalmas esetszám ellenére, amiket heti szinten kezel, nem úgy tekint a pácienseire, hogy darab-darab, hanem minden egyes általa kezelt állatnak a szívén viseli a sorsát.)

Így érdemes nekikezdeni az állatorvos keresésnek:

Kérjünk ajánlásokat. Olvassunk véleményeket a neten. Ma már abban a (nagyon szerencsés) helyzetben vagyunk, hogy alaposan utána lehet járni egy-egy állatorvosnak, vagy rendelőnek. Ha egy állatorvos, vagy a hely, ahol dolgozik letiltja a véleményezés vagy kommentelés lehetőségét, az már önmagában is sokatmondó… Amennyiben fajtaspecifikus problémával állunk szemben, beszéljünk a tenyésztőnkkel. Esetleg az adott fajtamentésével foglalkozó szervezettel (amennyiben van ilyen), vagy más (a fajtával kapcsolatban) tapasztaltabb gazdikkal. Ők jó eséllyel segíthetnek megtalálni a legmegfelelőbb szakembert számunkra.

Helyi viszonylatban pedig irányadó lehet, hogy a közelben lévő állatmenhelyek melyik, a térségben praktizáló állatorvos mellett tették le a voksukat. Valamint nagy valószínűséggel hasznos tanácsot tudnak adni a helyi kutyaiskolák oktatói is.

Érdeklődjünk az általuk nyújtott szolgáltatásokról, tájékozódjunk a nyitvatartási időről, valamint a sürgősségi/ügyeleti ellátási lehetőségekről (munkaidő után és hétvégén).

Az mindenképpen pozitívum, ha egy állatorvosi rendelő minimum az alábbi felszereltségekkel (és persze mindezekhez magasfokú hozzáértéssel) rendelkezik:

• labordiagnosztika
• röntgendiagnosztika
• ultrahangdiagnosztika
• endoszkópos vizsgálatok
  

Mire jó mindez?

A labor-röntgen-ultrahangdiagnosztika nagyjából mindennek az alapja. A tapasztalataim alapján azt tanácsolnám mindenkinek, hogy messziről kerülje el az olyan helyeket, ahol az állatorvos „szemrátétellel” diagnosztizál. Persze nem elhanyagolható az általános állapot felméréshez az érzékszervekre hagyatkozás sem. Minden állatorvos ezzel kezd, amikor alaposan végig tapogatja Buksit, belenéz a fülébe, szájába, esetleg megnyomkodja a hasát. Azonban a legtöbb esetben ez közel sem elég informatív egy pontos diagnózis felállításában. A hangsúly pedig itt azon van, hogy PONTOS. Hiszen úgy gondolom, egyikünk sem szeretné, ha a kutyája egészségi állapotával kapcsolatban a kezelőorvosa csak a megérzéseire hagyatkozva tippelgetne.

Az endoszkópos vizsgálati lehetőség pedig – a betegségek diagnosztizálása mellett – nagyon jó szolgálatot tehet toklászszezon idején. Elég ijesztő tud lenni, ha a kutyánk toklászt szippant fel. Ilyenkor a legtöbb gazdi (és persze nem utolsó sorban a kutyáik) számára megnyugtató lehet, ha a megszokott környezetben, a jól ismert kezelőorvosuk veszi kezébe a probléma megoldását, és nem kell egy teljesen idegen, mindkettejük számára új rendelőbe rohanni.

„Az állatorvoslás csak a pénzlehúzásról szól.”

Megszámlálhatatlan alkalommal hallottam, vagy olvastam már ehhez a fenti mondathoz hasonló véleményeket. Ezektől önkéntelenül is felmegy bennem a pumpa.

Természetesen, mint mindennek, a kiemelkedő minőségű állatorvosi ellátásnak is megvan az ára. A mi esetünkben ezt az árat forintra pontosan meg tudnám határozni (minden kórlapot megőrzök elektronikus, vagy fizikai formában). De annak ellenére, hogy az elmúlt években már inkább tudatosan nem adom össze, biztos vagyok benne, hogy az összeg szabadszemmel is nagyon jól látható lenne.

Hogy érzékeltessem mennyire: ha nem is a teljes eddigi kutyás pályafutásom alatt, (hanem „csak” Sheldon életének eddigi 4,5 évében) állatorvosra fordított forintjaink összegének birtokában lennénk, valószínűleg nem egy Priussal járnánk.

(Hozzáteszem imádom a kis Priust, jön-megy teszi a dolgát. Ráadásul amellett, hogy keveset fogyaszt még viszonylag környezet barát is, de azért valljuk, be mégsem az a tipikus kutyázós álomautó).

Szóval összességében megállapíthatjuk, hogy igen, a kutyatartás akár anyagi lemondásokkal is járhat. (Tisztában vagyok vele, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben sokaknak problémát okozna akár csak 1 kutya tisztességes ellátásának biztosítása is). Gazdivá válás előtt tehát érdemes az újfajta felelősségünknek az anyagi részét is mérlegelni. Én azt is jó szívvel ajánlom minden kutyásnak, hogy tudatosan próbáljon meg előre spórolni. Esetleg elkülöníteni egy bizonyos összeget a kutyája egészségügyi kezeléseire, vagy utánanézni a kisállít-biztosításoknak.

Vagy, de ezt csak itt zárójelben jegyzem meg, ahogy nemrégiben egy kutyás ismerőssel viccelődtünk ezzel kapcsolatban: randizzatok fiatalon állatorvostan-hallgatókkal, vagy ami még jobb házasodjatok össze eggyel. Pláne, ha hajlamosak vagytok több, egészségügyileg problémás kutyát nagyjából egyszerre örökbefogadni… 🙂

Nem minden esetben lehet könnyű finanszírozni az esetleges állatorvosi ellátásokat. Pláne, hogy a problémák jellemzően hirtelen jelentkeznek, és sok esetben azonnali ellátást igényelnek. Legyen szó akár ortopédiai műtétet igénylő sérülés ellátásáról, vagy egy esetleges felevés okozta emésztőrendszeri vészhelyzet műtéti úton történő megoldásáról, akár több százezer forintos tételekről is beszélhetünk. Ilyen esetekben több állatorvos és klinika is biztosít részletfizetési lehetőségeket. Érdemes lehet ezekről is tájékozódni, és szükség esetén szempontként figyelembe venni a megfelelő állatorvos kiválasztásakor.

A mi állatorvosunknál például a váróban jól látható helyen van kihelyezve egy úgynevezett „összeghatár beleegyező nyilatkozat”. (Mivel egy teljes kivizsgálás, vagy egy esetleges kórházi elhelyezés előfordulhat, hogy meghaladja a 100 ezer forintos nagyságrendet.) Ezen a nyilatkozaton az érintett gazdi meghatározhatja mi az a maximum összeg, amelyet ki tud fizetni. Amennyiben a kivizsgálások és kezelések alatt elérnék ezt az összeghatárt, a kezelőorvos felveszi a kapcsolatot a gazdival, és átbeszélik a további lehetőségeket.

Szerintem ez egy nagyon korrekt lehetőség, ami valamilyen szinten mindkét félnek a segítségére lehet a kellemetlen meglepetések elkerülése érdekében.

Azonban ahelyett, hogy panaszkodnánk az állatorvosi szolgáltatások áraira, fontos, hogy megpróbáljuk egy másik szemszögből is megvizsgálni a dolgot:

Hiszen hogyan is lehetne olcsó az állatorvosi ellátás, miközben az orvosnak a megfelelő tudással és technikai háttérrel kell rendelkeznie? Ez élethosszig tartó tanulással, idő-pénz- valamint energiabefektetéssel jár. A gazdik ugyanis elvárják, hogy egy állatorvos képezze magát, legyen naprakész, álljon rendelkezésére egy megfelelő gépparkkal ellátott rendelővel. Valamint lehetőség szerint legyen a nap lehető legnagyobb részében elérhető. Ahhoz, hogy egy állatorvos minél hosszabb rendelési idővel rendelkezzen, nem titok, hogy a családjától kell az időt elvennie. Hiszen gondoljunk csak bele, azzal, hogy az állatorvosunk úgy dönt, este nyolc után is bevállalja, hogy meghánytatja Fifit, aki csokoládét csent a dohányzó asztalról, vagy éppen bejön vasárnap délelőtt összevarrni egy kutya mancssérüléseit lehetséges, hogy kihagyja a gyerekének az esti fürdetését, vagy a vasárnapi családi kirándulásról marad le.

Ne feledkezzünk meg a lelkiismeretes asszisztensek szerepéről sem

Nagyon fontos az állatorvosi asszisztensek munkája is. Főleg annak tükrében, hogy nem minden gazdi tudja megőrizni stresszhelyzetben a hidegvérét, így nem mindenkitől várható el, hogy a helyzet magaslatán legyen. Ilyenkor felbecsülhetetlen egy empatikus asszisztens jelenléte, aki az állatorvos (és persze a gazdi) segítségére tud lenni a kutya vizsgálata/kezelése során. Nem minden gazdi alkalmas ugyanis például arra, hogy egy röntgenfelvétel elkészítésekor, vagy egy ultrahangos vizsgálat során rábírja kedvencét a mozdulatlanul maradásra.

Ezzel természetesen nincs is semmi probléma, hiszen egy bonyolultabb pozicionálás megtartásához (ami például mozgásszervi betegségek vizsgálata esetén elengedhetetlen) nem is rendelkezik megfelelő szaktudással egy mezei gazdi, ez mindig az állatorvos, vagy az asszisztencia feladata kell, hogy legyen. Például a rendelőben, ahova járunk, az asszisztens lányok mindig jókedvűek, mosolyognak, és hihetetlen odaadással, valamint türelemmel viszonyulnak minden páciensükhöz. Látszik rajtuk, hogy annak dacára, hogy rengeteget dolgoznak (hiszen hiába van vége a rendelési időnek, sohasem fordulhat elő, hogy valakit elküldenek anélkül, hogy sorra kerülne), egyáltalán nincsenek belefásulva abba, amit csinálnak. Mindig egy hihetetlenül oldott, családias légkör fogadja a pácienseket és látszik, hogy igazán jó csapatot alkotnak az állatorvosunkkal. Nincs az a tipikus, tapintható feszengés. Látszik, hogy nem a „te itt csak egy alárendelt beosztott vagy” hozzáállással vannak kezelve, hanem úgy viszonyulnak egymáshoz, mint egy nagy „család”.

Mit tehetünk mi gazdik, hogy minél felkészültebben érkezzünk a rendelőbe?

Az első és legfontosabb dolog, hogy ne csak akkor menjünk állatorvoshoz, ha már megvan a baj. Ugyanúgy ahogy nálunk embereknél, a kutyáknál is léteznek szűrővizsgálatok, amik a segítségünkre lehetnek az egészség megőrzésének érdekében. Évente (idősebb kutyák esetében fél évente) érdemes ezekre is figyelmet (és persze pénzt) fordítani. A jó gazdi ismérve ugyanis nem az, hogy megvesz egy hatodik nyakörvet, egy negyedik plüsst, vagy éppen két zacskó jutalomfalatot. Sokkal inkább az, hogy mindent megtesz kutyája egészségének megőrzése érdekében. Ennek pedig, ha tetszik, ha nem, megkerülhetetlen része a rendszeres szűrővizsgálatok elvégezése. Ilyenek például a szívférgesség szűrések (igen, még védekezés mellett is), a teljes vér és vizelet labor panel (sok betegség kialakulását el lehet csípni ezek segítségével időben), a szív-és hasi ultrahang, valamint a mozgásszervi szűrések fontosságáról sem érdemes elfeledkezni (aktívan sportoló, vagy egyéb, igénybevételt igénylő munkát végző kutyák esetében fokozottan érdemes ezekre is odafigyelni).

Másodsorban: Tudom, hogy vannak olyan gazdik, akik az állatorvosra nagyjából úgy gondolnak, mint egyfajta kínzás, ami traumatizálja szegény kiskutyájukat. Ezért húzzák-halasztják, ameddig csak tehetik. Ez a hozzáállás nem visz előre, sőt sok esetben akár káros is lehet. Aki hasonló gondolatoktól szenved annak azt tanácsolom, hogy a kutyája és persze önmaga érdekében próbálja meg ezt a negatív érzést minél hamarabb leküzdeni magában.

Ha hajlamosak vagyunk szorongani az állatorvosnál, meg kell próbálnunk tudatosítani magunkban, hogy a kutyánk érdeke az, hogy nyugodtak maradjunk. Hiszen ezzel az ő lelkiállapotukra is hatással vagyunk.

Emlékszem azokra a kezdeti kutyás éveimre, amikor egy-egy altatással járó beavatkozás során nekem is minden erőmre szükségem volt, hogy ne essek szét. Amikor úgy éreztem, egyedül nem tudnám a kellő higgadtsággal végig csinálni, otthagyni a műtőben a kutyám és kint várakozni, mindig elhívtam magammal valakit. Egy hozzám közelálló személyt, aki kint várt és a jelenléte megnyugtatóan hatott rám. Mára szerencsére már hasonló helyzetekben én tudok az ismerőseim, barátaim, vagy családtagjaim számára ilyen nyugalmat árasztó támasz lenni, egy-egy számukra nehezebb állatorvosi látogatás alkalmával. Így arra szeretnék bíztatni mindenkit, aki szorong az állatorvosi látogatásoktól, hogy ne féljen segítséget kérni a környezetétől. Hiszen sokat jelenthet, ha van mellettünk valaki, akire támaszkodhatunk az ilyen helyzetekben.

Amit érdemes magunkkal vinni az állatorvoshoz:

A kutyánkat és az oltási könyvét vagy útlevelét mindenképpen! Na de komolyra fordítva a szót, összeállítottam egy kisebb listát, ami segítséget nyújthat az ilyen helyzetekben nehézségekkel küszködő gazdik számára.

Érdemes magunknál tartani egy papírt, amin minden a kutyánkat érintő fontos információ szerepel (nem ilyenekre gondolok, hogy neme, kora, hiszen ezek az oltási könyvben is fellelhető adatok) például:

• Általános adatok (testtömeg, vízfogyasztás, általános ürítési szokások)

• Egészségügyi panaszai részletesen feljegyezve

• Mit és napjában hányszor eszik a kutya (amennyiben tápot, nem elég a megnevezés, fontos a pontos beltartalom is, értsd: összetevők/analitika)

• Az általunk alkalmazott táplálékkiegészítők felsorolása (amennyiben van ilyen)

• Az esetleges viselkedésében fellépő eltérések

• Élősködők elleni kezelések (mit/mikor/hogyan kapott a kutya)

• Az állatorvosnak feltenni kívánt kérdéseink felsorolása

Miért jó mindezeket feljegyezni?

Egyrészt a rendelőben nagyon sok dolog elvonhatja a figyelmünket. Így bárkivel előfordulhat, hogy elfelejt megemlíteni valamit, amit egyébként fontosnak tartott volna. Így a papír egyfajta mankóként szolgálhat, ha esetleg az agyunk leblokkolna.

Másrészt ez akár olyan információkat is tartalmazhat, amit mi elsőre nem gondolnánk lényegesnek. Azonban a diagnózis felállítása szempontjából akár kulcsfontosságúak is lehetnek.

Összegzésként pedig mindenkinek azt kívánom, hogy találja meg a saját nagybetűs ÁLLATORVOSÁT, akiben minden körülmények között nyugodtan meg tud bízni. A negatív tapasztalatok pedig ne szegjék senki kedvét, szép számmal vannak megbízható, csodálatos állatorvosok a szakmában. A saját példámból kiindulva sokszor egy negatív tapasztalat (sok esetben sajnos akár végzetes is) után is van esély rá, hogy megtaláljuk a kutyánk számára (és persze számunkra) a megfelelő állatorvost.

Végezetül pedig, álljon itt pár sor az én nagybetűs állatorvosomnak címezve:

Ha ezt olvasod, vagy a lányok a rendelőből: KÖSZÖNÖM.

Köszönök mindent, amit az elmúlt években Sheldonért és Maciért tettél, vagy bárkiért, akiket hozzád irányítottam (ha összeszedném azokat az írásokat, amiket az általam hozzátok küldött elégedett gazdiktól kaptam köszönetképpen hosszabb lenne, mint ez a cikk, pedig szokásomhoz híven ez sem lett rövid…) de legfőképpen azt, hogy visszaadtad az állatorvosokba vetett bizalmamat.