A dog dancing, magyar fordításban „kutyatánc”-ot jelent, de közel sem ennyiből áll az egész. Kutyás pályafutásom alatt sokszor találkoztam már azzal a sport kapcsán, hogy „jaj szegény kutyák” és hogy ez „cirkusz”, holott egy kifejezetten összetett, rengeteg gyakorlást igénylő, és magas szintre fejleszthető kutyás sportról beszélünk, mely egyaránt múlik mindkét „táncpartneren”.

Honnan ered és mit takar ez a sport?

Maga a sport tényleg nem olyan régi, különösen hazánkban, ahol csak később terjedt el. Eredete az 1990-es évekre nyúlik vissza, ahol egy bizonyos Mary Ray nevéhez kötik, aki először mutatott be heelwork (obedience sportban alkalmazott, szabályos lábnál követés) gyakorlatokat zenére, így az átlag közönség számára az engedelmes sport kissé izgalmasabbá vált, különösen, amikor trükkökkel kezdték fűszerezni. Ebből alakult ki a két ágazat, a FREESTYLE és a HEELWORK TO MUSIC (HTM). Megjegyezném, hogy brit nyelvterületen a sport neve is az utóbbi, nem pedig a Közép – Európában használatos Dog Dancing kifejezés. Mára már elkezdte kinőni magát a sport, és rendeznek belőle Európa, sőt Világbajnokságot is, helye van a Cruftson, sőt, a Netflixen is megjelent több sorozatban (The Secret Life of Dancing Dogs, We are the Champions).

Én magam mindkét ágát kipóbáltam, bár a versenypályán legtöbbször HTM ágazatban vettünk részt. Itt a kutyának zenére minden irányban és tempóváltásokkal, átkötő elemekkel fűszerezve kell lábnál követnie több pozícióban, melyek előre meghatározottak, és sosem távolodhat el 2 méternél messzebbre a felvezetőjétől. Ezzel szemben a freestyle ág látványos trükkökkel és távmunkával van fűszerezve, melyet a kutya messzebb hajt végre a felvezetőtől, így ennek az ágnak más a nehézsége, de mindkettő koncentrált figyelmet és összmunkát igényel.

Ugyan a sportág engedelmes alapokon nyugszik, de szerepe van benne nemcsak a bemutatott trükköknek és pozícióknak, hanem a művészi értéknek is. Így akár lehet tervezni egy közös táncos kűrt, de akár egy történetet is bemutathatunk, melyet a saját és kutyánk mentalitására, testalkatára, stb. tervezünk. Sőt, még kellékeket is használhatunk, hogy színesítsük az ötleteinket, és gyarapítsuk a trükkjeink tárházát! Emiatt preferált fajták sincsenek: bármilyen kutyával és táncos múlt nélkül is bele lehet vágni, hiszen a versenyzők között most is van a pulitól kezdve a moszkvai őrkutyán át a mentett keverékekig rengeteg fajta. Ugyan a bírók főként a kutya munkájára figyelnek, de

az összhang, az együttműködés, a közös munka is nagyon sokat számít.

Mivel művészi sportról beszélünk, ezért szubjektívabb  lehet, mint más kutyás versenyek, viszont emiatt egy versenyen is több bíró pontjait veszik alapul, amely kiadja a végeredményt.

Persze a kutya egészsége és a kutyával való bánásmód, a lelkes közös munka előtérben van, így a tanítás folyamán is fontos, hogy pozitív megerősítéssel dolgozzunk, és olyan dolgokat tervezzünk, mely mindkettőnknek örömet okoz, hiszen a kutyának szívesen kell végrehajtania a feladatot.

Nem csak a kutya fajtája, de neme és kora sem kizáró ok: sérült vagy idős kutyáknak senior, a fiataloknak pedig hobby és junior osztályok állnak a rendelkezésükre. Ugyan hivatalos, pontszerző osztályokban elengedhetetlen az egészséges kutya, amely már betöltötte a 14 hónapos kort, a tanítást sokkal korábban el lehet kezdeni, a versenyzést pedig 6 hónapos kortól lehet kipróbálni hobby osztályban. Ezekben a szekciókban bárki indulhat, és a kűrre sincs megkötés: sőt, jutalmazni is lehet a kutyust, ami például egy hivatalos (1, 2, 3-as) osztályban nem megengedett.

Miért jó elfoglaltság egy kutya – gazdi párosnak?

Természetesen, mint bármilyen kutyás tevékenységben, nem muszáj versenyszintre készülnünk: pusztán sportként, közös programként, csapatépítésként is bátran tudom ajánlani a dog dancinget. Rengeteg tréninget, készülést és munkát igényel, mert pontosan kell végrehajtani a feladatokat, együtt, és még a zenére sem árt figyelni. Szerencsére a zenét mi választhatjuk, így abszolút ahhoz tudunk tervezni, ami nekünk jól áll. Sokszor szóra dolgoznak a kutyák, vagy éppen tánclépésekbe kódolva kapnak különböző testjeleket, és ez mindenképpen összeszokást igényel, ami időigényes lehet, de igazán megéri. Emellett

remek önbizalomnövelésre, napi fárasztásra is, mert mind agyban, mind testileg is képes lehet kielégítő elfoglaltságot biztosítani kutyusunk számára

– persze ez attól is függ, mennyit és hogyan gyakorlunk. Ezt egyedül is elkezdhetjük, de ország szinten egyre több edző is a rendelkezésünkre áll, aki segíthet a kiindulási alapokban, de végső soron főleg a pároson és a kreativitásukon múlik majd az eredmény. Minden kutya más, így nincs a tanításuknál egy bevett gyakorlat, vagy módszer, hiszen egy-egy trükköt többféleképpen is el lehet sajátítani. Csupán meg kell találunk, hogy kutyánk számára melyik a leghatékonyabb, így mi is jobban megismerjük négylábú kedvencünket.

Saját tapasztalatom, hogy minket – különösen közösségben – nagyon összecsiszolt ez a sport, megismertük egymás reakcióját, munkakedvét, tanulási ritmusát. Függetlenül attól, hogy három kutyával élek azonos szabályok szerint, mégis teljesen más egyéniségek, más tempóban dolgoznak és tanulnak és más – más feladatokat kedvelnek, melyekre igyekszünk ráerősíteni. Általában a kutya kedvenc trükkje az, amelyet leginkább, legtöbbször megerősítünk benne, hiszen ha mi örülünk, az növeli a motivációját, és fordítva.

Az ilyen összetett közös munkánál nagyon jól kivehető, hogy hogyan és mennyire hatunk, hangolódunk egymásra,

ami a későbbiekben, akár a hétköznapi életben is a hasznunkra válhat.

Természetesen nem szabad azt sem elfelejteni, hogy élőlényekkel dolgozunk és nem gépekkel, így ők sem fognak mindig ugyanúgy teljesíteni. Ahogy nekünk embereknek, nekik is lehet rossz napjuk, de ez is csak tapasztalat számunkra, és megpróbáljuk kihozni belőle a legjobbat, hogy mindketten pozitív élménnyel távozhassunk vagy épp fejezhessük be a gyakorlást, ezzel is segíthetjük a motivációt a legközelebbi alkalomra.

Mi zajlik a háttérben?

Sokak számára kívülről „cirkusznak” tűnhet ez a tevékenység, de ha jobban megnézünk egy felvételt, vagy akár egy rendezvényt, látható, hogy ezek a kutyák szívesen dolgoznak, motiváltak, és egyszerre fegyelmezettek – ez pedig hosszú és kitartó munka, gyakorlás eredménye. Nem utolsó sorban mind a munka alatt változatosságot tudunk biztosítani a kutya és a néző számára is, hiszen egy mindkét fél számára mozgalmas, és nem monoton tevékenységről beszélünk. Emiatt is az egyik legnehezebb kutyás sportok közé tartozik.

Kevesen tudják, hogy mindig a figyelem megalapozásával kezdünk, majd fokozatosan építünk fel egy – egy bonyolultabb mozgást, trükköt, és akár eltarthat hónapokig is, mire készen lesz. Van, hogy egy adott alapból több irányban is elindulhatunk, vagy éppen új módszert kell találnunk arra, hogy a kutyánk megértse, mit várunk tőle. Néha vissza kell lépnünk egy lépést, és nem szabad elfelejteni a gyakorlást sem, hogy ne merüljenek feledésbe a már eddig összerakott dolgok.

A kutya a felvezetőre fog figyelni, de a felvezetőnek figyelembe kell vennie, hogy kihasználja az adott teret, a zene ritmusát, és közben a kutyát is analizálnia kell – ez pedig csak befektetett munka árán valósulhat meg, melyet mindig van hová csiszolni.

Ugyan a trükkök számát és típusát nem határozzák meg (csak időkorlát van, illetve a kutya egészségét nem veszélyeztethetik), de díjazzák az egyediséget, a lelkes és pontos munkát. Szerencsére sokan felismerték ennek a szépségét, és szánják el magukat, hogy kipróbálják, majd ott is maradnak.

Holott

hazánkban igencsak újkeletű a sport, jelenleg egyre népszerűbb,

egyre több versenyt rendeznek és a versenyzők száma is folyamatosan növekedett az utóbbi években. Ezeken a rendezvényeken a korosztályok teljesen vegyesek, hiszen ez a sport mindenkinek való lehet, aki szeretné megtapasztalni a közös táncon keresztül a feltétel nélküli bizalmat és szeretetet ember és kutya között.