Több lehetőség közül is választhatunk abban az esetben, ha szeretnénk meglátogatni Cinque Terre-t. Az ikonikus, színes házairól elhíresült tengerparti falvakat legtöbben La Spezia vagy Levanto városokból közelítik meg vonattal. Ennek megfelelően, ha nem sikerült direkt valamelyik faluban szállást bérelnünk, akkor ennek a két településnek a környékén célszerű keresgélni.
Mivel mi déli irányból, Lucca és Pisa felől közelítettünk, így La Spezia övezetében kezdtem el nézelődni. Bettollei host-om mesélt róla, hogy ez a város nem túl látványos és az élénk turizmus miatt erősen túlárazott, úgyhogy végül egy közeli, hegyi faluban, Polverara-ban foglaltam magunknak szállást.
Polverara a hegyekbenAmikor megérkeztünk La Spezia-hoz és elkanyarodtunk a falu felé, hatalmas hegyek sorakoztak előttünk. Ez nem csak bennem, de négykerekű szolgálómba is biztosan félelmet keltettek. Már nem volt visszaút, úgyhogy betettem kettesbe, később pedig egyesbe a kicsikét és felkapaszkodtunk a meredek utakon egészen addig, míg civilizációra nem leltünk. Szállásunkkal kapcsolatban annyi segítséget kaptam – mivel a GPS-em teljesen meghallt ezen a ponton – hogy a ház, amit keresek sárga színű és egy nagy fa áll a kertben. Aki véletlen megfordult már ezen a környéken, tudja, hogy gyakorlatilag minden második ház sárga és fa is van elég, higgyétek el… A 16-os házszámot pedig egyszerűen nem találtuk, a 20-as után mintha elfogyott volna a falu.
Addig-addig bámészkodtunk Floppy-val, míg szemet nem szúrtunk néhány idősebb helyinek (igazat megvallva, alig telt el egy perc és máris kiszúrtak minket, mint „ismeretlen idegeneket”). Persze, nem tudtak angolul. Kérdezgették tőlem, hogy kit keresek és csak a lakástulaj nevét ismételgettem. Ennek az lett a vége, hogy a fél falu ott állt körülöttem: anyuka karon ülő csecsemővel, sikongató gyerekek, idős bácsik és más helybéliek. Végül odahívtak egy nálam valamivel fiatalabb egyetemista fiút, hogy beszéljen velem angolul. Hál’isten ő jól beszélte a nyelvet így elmondtam neki, hogy melyik házszámot nem találom és kit keresek. Végül kiderült, hogy még perceket kell autóval menni a szállásadómhoz, így az olasz fiú robogóval megmutatta nekem a hegyi utakon a helyes irányt. Az egész jelenet arra emlékeztetett, mint amikor az „Igazából szerelem” című filmben Colin Firth megkéri a portugál lány kezét és megy vele a fél falu.
Épp húsvét vasárnapját ünnepelték szállásadóim, amikor megérkeztem. Egy komplett, olasz la família állt a rendelkezésemre, persze nem akartam őket zavarni a családias ünneplésben. Desireé, a ház tulaja kedvesen megkínált engem frizzante-val (habzó bor) és húsvéti sütivel, amivel számomra be is zárult a húsvéti „nagy zabálás”.
A gyönyörű időnek köszönhetően az ünnepeket leginkább azzal töltöttem, hogy egy nyugágyon heverészve magamba szippantottam a D vitamint és olvastam. Utazásom egyik legszebb korszaka volt ez. A kilátás a hegyről egyszerűen meseszép. Miután meguntuk a napot, Floppyval még feljebb sétáltunk a hegyen és innen már ráláttunk a La Spezia öbölre is.
A következő, esősebb napok munkával és ravioli evéssel teltek, ugyanis Polverara híres a La Pineta nevezetű étterméről, ahol sokféle házi készítésű raviolit szolgálnak fel. Kedvem lett volna itt is dalra fakadni az ízorgiától, akárcsak trieszti filmemben.
Vicces és aranyos mellékszál a hetünkben, hogy a srác, aki robogóval megmutatta nekünk az utat, a social media bugyraiban keresgélve ránk talált instagram-on és felajánlotta, hogy végigvezet minket a környék kevésbé ismert, szebb pontjain. Elfogadtam Christian felajánlását, aki így a hét végefelé elvitt engem és Floppyt Porto Venere-be.
A település a La Spezia-öböl nyugati részét határoló félsziget déli végén található. Kacskaringós, tengerparti út vezetett minket idáig és legalább fél órába telt, mire parkolóhelyet találtunk magunknak. A város fentebbi utcáin elvileg lehet ingyenesen utcán parkolni (lakóövezetben, természetesen), de Christian a kényelmesebb megoldások híveként rögtön a tengerparton kívánta letenni autóját.
Porto Venere kinézetre hasonlít Cinque Terre falvaihoz, hiszen itt is ugyanúgy a tengerparton színes házak sorakoznak, de ez inkább egy kikötőváros. Itt nincsenek aranyos kis ültetvények és zöld rétek a hegyoldalban.
Az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította Porto Venere-t is, elsősorban a gótikus stílusú San Pietro-templom miatt, amely egy, a városból kinyúló félszigeten áll és a mögötte elterülő tengerrel valóban lélegzetelállítóan gyönyörű látványt nyújt. Ezen kívül nevezetes látványosság még Byron barlangja, ami közvetlenül a félsziget mellett, a sziklás tengerpart oldalába mélyedve található. A költő állítólag ide menekült meditálni és ihletet nyerni, bár őszintén megvallva, gőzöm sincs, hogy jutott be a barlangba anélkül, hogy nem törte ki a nyakát.
Byron barlangja
San Pietro-templomChristian elmondása szerint a környék híres a finom, házikészítésű pesto-járól is, amit a város utcáin sétálva lépten-nyomon be lehetett szerezni különböző árusoktól. Természetesen, mielőtt egy kisebb vagyont elköltöttem erre a finomságra, az összes verziót végigkóstoltatták velem és valóban: ehhez az ízélményhez a szupermarketekben árult, otthoni pesto közelbe se ér.
Ezen kívül még Liguria régió kedvenc eledelét, a Focaccia-t is megkóstoltam, ami leginkább édesanyám házi sütésű pizzájára emlékeztet: vastag tészta, négyszögletes tepsiben kisütve ugyanolyan feltétekkel, mint a pizzán. De azért csodálattal hallgattam Christian lelkesítő monológját erről a finomságról, mintha egy rendkívül speciális ételről beszélne.
Ami a város kutyákhoz fűződő viszonyát illeti: elég nagy a tömeg, főleg a kikötőnél, de korántsem akkora, mint Cinque Terrében, így bátran tudom ajánlani, hogy hozd el ide négylábú társadat. Floppy életre szóló barátságot kötött egy border kislánnyal, akivel a kikötő partján játszottak és akkor se szólt ránk senki, amikor bementek a vízbe. Igaz, a város La Spezia felőli oldalán, a köves parton több helyen ki van téve, hogy nem lehet kutyát bevinni, úgyhogy nem árt odafigyelni, hol fürdetjük meg az ebeket.
Ha hasznosnak találtad a cikket, kövess minket utunkon a Facebook-on is és iratkozz fel Youtube csatornánkra. Grazie mille! 🙂
Floppy négylábú és Anna kétlábú
