Aki nyomon követi a külföldi sajtót, az elmúlt időszakban rengeteg hangzatos szalagcímet olvashatott, mely szerint Angliában az amerikai bully XL fajtájú kutyák tartása betiltásra kerül. A következő cikkben azt igyekszem körbejárni, hogy pontosan mi is áll ennek a súlyos döntésnek a hátterében és mennyire működőképes ötlet egyes kutyafajták tartását betiltani.
Mi is történt pontosan Angliában?
A brit kormányfő (Rishi Sunak) nemrégiben egy videóban fejtette ki, hogy az amerikai bully XL fajtájú kutyák (amelyeket az utóbbi időben több, szerencsétlen végkimenetelű kutyatámadásért is felelőssé tettek) veszélyt jelentenek az emberekre, főleg a gyerekekre. Sőt, azt is mondta, hogy a „nemzeti rémületet tolmácsolja” az elmúlt időszakban történt kutyatámadások miatt (amelyek némelyikéről videók is elterjedtek az interneten). Így intézkedéseket rendelt el a fajta betiltása érdekében.
Mindez azután történt, hogy a brit média az elmúlt szűk két évben szörnyű kutyatámadásos esetektől volt hangos, melyek jó részéért (a leírások szerint) az amerikai bullyk voltak a felelősek – illetve inkább az emberek, akiknek a tulajdonában álltak az érintett kutyák, na de erről majd később. Íme néhány a brit sajtóból kigyűjtött eset a teljesség igénye nélkül:
- Egy ember meghalt feltételezhetően egy amerikai bully XL támadását követően, Walsallban szeptember 14-én. Az eset előtt napokkal pedig egy 11 éves lányt, valamint két férfit szintén egy amerikai bully XL támadott meg Birminghamban.
- Egy másik férfi meghalt, miután egy feltételezhetően amerikai bully XL megtámadta Houghton-le-Spring közelében, október 3-án. Egy nappal azután, hogy egy kisgyermeket kórházba szállítottak Londonban, miután megharapta egy ugyanilyen fajtájú kutya.
- Áprilisban egy 65 éves asszony halt meg, miközben a liverpooli otthonában megpróbálta szétválasztani a két verekedő amerikai bullyját.
- Tavalyelőtt pedig egy 17 hónapos gyermeket mart halálra, a saját otthonában (St. Helens) a család amerikai bullyja (mindössze egy héttel azután, hogy megvásárolták a kutyát).
- 2021-ben a 10 éves Jack Lis belehalt súlyos nyaki-és fejsérüléseibe, miután egy amerikai bully XL megtámadta Chaerphillyben. (Édesanyja már ekkor a kutyák betiltását kérte.)
Nagyon sok ilyen és ehhez hasonló hangzatos cikk jelent meg a brit médiában. Ezekben részletesen beszámoltak a szerencsétlen kimenetelű incidensekről, szinte minden esetben „feltételezhetően amerikai bully XL” fajtájú kutyákat neveztek meg elkövetőként.
A Public Health angol folyóiratban megjelent tanulmány szerint, Angliában és Walesben egyaránt hirtelen megugrott a kutyatámadások miatti halálozások száma (10 fő) 2022-ben, szemben a korábbi években tapasztalt számokkal (átlagosan 3 fő). A Bully Watch csoport által összegyűjtött adatok szerint, 2021 óta 14 halálesettel bizonyítottan kapcsolatba hozható az amerikai bully XL fajta, valamint szerintük 351 dokumentált támadás is a rovásukra írható.
Amerikai bully, mint önálló fajta?
Ezek a kutyák tulajdonképpen az amerikai pitbull terrierek és az amerikai staffordshire terrierek keresztezéséből kitenyésztett fiatal fajtába sorolhatók. A felmenő fajtáknál zömökebb testalkat, robosztusabb fej és roppant szembetűnő izomzat jellemzi a külsejüket. Hat méretben kategorizálhatóak. Növekvő sorrendben ezek a micro exotic, pocket, standard, klasszikus, extrém, valamint az XL azaz extra large (extra nagy). A törzskönyvüket kiállító kennel klubok jelenleg csak négy típust ismernek el: a pocketet, a standardet, a classicot, és az XL-t. A britek az XL-re és annak fajtajellegű keverékeire vonatkozóan vetettek ki szankciókat.
A fajta története röviden:
Az amerikai bully, mint fajta, viszonylag új, az 1980-as évek végén kezdték el a kitenyésztését az Egyesült Államokban. A kezdetekkor a fajta kialakításához az American Dog Breedersnél (ADBA) és a United Kennel Clubnál (UKC) bejegyzett, Amerikai pitbull terriereket használták, és ezeket az American Kennel Club (AKC) által bejegyzett amerikai staffordshire terrierekkel párosították. Az interneten fellelhető információk alapján ezek a kutyák eleinte „bully típusú” amerikai pitbull terrierként váltak ismertté. Az évek során sikerült a fajtát olyan szinten a pitbullétól eltérő temperamentumúra és felépítésűre tenyészteni, hogy elkülönített fajtának ismerték el. A cél igazából az volt, hogy szelektív tenyésztéssel egy jó temperamentummal és kiemelkedő fizikai adottságokkal rendelkező, ám mindennek ellenére egy agressziómentes családi kutyafajtát tenyésszenek ki.
Valószínűleg így szerették volna demonstrálni, hogy egy félelmetesebb küllemű fajta is lehet agressziómentes, megbízható és szerethető társa az embernek. A későbbiekben az amerikai pitbull és az amerikai staffordshire terrierek mellé számos más fajtát is bevontak a Bullyk kitenyésztésébe. Ilyenek például az angol bulldog, az óangol bulldog és az amerikai bulldog is. A fajtát hivatalosan először 2004-ben az American Bully Kennel Club (ABKC), később pedig az United Kennel Club (UKC) ismerte el, 2013. július 15-én. Ennek ellenére az FCI egyelőre még napjainkban is el nem ismert fajtaként kategorizálja.
Mentesülhetnek az amerikai bully XL már meglévő egyedei a tilalom alól? Hogyan?
Az tisztán látszik, hogy a tulajdonosoknak meg kell tenniük bizonyos lépéseket, hogy megtarthassák kutyáikat.
- A tulajdonosnak kérvényezni kell a kutyájuk felvételét egy úgynevezett „Mentesített kutyák nyilvántartásába”.
- Meg kell fizetniük egy ezzel kapcsolatos, úgynevezett regisztrációs díjat, 92.40 font, (jelenlegi árfolyamon számolva nagyjából 39 ezer forintnak felel meg), ami fedezi az adminisztrációs költségeket.
- Kötelező az ivartalanítás! (Amennyiben az amerikai bully XL fajtájú egyed 2024. január 31-ig betöltötte az 1 éves kort, kötelező ivartalanításon átesnie 2024. június 30-ig, ha viszont január 31-ig nem érte el az 1 éves kort, akkor 2024. december 31-ig kell megtörténnie az ivartalanításának.)
- Ezen felül a kutyáknak rendelkezni kell regisztrált mikrochippel.
- Közterületen csakis pórázon és szájkosárban sétáltathatók.
- Valamint gondoskodni kell a megfelelő, biztonságos helyen történő tartásukról, ahonnan nem tudnak kiszabadulni.
- A tulajdonosoknak rendelkezniük kell egyfajta felelősségbiztosítással is arra az esetre, ha a kutyájuk mégis valamilyen kárt okozna.
Plusz adalék a témával kapcsolatban, hogy az Egyesült Királyság kormánya 200 font (jelenlegi árfolyamon nagyjából 85 ezer forint) kompenzációt ajánlott fel az olyan amerikai bully XL tulajdonosok számára, akik inkább az eutanázia mellett döntenek. A nem túl szimpatikus hozzáállás a kormány részéről nyilvánvalóan sokunkban ellenérzéseket vált ki…
Hozzátenném, hogy a neten fellelhető információk alapján Angliában egy ekkora méretű kutya ivartalanításának költsége akár 400 fontba is kerülhet. Ez jelenlegi árfolyamon nagyjából 170 ezer forintnak felel meg.
Dave Sutton, az Almost Home Dog Rescue állatvédő szervezet viselkedésszakértője egy interjúban kifejtette, hogy szívesebben látná, ha a kormány az általa eutanáziára felajánlott pénzt inkább az ivartalanítási támogatásra fordítaná. Elmondta továbbá, hogy az Almost Home Dog Rescue gyűjtést hirdetett, és anyagi segítséget ajánl fel az amerikai bully XL fajtájú kutyák ivartalanítására. A szervezet eddig 5000 font támogatást szerzett, amelyet arra használnak fel, hogy a helyi amerikai bully XL tulajdonosoknak segítsenek fedezni az ivartalanítás költségeit. Sikeresen összefogtak egy helyi állatorvossal is, így az ő rendelőjében a kedvezményes árnak és az Almost Home Dog Rescue támogatásának köszönhetően a tulajdonosoknak mindössze 50 font (nagyjából 21 ezer forint) hozzájárulást kell fizetniük egy ilyen beavatkozásért.
Az egyes fajták tiltása egyáltalán nem számít újdonságnak az Egyesült Királyság területén, ugyanis négy másik fajta már ezt megelőzően is helyet kapott a tiltólistán. Ezek nem mások, mint az argentin dog, tosa inu, brazil masztiff, valamint az amerikai pitbull terrier.
Az ottani törvények ugyanis felhatalmazást adnak a kormánynak arra, hogy betiltsanak olyan fajtákat, amelyeket „harcra tenyésztettek, vagy az erre a célra tenyésztett típus jellemzőivel rendelkeznek”.
A kutyaharapás sosem kellemes dolog, de tény, hogy minél nagyobb (és ezáltal erősebb) egy kutya támadása, annál veszélyesebb lehet. (Egy 60-80 kilós kutya – a fizikai erejét tekintve – képes lehet leteríteni, és a földbe döngölni egy felnőtt férfit is.)
Tehát vitathatatlan, hogy a kutyák állkapcsa akár egy igen veszélyes fegyver is lehet.
Viszont ezek a dolgok egyáltalán nem ilyen egyszerűek, hogy egy kutya megtámad egy embert, csak mert „olyan” fajtájú. A kutyatámadások rendszerint nem mindenféle előjel nélkül következnek be. Az más kérdés, hogy sok esetben ezeket a jeleket az emberek figyelmen kívül hagyják/nem tudják/nem akarják megfelelően értelmezni.
Hogyan fogadta a döntést a közvélemény?
A helyi állatvédő szervezetek szót emeltek az amerikai bully XL betiltása ellen, mivel véleményük szerint a fajtaspecifikus tilalmak hatástalanok.
Elmondásuk szerint:
a veszélyes kutyákról szóló törvény az elmúlt 32 év során a kutyák különböző fajtáinak betiltására összpontosított. Ám ennek ellenére a kutyaharapások száma növekedett. A közelmúltban bekövetkezett halálesetek pedig azt mutatják, hogy ez a megközelítés nem működőképes.
Kifejtették továbbá, hogy a kormánynak az alapvető problémát kellene megoldania azáltal, hogy felveszik a harcot a gátlástalan szaporítók ellen. Utóbbiak ugyanis kétségtelenül a profitot helyezik előtérbe az állatjólét helyett. Emellett az olyan felelőtlen tulajdonosokkal szembeni retorzióra ösztönöznek, akik nem képesek megfelelően tartani és irányítani a kutyáikat, így sodorva veszélybe másokat.
Azon túl, hogy az állatvédő szervezetek is felszólaltak a döntés ellen, a kutyás közösség szinte egy emberként fogott össze a bully tulajok megsegítésére. A közösségi médiában nagyon jól nyomon követhető, hogy rengeteg tréner ajánlotta fel ingyenes segítségét többek között a szájkosárhoz szoktatással kapcsolatban. Egy jól felépített tréning segítségével ugyanis a szájkosár viselése nem büntetés a kutyának. Sőt, sok olyan speciális eset is van, amikor a kockázatminimalizálás fontos részeként a szájkosár egy tökéletes eszköz ahhoz, hogy az adott kutya teljes életet élhessen.
Személy szerint én is leginkább az állatvédő szervezetek véleményével tudok egyetérteni. Az, hogy valamit betiltanak, az alapvető problémát igen ritkán szokta megoldani.
A történelem során sajnos sokszor előfordult már, hogy egy-egy országban démonizáltak, majd akár be is tiltottak egy-egy kutyafajtát.
Nem is kell annyira mélyre visszanyúlnunk az időben. Hisz nem olyan régen még hazánkban is létezett az úgynevezett „pitbulltörvény” (amelyről bővebben itt lehet tájékozódni:https://mkogy.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99600108.TV). Ez a kormányrendelet természetes hajlamainál fogva veszélyes, valamint veszélyesnek minősített kutyákat különböztetett meg. Ezt a fajta szabályozást az állatvédelmi szakemberek már a kezdetektől hibának tartották. Majd 2010 őszén (tehát alig több, mint 13 éve!) a szakmai érvek hatására, az Alkotmánybíróság végre megsemmisítette ezt a kormányrendeletet. A döntés óta nem számítanak a pitbull terrierek és azok keverékei veszélyes ebeknek. Így tehát megszűnt a fajta démonizálása és hátrányos megkülönböztetése (legalábbis papíron!).
A szaporítóknak hála a bull típusú kutyák helyzete sajnos továbbra sem túl rózsás. Aki nyomon követi az állatvédelmet hazánkban, annak nem lesz újdonság, hogy a csillárról is (nagyon nehezen örökbeadható) bull típusú kutyák keverékei lógnak. Az állatvédelmi rendszer pedig gyakorlatilag fuldoklik a teher alatt. Miközben a kevésbé szerencsés példányok a szegregátumok mélyén még ennél is mostohább körülmények között tengetik életüket.
A Killer Kimbo szál
Úgy gondolom nem teljes a történet, ha nem említem meg a Killer Kimbo szálat. Elég mélyen sikerült beleásnom magam a témába, csaknem az összes interneten fellelhető információt elolvastam a fajtával és az angliai döntéssel kapcsolatban. Így nem meglepő módon sikerült eljutnom Killer Kimbo-ig. Ez önmagában még nem igazán lenne említésre méltó teljesítmény, hiszen angol nyelvterületen utána olvasva elég gyorsan bele tud botlani az ember a Killer Kimbo névbe.
Ki is az a Killler Kimbo?
Killer Kimbo (UKC’s Most Wanted Kimbo) a neten fellelhető információk alapján, egy Gustavo Castro nevű los angelesi székhelyű tenyésztő tulajdonában lévő, majd tovább tenyésztésbe vont amerikai bully XL kan volt. Angliában, a helyi egyedek vérvonalát visszavezetve, arra a megállapításra jutottak, hogy az országban fellelhető amerikai bully XL kutyák több, mint fele Killer Kimbo leszármazottja.
Kimbo azonban nemzedékek szoros beltenyésztésének eredménye volt, amelynek hatására a beltenyésztési együtthatója (COI) rendkívül magasra, egészen pontosan 31,3%-ra rúgott.
Hogy megértsük mit is jelenthet ez, tegyünk egy kis kitérőt a beltenyészettség mértékének mérése felé:
A beltenyésztés mértéke a beltenyésztési együtthatónak (angolul coefficient of inbreeding, röviden COI) nevezett számítással mérhető. Minél alacsonyabb a beltenyésztés mértéke, annál alacsonyabb a beltenyésztési együttható. A COI számítással egy százalékos értéket kapunk. (Tehát minél alacsonyabb a százalékos arány, annál kisebb a beltenyésztés mértéke.)
0% = Egy olyan kutya két olyan szülővel, akik nem rokonok (a rendelkezésre álló származási információk alapján)
12,5% = Egy olyan kutya, amely nagyszülő-unoka, vagy féltestvérek párosításából származik.
25% = Egy olyan kutya, amelyet apa-lánya vagy teljes testvér párosításból „hoztak létre”.
25% felett = Egy olyan kutyáról beszélünk, akinek a felmenői között a beltenyésztés halmozódó (ha jelentős mértékben, több generáción keresztül történik ez a folyamat, a beltenyésztési együttható meghaladhatja a 25%-ot)
Általánosságban ismert, hogy minél magasabb a beltenyésztés mértéke, annál nagyobb a kockázata annak, hogy a kölyökkutyákban ismert és ismeretlen örökletes betegségek is kialakulhatnak. Ezen felül a beltenyésztés a fajta egészére is negatív hatással lehet (például csökkenhet az almok egyedszáma, a termékenység).
Az egészség szempontjából egyértelműen az 5% alatti COI a legjobb. Az 5-10% közötti érték, már egyértelműen rossz hatással lesz az utódokra. A 10% feletti pedig már nemcsak az utódokra, de a fajtára is hatással van.
Összehasonlításképpen embereknél: az elsőfokú unokatestvérek „párosítása” 6,25%-os COI-t eredményez (sok társadalomban ez vérfertőzésnek számít és a törvény tiltja), a féltestvérek párosítása 12%-os COI-t eredményez, az édestestvérek párosítása pedig 25%-ot… (Tiszta Trónok Harca, tudom)
Miért érdekes ez?
Azon túl, hogy a tenyésztője állítása szerint Killer Kimbo az impozáns külleme miatt akár 500-600 amerikai bully XL fajtájú kutyának is a felmenője lehet? A téma kutatása során rábukkantam egy nagyon érdekes és egyben ijesztő dologra is. Fellelhetőek ugyanis a neten több, mint kilenc évvel ezelőtti, amerikából származó bejegyzések melyek arra engednek következtetni, hogy a vérvonallal esetlegesen lehetett valami komoly probléma, amit a tenyésztők egyáltalán nem kezeltek jól. Sőt, gyakorlatilag félvállról vették és felmerült olyan eset is, ahol megpróbálták elhallgattatni az érintetteket.
Kimboról a nevével ellentétben (Gyilkos Kimbo) nem találtam arra utaló megbízható feljegyzéseket, hogy agresszív viselkedést tanúsított volna. Az utódairól viszont annál inkább.
Így sikerült rátalálnom több nagyon meredek történetre, amikből kiderült, hogy a Killer Kimbo leszármazottak között szép számmal akadtak olyan kutyák, akik agresszivitást, valamint ezzel kapcsolatos problémákat mutattak. A leírások alapján ezek az egyedek eltérő gazdáknál, valamint eltérő tartási körülmények között támadtak emberre, esetleg más állatokra, ezzel súlyos sérüléseket, vagy akár halált is okozva. Ezekre a, nem túl szerencsés sorsú kutyákra eutanázia várt, legtöbbjük még a kétéves kort sem érte meg.
Valószínűleg a, már fentebb említett Bully Watch is rátalált ezekre a beszámolókra, ugyanis elkezdték ilyen szempontból is vizsgálni a helyzetet és arra jutottak, hogy több, a támadásban érintett, Angliában élő amerikai bully XL bizonyíthatóan Killer Kimbo leszármazottja volt. Gustavo Castro azonban úgy reagált erre a felvetésre, hogy Kimbo csak egy szelíd óriás volt, és véleménye szerint a leszármazottak közül olyan egyedekkel volt csak probléma, akiket a gazdáik különféle, akár tiltott szerekkel kezeltek (a minél impozánsabb testfelépítés elérése érdekében).
Fontosnak tartom leszögezni, hogy ideális esetben egyetlen egészséges, szellemileg ép kutya sem jelent veszélyt az emberre. Azonban a szaporítóknak és a Killer Kimbo tenyésztőjéhez hasonló egyének „munkásságának” köszönhetően valóban sok, nem megfelelő idegrendszerrel rendelkező eb kerülhet gazdákhoz. Sok esetben ezek az újdonsült kutyatulajdonosok nincsenek megfelelően felkészülve erre, nem ismerik fel a problémát, vagy ha felismerik sem rendelkeznek a megfelelő tudással és ezáltal eszközökkel, hogy megelőzzék a bajt. Így tehát ezekért a szomorú kimenetelű esetekért semmiképpen sem a kutyákat kellene hibáztatni, pláne nem egy egész kutyafajtát. Sokkal inkább azokat az embereket kellene felelősségre vonni, akik hagyták idáig fajulni a helyzetet, és szigorítás helyett a megelőzésre, a tenyésztési szabályok felülvizsgálatára, a szaporítók tevékenységének beszüntetésére, valamint a megfelelő edukációra kellene inkább hangsúlyt fordítani.
A szakértő véleménye
Végül, de nem utolsó sorban összegzésként megkértem Sugár Pétert (a Városi Kutyák Iskolája és a Kutyarehabilitációs és Képzési Központ vezetőjét), hogy mondja el a véleményét, mit gondol az Angliában kialakult helyzetről:
Mi a véleményed a helyzetről és a fajta betiltásáról?
Alapvetően hibás ez a fajta „rasszizmus”, mivel nem faj (ez ugye minden esetben a kutya) és azon belül nem a fajtákat kell nézni, hanem mindig az egyedet. Ugyanis az egyed az, aki a sérülést okozza, az egyed az, aki támad és ezzel a megoldással lényegében az összes egyedet egy kalap alá veszik, azt is, akivel soha semmi probléma nem volt. Ez egy rossz irány. Szerencsére idehaza az egyedek kerülnek vizsgálatra az eljárások során. Sajnos Dániában is hasonló a megoldás, ahol 2010 óta el kell altatni a bullokat és azok keverékeit, de tiltó listán van a kangal és a kaukázusi juhászkutya is.
Miért okozhattak ekkora pánikot a kutyatámadások?
Valószínűleg az is közrejátszik, hogy az elmúlt években sokan nem a fajta ismerete mellett választottak kutyák, hanem a divat szerint. Emiatt azonban nem ismerték megfelelően a fajtát és nem tudták biztosítani az egyed igényeinek megfelelő foglalkozást… És ez is vezethet támadáshoz. Az elmúlt időszakban pedig több halálos vagy komoly sérülést okozó kutyatámadás is történt. Ami viszont érdekes, hogy nem mindegyiknél bizonyított, hogy milyen fajtájú kutya volt a támadó, de mivel a bull típusúakat egy kalap alá veszik, ezért könnyű volt őket megbélyegezni.
Milyen hatással lehet egy fajtára, ha betiltják?
Szerintem beláthatatlanok a következmények. Hiszen nemcsak a fajta, hanem a fajtajelleg is kriminalizálva lett, rengeteg bully fog meghalni, vagy mert veszélyesnek ítélik vagy, mert a gazdák nem vállalják és leadják. Felháborító ez a fajta szűklátókörűség.
Mekkora a tenyésztők és főként a szaporítók felelőssége a kialakult helyzet kapcsán?
Nekik is van felelősségük, hiszen nem vonták ki a tenyésztésből az ember felé agressziót mutató egyedeket (illetve a szaporítók ilyen dolgokkal, hogy szelektálás, egyáltalán nem is foglalkoznak). Érdekes, hogy a kutyafajták tiltása mellett el sem gondolkoztak a tenyésztési feltételek és szabályok szigorításán.
De természetesen felelősek a gazdák is, akik látva a problémát nem fordultak szakemberhez, aki esetleg meg tudta volna előzni a nagyobb gondokat, vagy kontrollálni az agresszív viselkedésű egyedeket.
Hogyan lehetne mindenki számára elfogadható megoldást találni?
Globálisan kellene nézni ezt a problémakört, nem pedig egyes fajtákra leszűkítve.
Véleményem szerint megoldás lehet:
– A tenyésztés erősebb szabályozása
– A szaporítással szembeni határozott fellépés
– Egyes fajták esetén kötelező tanfolyam elvégzése
– Egyed alapú szankciók, a fajta büntetése helyett
Felhasznált források
https://www.youtube.com/watch?v=-NqFr9CP-YU
https://www.bbc.com/news/uk-66775985
https://www.dailymail.co.uk/news/article-12529007/Breeder-Killer-Kimbo-XL-Bully-steroids.html
