Terápiás kutyák 1. rész – A terápiás segítőkutyák különleges világa

A terápiás segítőkutyák különleges utakat tudnak megnyitni a gyerekekhez. Velük a különböző feladatok is közös játéknak tűnnek. Ezek a csodálatos lények azért dolgoznak nap mint nap, hogy örömöt szerezzenek a rászorulóknak. Ismerjük meg őket közelebbről!

Terápiás mindennapok

A terápiás segítőkutyák a gazdájukkal közösen különböző csoportokba járnak foglalkozásokat tartani. Segíthetnek beteg gyerekeknek a kórházban, idős embereknek egy otthonban vagy épp mozgásukban korlátozottaknak. A terápiás segítőkutyák alkalmazása szinte végtelen, hiszen akár egy iskolai óra keretében is hasznosítani tudják őket motivációs eszközként vagy épp a stressz levezetésére. Belényi Beatrix, az Azúr Segítőkutyás Egyesület egyik alapítója például autistákkal foglalkozik labrador kutyájával. Úgy véli, kutyájának különleges érzéke van ezekhez a speciális emberekhez. 

Hogy működik a gyarkorlatban?

Mindegyik kutya különböző személyiség, ezért fontos, hogy a terápiás munka során megtaláljuk a kutya-gazda páros számára megfelelő közeget, megfelelő csoportot. A kutyák a munka során hatalmas mentális terhelésnek vannak kitéve, épp ezért nem szabad őket túlterhelni. Fontos, hogy a foglalkozások után a kutya le tudja vezetni az energiáit. Kellő odafigyeléssel a terápiás kutya sok éven át tudja ezt a munkát végezni, mielőtt nyugdíjba vonulna.

Gyakran már a kölyöktesztek során kiderül, hogy egy alomból mely egyedek személyiségéhez illik ez a munka. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez nem garancia arra, hogy felnőttként is alkalmas lesz a terápiás munkára, hiszen sok múlik a szocializáción. Többnyire 7 hetes korban a Volhard féle teszttel nézik meg, hogy a kölyökkutyák egy számukra még ismeretlen helyen ismeretlen tárgyakra, ingerekre hogyan reagálnak. Ez megmutatja a kutyák alaptermészetét, de ennek ellenére nem egyszer fordul elő, hogy a kölyökteszten még nem olyan erős jellegeket mutató kiskutya a megfelelő szocializációnak köszönhetően felnőtt korára alkalmassá válik a terápiás munkára.

William, HVSK Alapítvány, és Nissy mindketten terápiás segítőkutyák

Érdekes gondolat, hogy vajon ez a tulajdonság örökíthető-e? Két tenyésztővel és habilitációs kutyakiképzővel folytatott beszélgetéseim során mindketten azt mondták, hogy a jelek szerint ez bizony öröklődhet. Ha két jó személyiséggel rendelkező kutyát párosítunk, akkor nagyobb az esély rá, hogy az utódok is öröklik ezeket a jellemzőket, és egy alomból akár több segítőkutya is kikerülhet. Megjegyzem az öröklődésről alkotott megfigyelés szimplán a tapasztalatokon alapszik.

Terápiás segítőkutya fajták

Évekkel korábban, ha megkérdeztük volna az embereket, szerintük, melyek a segítőkutya fajták, bizonyára a labrador és golden retrieverek nyertek volna. Ez pedig nem is lett volna meglepő, hiszen a retrieverek közül sok terápiás segítőkutya is kikerül. Nem szabad azonban elfelejtenünk azt, hogy ezek a fajták régóta jelen vannak hazánkban és nagy népszerűségnek örvendenek, tehát a merítés is sokkal nagyobb. Ráadásul ezek a fajták genetikailag is olyan fajtajellegekkel bírnak, amik miatt alkalmasak lehetnek akár terápiás segítőkutyáknak is.

Ezt a régebbi „terápiás segítőkutya fajták” felfogást azonban már ideje lenne elfelejtenünk.

Hiszen nem a fajta, hanem az egyed temperamentuma határozza meg, hogy melyik kutya alkalmas erre a munkára. Ezt pedig, mint említettem, a szocializáció, a tudatos nevelés igen csak tudja alakítani. Ha szétnézünk a terápiás segítőkutyákat képző szervezetek honlapján, a terápiás vizsgával rendelkező párosok között találunk uszkárokat, border colliekat, beagleket, keverékeket, de akár olyan ritka fajtákat is, mint az ír farkaskutya vagy a leopárdkutya. 

Simon Emese, a Fókusz Mentő- és Segítőkutyás Egyesület elnöke és egyik alapítója, például 3 terápiás segítőkutya vizsgát tett leopárdkutya gazdája. Kutyáival évek óta dolgozik ezen a területen, óvodásoktól kezdve fogyatékkal élő gyermekekig többféle csoportba járnak állatasszisztált-foglalkozásokat és terápiát tartani. Ha pedig az öröklődésre visszacsatolunk, akkor azt is megjegyezhetjük érdekességként, hogy a három kutya három generáció. Egy nagymama, egy anyuka és az ő lánya alkotják a hármast, ráadásul ebből a családból nem csak ők az egyetlenek, akik a terápiás munkát választották hivatásuknak.

Terápiás segítőkutyát nevelek

Egy terápiás kutya képzése nagyfokú elhivatottságot kíván a kiképzője részéről. A terápiás segítőkutyának és felvezetőjének két vizsgán kell tudásukról számot adni, mielőtt hivatalosan is jogosultakká vállnak a munkára. A teljes képzés akár 1,5-2 évig is eltarthat, ezalatt az idő alatt pedig a gazdának nemcsak sok gyakorlásra, felkészülésre és türelemre van szüksége, de olykor a pénztárcájába is mélyen bele kell nyúlnia. A megszerzett igazolványt ráadásul kétévente meg kell újítani, amihez különböző intézményeknek igazolniuk kell, hogy a páros rendszeresen terápiás munkát végez náluk. Akit részletesebben érdekel, mely egyesületeknél van lehetőség terápiás segítőkutya képzésre, esetleg érdekli a vizsgaszabályzat, milyen követelményeknek kell megfelelni, ajánlom a MATESZE honlapját felkeresni.

Én több mint 3 éve fogadtam örökbe a kutyámat, Nissyt, és a kezdetektől fogva fontos volt számomra, hogy megfelelő szocializációhoz jusson. Ráadásul mivel gyakran járhat velem a forgatásokra, így a különböző hanghatások, zajok és emberek sem okoznak számára nagy meglepetést. Kiderült, hogy mindez segített minket abban, hogy ő is terápiás segítőkutya lehessen. Egyéves kora körül teszteltük, azóta tudatosabban is készülünk erre a munkára. Idén nyár elején sikeres temperamentum vizsgát tettünk a Fókusz Mentő- és Segítőkutyás Egyesület segítségével. A temperamentum vizsga során számos feladaton keresztül tesztelik a kutyák viselkedését, legyen szó egy idegen emberrel való sétáról, egy csoportos megközelítésről vagy épp egy földre ejtett étel megtagadásáról. Mindez azért fontos, mert ezek olyan szituációk, amikkel a kutyák és gazdák a munka során is találkozhatnak.

Mikor ezt a cikket írni kezdtem épp a záróvizsgánkra készültünk. Mivel nem akartam “elszólni magam” ezért egy időre félretettem, amíg meg nem tudom a vizsgánk eredményét. Szerencsére sikeres záróvizsgát tettünk nem régiben, vagyis egy intézményben egy csoportnak komplett terápiás foglalkozást tartottunk. Mostmár elmondhatom, hogy Nissy is vizsgázott terápiás segítőkutya lett, ezzel pedig tényleg egy álmom vált valóra. 

Nekem azért is tetszik a terápiás munka, mert rendkívül hasznosnak érzem. Többször láttam már vagy épp vettem részt segítőkutyás foglalkozásokon, és nyugodtan kijelenthetem, hogy sosincs két ugyanolyan alkalom. Ez egyfajta kihívás a gazdának és a kutyának is, miközben valós segítséget tudnak nyújtani.

Például egy óvodai foglalkozásra megérkeznek a gyerekek, de az egyikük fél a kutyáktól, ezért inkább a “kispadra” ül, hogy onnan szemlélje a foglalkozást. Aztán ahogy halad előre az idő ő is részese szeretne lenni a közös játéknak, viszi magával a csapatszellem. Szépen lassan elkezd közeledni a kutyához, és részese lesz a csoportnak, a foglalkozás végére pedig leküzdi a félelmét és megsimogatja a kutyát, mert a többiek is így tesznek. Látja, hogy nem kell félnie a kutyától, nem fogja bántani, ő egy játszópartner. Ez nem egy kitalált történet, sőt nem is egy ritka eset, hiszen a terápiás segítőkutyák előbb-utóbb mindenkihez megtalálják az utat. Én pedig alig várom már, hogy mi is felfedezhessük ennek a különleges világnak a mindennapjait.