A csend, nyugalom megtalálása és fenntartása ugyanúgy fontos nekünk, mint ahogyan házi kedvenceinknek. Ezért olyan praktikákat gyűjtöttem össze különböző szakemberek bevonásával, amelyek ebben segíthetnek bennünket, és megmutatják, hogyan taníthatjuk meg a kutyusunkat csendben lenni.
Szombat reggel 8 óra. Végre aludhatnál. Nem kell az ébresztőóra hangjára kelned. Szerencsére nem döntött úgy a szomszéd, hogy ez a legmegfelelőbb időpont a fűnyíráshoz, de neked mégis kipattan a szemed. Felébredtél, köszönhetően kedves négylábú társadnak. Hiszen ő elengedhetetlennek tartotta, hogy ugatással adja tudtodra, a bejárati ajtó túloldalán közlekedő személyek jelenlétét. Olyan jó lenne csak odakiáltani neki, hogy maradjon csendben, de tudod, hogy úgysem értené… Így bosszús morgások között tudomásul veszed, hogy már úgysem fogsz tudni visszaaludni, ezért inkább kidörzsölöd az álmot a szemedből, és kikelsz az ágyból. – Ismerős forgatókönyv igaz? Velünk is megtörtént párszor… Őszintén szólva a kelleténél többször. Ez vezetett el aztán ahhoz, hogy elkezdjem kideríteni, hogyan is lehetne megtanítani Wekninek, a 3 éves ausztrál juhásznak, a csend parancsot.
De mielőtt belekezdtem volna ebbe a projektbe, elgondolkodtam azon, hogy milyen is az én kapcsolatom a csenddel. Talán szakmai ártalom (iskolalelkészként tevékenykedem, így a munkám nagyrésze abból áll, hogy kommunikálok), hogy meglehetősen sokat szeretek beszélni – sokszor még kutyasétáltatás közben is telefonálok. Otthon gyakran megy a zene vagy a TV, vagy csak egyszerűen behallatszik a város zaja. Ritkán vagyok csendben, és ezzel szerintem egyáltalán nem vagyok egyedül.
Tapasztalatom szerint a mai világ embere inkább menekül a csend elől, minthogy keresné azt, de így menekül önmaga, és a problémái elől is.
Ahhoz, hogy a végére járjak a dolgoknak, először Kovács Petra, állatasszisztált terápiát tanuló pszichológus hallgatóval vettem fel a kapcsolatot. Őt kérdeztem arról, hogy miért is lenne fontos, hogy ne csak a kutyusunk, hanem mi magunk is megtanuljunk csendben lenni.
Jó csendben lenni
Petra azt mondja, azért fontos számára a csend, hogy „önmagammal lehessek. Számomra nagyon fontos, hogy legyen idő az elvonulásra, így általában mindennap szoktam egy kis időt szakítani rá a rohanó hétköznapokban. A csend teszi számomra lehetővé, hogy a gondolataimra, belső érzéseimre tudjak fókuszálni, egyszerűen megfigyeljem azt, amire a testem/ lelkem vágyik.”
Úgy véli, hogy a tudatosan gyakorolt csendben levés első sorban az önismeretünket fejleszti: „Átgondolom a napomat, mi volt benne a tanulságos, mi ragadt meg bennem a legjobban, miben tudnék esetleg fejlődni, illetve előrevetítem a jövőbeli terveimet is.” Petra több praktikát, gyakorlatot is ajánlott arra vonatkozóan, hogy hogyan is barátkozhatunk meg lépésről-lépésre a csenddel: „Számomra az elcsenedsülés „módja” évszakfüggő is: télen, ősszel nagyrészt egy illatgyertyával, egy illatos fürdőbomba és forró fürdő segítségével teremtem meg a hangulatot magamnak az elcsendesüléshez, míg tavasszal, nyáron inkább a napsütésben szeretek ülni, vagy kirándulni.”
Amit a háziállatainktól tanulhatunk
Petrától megtudtam, hogy nem csak mi taníthatjuk meg a kutyusunknak a csendet, hanem mi magunk is tanulhatunk a háziállatainktól. Hasonlóan ahhoz, ahogyan azt ő is teszi Mangó nevű cicájával. „Számomra rendkívül fontos a kiskedvencemmel együtt töltött idő, így gyakori szokásunk együtt „csendben lenni”, mely sokféleképpen megnyilvánulhat. A lényeg, hogy eközben egymásra és önmagunkra is figyelni tudjunk. Elképesztő egyébként, hogy mióta megvan nekem a kiscicám, mennyi önismeretre tettem szert általa. Mióta Mangó hozzám került (2 éve), megtanultam, hogy másképp – együtt is lehet csendben lenni és nem csak egyedül.” (Ha kíváncsi vagy rá, hogy milyen önismereti útra vezethet a háziállatunk, nézd meg korábbi írásunkat.)
„Az állatok egyébként – ha szoros kapcsolatot ápolunk velük- elképesztően át tudják venni az ember rezgéseit, hangulatát és érzésit. Egy-egy rosszabb nap után, van, hogy csak lefekszem a kanapéra, feljön az ölembe és lefekszik, majd elalszik. Én meg csak nézem, hogy így támogat engem, tudja, hogy erre van szükségem, és csak nézem milyen gyönyörű, és hálás vagyok, hogy Ő van nekem. Nagyon szeretünk közösen sétálni a patak partján kettesben, amikor elmerülhetek a gondolataimban. Van, amikor leülünk a padra Mangóval, és egyszerűen csak megéljük ezt a pillanatot. Látom rajta, mintha ő is kizárná a külvilágot, és csak élvezi az életet.”
Egyszerűen csodás érzés megtapasztalni azt, hogy az állatok is képesek elcsendesülni, és befelé figyelni.
Kovács Petra
A pihenés tanulása
Tehát nekünk is érdemes tanulnunk, és gyakorolnunk a csendet annak érdekében, hogy teljesen ki tudjunk kapcsolni, és fel tudjunk töltődni. Ezzel szemben gyakran úgy gondoljuk, hogy az állatok ösztönösen tudják, hogy mi a jó nekik. Így úgy véljük, hogy legalább arra nem kell figyelnünk velük kapcsolatban, hogy pihenjenek, pedig sajnos ez nincs így. Természetesen ahhoz, hogy kedvencünk pihenő üzemmódba lépjen, az első lépés az igényeinek megfelelő lefárasztás (séta, játék, edzés stb.), de előfordulhat, hogy ez nem elég. Vannak helyzetek, amikor igen nagy mértékű stressz vagy izgalom éri a kutyusokat, ezért nem tudnak csak maguktól megnyugodni akkor sem, ha ez lenne a legjobb a számukra. Bankó Bettina, a békéscsabai Bing Dog Sport Akadémia oktatója elmondta, hogy: „Sajnos kevés gazdi készíti erre tudatosan a kutyáját.
Mi emberek sem vagyunk képesek folyamatos pörgésben élni, illetve, ha így teszünk, annak előbb-utóbb meglesznek a negatív következményei. Ugyan így van ez a kutyáknál is.
Bankó Bettina
A kifejezetten munka vonalú és munkabíró kutyafajtáknál/egyedeknél is nagyon fontos a pihenés beiktatása, és ez alatt nem csak az alvást értjük.”
Relax kutyamódra
Arra, a kérdésre, hogy milyen veszélyeket rejt magában a folyamatos pörgés, a következő választ kaptam Bettitől: „Mindamellett, hogy valószínűleg mi és a környezetünk is csak a kárát fogja látni a folyton tomboló ebnek, maga a kutyus is képes kiégni, és várhatóan hamarabb megjelennek az egészségügyi problémái is.” Ezért a szakértő szerint érdemes már kölyökkortól szoktatni, tanítani a kutyust arra, hogy otthon egyedül is tudjon pihenni, ne legyen folyamatos készenlétben, illetve ha utazunk, ne csak a saját kényelmünkről gondoskodjunk, hanem figyeljünk arra is, hogy négylábú társunknak is kialakítsunk egy helyet, ahol félre tud húzódni.
Ezt biztosíthatjuk például egy kutyabox által, ami gondos, pozitív megerősítéssel felépítve menedékként szolgálhat kis kedvencünk számára az idegen környezetben és a sok új inger között. Ha van egy hely, ahol a kutya biztonságban érzi magát, akkor azt bármikor használhatja ha fél, vagy ha stresszhatás éri. (Itt írtunk arról korábban, hogy mi a teendő ha fél a kutyánk a vihartól.)Betti szerint, ha ezeket a szempontokat szem előtt tartjuk, akkor „a pozitívum nem csak az lesz, hogy egy egészséges társat kapunk, hanem az is, hogy amikor igazán cselekvésre kerül a sor – egy munkakutya esetében – 120%-on tudja majd magát belevetni a feladatokba.”
A „Csend!” parancs megtanítása
Azt gondolom, ha mindezt szem előtt tartom, akkor jöhet csak következő lépésként, hogy megtanítsam négylábú családtagunknak a csend parancsot. Sajnos ez sem megy egyik pillanatról a másikra. Szakértőnk külön figyelmeztet, hogy: „Mint minden tanítási folyamatnál, ennél is a legfontosabb a rászánt idő, és a türelem. Emellett mindenképpen pozitív megerősítéssel (dicséret, jutalom falat) érném el, hogy a kutyus megértse, mit várok tőle. Kezdeném mindezt kezdetben kivárással – vagyis megvárom, amíg abbamarad az ugatás, és ekkor adom ki a vezényszót, ezt követi a jutalmazás. Ha a kutyus és a gazdi ismeri a klikker módszert, akkor azt is segítségül lehet hívni. Furcsán hangzik, de segíthet a megértésben, ha előbb a vezényszóra ugatást tanítom meg a kutyusomnak, és ha csendbe marad, kiadom a csend vezényszót, és megjutalmazom. A kulcs a kivárásban és a megfelelő pillanatban történő jutalmazásban rejlik.”
Azóta a bizonyos szombat reggel óta már több hónap eltelt. Elkezdtem alkalmazni a Betti által javasolt technikát, és bár még nem épült be teljesen a parancsszó, Wekni kezdi kapizsgálni mire is gondolok, amikor azt mondom neki, hogy „Csend!”, és talán közben én magam is megtanulom, hogy csendben lenni egyáltalán nem kellemetlen, hanem az egyik legértékesebb ajándék, amit saját magamnak adhatok.
