Akár négylábú társaddal, akár nélküle kerekedsz fel, a Mátra tökéletes úticél ahhoz, hogy különleges kutyás élményekben legyen részed. Mi még havat kerestünk, és találtunk, de melegebb évszakban is bátran indulj el, ha erdei varázslatra, friss levegőre vagy igazi, pihentető kikapcsolódásra vágysz.
Úticél kiválasztása
Emlékeztek még azokra a telekre, amikor decemberben leesett a hó és hónapokig el sem olvadt? Amikor jégcsapok lógtak az ereszekről, és előfordult, hogy térdig gázoltunk a hóban? Amikor a hóemberek hetekig megmaradtak, és napi rendszerességgel szervezhettünk hógolyó csatákat? Hiányoznak ezek a telek. Épp ezért elhatároztuk, hogy idei első úticélunk olyan település lesz, ahol van esélyünk havat látni. Felmerültek a határon túli lehetőségek, erdélyi, felvidéki, ausztriai, olaszországi városok, de végül úgy döntöttünk, ne menjen autózással, repüléssel az idő: maradjunk belföldön, és akkor legalább Wekni és Burek is velünk tarthatnak.
Miután ezt eldöntöttük, napokat töltöttem a megfelelő szállás kiválasztásával. Számunkra fontos volt a körbekerített udvar, na meg persze az sem hátrány, ha nem számolnak fel csillagászati összegeket a kutyusok után – főleg így, hogy ketten vannak. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ekkora kihívást jelent majd két közepes testű négylábúval igényes szállást találni, ahol garantált a pihenésünk, és nem jelent anyagi csődöt eltölteni ott egy hosszúhétvégét. De végül megtaláltuk a tökéletes helyet, a Kicsikék vendégházat Mátrafüreden. A foglalást követően alig vártuk, hogy eljöjjön az utazás időpontja.
Kutyabarát programok
Mivel egy meglehetősen húzós időszak után került sor a mátrai pihenésünkre, a férjemmel egyetértettünk abban, hogy nem akarunk sem zsúfolt programot, sem sietős napokat. Hála Istennek Wekni és Burek sem bánta, hogy így döntöttünk, hiszen amíg mi mondjuk ebédet főztünk, vagy a dézsában áztattuk magunkat, ők élvezték, hogy a kertben szaladgálhatnak. Alföldi kutyák lévén az, hogy az udvar lejtős volt, különösen is tetszett nekik. Eszeveszett tempóban rohangáltak föl és le egymást kergetve, hogy aztán az igazak álmát aludják a meleg szobában.
Ottlétünk alatt 2 programban biztosak voltunk. Ebből az egyik a Kékes meghódítása volt. Egyikünk sem járt még Magyarország legmagasabb pontján, így adta magát, hogy most sort kerítsünk erre egy kisebb túra keretében. A kirándulásunk tervezésekor megnyugtató volt azzal szembesülni, hogy a felfelé vezető úton bizonyos időközönként parkolók vannak kialakítva, így az ember maga döntheti el, hogy meddig szeretne autóval felmenni, és az út mekkora részét tervezi gyalog megtenni.
A csúcs meghódítása kisgyermekekkel és kisebb kutyákkal is kivitelezhető.
Arra viszont nem árt felkészülni, hogy felfelé haladva meglehetősen gyorsan csökken a hőmérséklet, és 1000 méter környékén már a hó is megjelenik. Mielőtt útra kelünk, mindenképp tájékozódjunk a téli túrázás alapelveiről, és legyünk elővigyázatosak. Valamint ne csak magunkra, hanem négylábú barátainkra is gondoljunk. Készüljünk nekik is innivalóval, és figyeljünk arra, hogy ne ragadjanak hógolyók és jéggolyók a mancsukra és a szőrükre. Ha magasabb lenne a hó, fordítsunk külön figyelmet az alacsony marmagasságú kutyusokra, hiszen könnyedén megfázhatnak a mínuszokban.
Kékestetőn több vendéglátóhely, árus és kilátópont várja a kirándulókat a síelési lehetőség mellett. Mire mi felértünk a hegyre, már lemenőben volt a nap, így nem maradt sok időnk arra, hogy elfoglaljuk magunkat. Wekni és Burek amúgy sem jöhettek volna fel a kilátóba, így tettünk ott egy sétát, elkészítettük a kötelező fotót a csúcskővel, majd indultunk is vissza az autóhoz. Sajnos igen lassan tudtunk csak haladni, mert a sok látogató miatt bizonyos szakaszokon le volt taposva és fagyva a hó, így olyan volt, mintha jégkorcsolya nélkül próbálnánk egy jégpályán közlekedni, de szerencsére egyikünk sem esett el, pedig kutyusaink kitörő lelkesedéssel fogadták a havat.
Másnap egy kényeztető programot iktattunk be, és ellátogattunk a gyöngyösi G&D Kézműves Cukrászda és Pékségbe, amely amellett, hogy szemet gyönyörködtető és elképesztően finom süteményeket, réteseket és péksüteményeket árul, csodálatos környezetben várja két- és négylábú vendégeit, mivel a hely kutyabarát. Az eladók igen kedvesen invitáltak bennünket, hogy bátran menjünk be a kutyusokkal együtt. Határozottan nem bántuk meg, hogy hallgattunk rájuk, bár szó mi szó, pár extra kalóriát bevittünk aznap.
Egyedülálló kutyás program
A másik program, amit semmi pénzért sem hagytunk volna ki, az pedig nem volt más, mint egy kutyafogattúra. Hering Tamás többszörös bajnok kutyafogathajtó Mátrafüreden szervez túrákat. Sajnos a bizonytalan hóhelyzet miatt nem szánt, hanem golf kocsit húznak a kutyusok, de az élmény így is egyedülálló. A 1,5 órás túra alatt megismertük a fogatot húzó 10 csodálatos husky-t, és Tamás beavatott bennünket a szánhúzók világába. Bátran kérdezhettünk tőle, és ő elképesztő szakértelemmel, felkészülten válaszolt minden kérdésünkre. Megtudtuk, hogy 1994 óta foglalkozik szánhúzó kutyákkal, és 1997 óta vesz részt versenyeken. Ő maga is többször szervezett szánhúzó megmérettetéseket a Mátrában. Kutyusaival több, mint 170 alkalommal állhattak a dobogón főként nemzetközi versenyeken. Jelenleg 40 kutyus él náluk. Vannak nyugdíjasok, akik már csak levezetnek, és vannak még zöldfülű tanoncok is, de mindegyik négylábú munkatársát élmény megismerni. Tamásnak mindegyik husky-hoz van egy kedves szava, és egy érdekes története.
Miközben a festői szépségű erdőben haladtunk, nem győztük feldolgozni a sok érdekes információt.
Mi egy 90 perces programon vettünk részt, de nagyon gyorsan elrepült az idő. A túrát követően pedig kisfilmek által nyerhettünk betekintést a szánhúzó versenyek hangulatába.
Erre a programra Wekni és Burek értelemszerűen nem jöhettek velünk, de megérte egy kicsit a szálláson hagyni őket, hiszen egy felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak. A túrán több kisgyermek, illetve idősebb pár is részt vett, így azt gondolom, hogy bátran jelentkezzen rá mindenki, aki kíváncsi a szánhúzók világára. Viszont, ha ti is télen mentek, ne felejtsetek el jó melegen felöltözni, hiszen a husky-k elképesztő tempót diktálnak.
Hazatérés
3 éjszakát töltöttünk Mátrafüreden, de amikor eljött a hazatérés időpontja, nehéz szívvel pakoltuk össze a bőröndöket. Nehéz volt megválni a szállás nyugalmától, és visszarázódni a pörgős hétköznapokba. Főleg úgy, hogy most már tudjuk, hogy számtalan túraösvény vár még arra, hogy négyünk felfedezze, és jópár kutyabarát vendéglátóhely csábít még ínycsiklandozó falatokkal. Úgy érzem vissza kell még térnünk, főleg akkor, ha havat szeretnénk látni.
