Rég írtam bejegyzést, tudom. Ostorozom is magamat emiatt, Floppy pedig a sarokban összegömbölyödve nézi a jelenetet. (Tiszta „Da Vinci kód” feeling.)
De most itt vagyok és leszek is, mert elköltöztünk, nyaraltam, munkák után rohangáltam, esküvőt filmeztem, esküvőn énekeltem, videót vágtam… kit érdekel, igaz?
Na jöjjön a lényeg:
Ma van a Környezetvédelmi világnap, amit 1972 óta ünneplünk. Manapság ez a téma egyre fontosabb szerephez jut, mert amerika „nagy kutyáján” kívül mindenki más látja, hogy valami nincs rendben a bolygón. Állatfajok pusztulnak ki, jégsapkák tűnnek el, hisztis az időjárás, ettől meg mi is hisztisebbek leszünk stb. Mi, emberek is szimbiózisban élünk a Földdel, de egyre jobban csak a parazitáivá válunk.
Na jó, nem akarok túl radikálisan véleményt nyilvánítani, szimplán csak túl sok műanyagba csavarodott delfint dob fel manapság a Facebook hírfolyamon.
Rövid ventillálásom után TÉNYLEG a lényeg:
Hogyan lehetünk környezettudatos tudatos gazdik?
Összeszedtem néhány gondolatot, tippet ezzel kapcsolatban. Nem biztos, hogy népszerű leszek mindegyikkel de evvan.
Várom a TI javaslataitokat is mailben, vagy kommentben!
-
Lebomló zacsi, vagy hagyd ott!
Jól olvastad. Én, a nagy „nem kutyások és kutyások” békepárti lobbistája leírtam, hogy: hagyd ott.
Természetesen nem ott, ahol ez bárkit is zavar, hanem ahol más, vadon élő állatok is beborítják saját salakanyagukkal a környezetet. Ez nem vicc! Sétáltam már olyan kutyás bagázzsal Budapest agglomerációján kívül elterülő, erdős övezetben, akik megrögzött kakiszedőkként inkább áldoztak fel még egy műanyagzacsit a környezetszennyezés oltárán, mintsem, hogy a kétszázharmadik fa és hatszáznegyedik bokor közötti avarban ott hagyják a kutya ajándékcsomágját – ami aztán napokon belül eggyévált volna az anyafölddel.
Minden más esetben természetesen össze kell szedni! Erre nagyon jó megoldást nyújtanak a lebomló kakizacsik. Ilyen például a Zooro és a Kutyabarát.hu összefogásából megalkotott „Kakitündér Lebomló Kakizacsi”, amit a BioZoo-tól is beszerezhettek.
Persze, más gyártású lebomló zacsik is léteznek, szóval nézzetek körbe, vessétek össze az árakat, a minőséget, meg, hogy melyik színe illik jobban a kutya szőréhez és tankoljatok be! Tipp: ha nagy szériában veszitek, olcsóbb a darabár. Padabummmm
2. Ha már hús, akkor jöjjön jó helyről!
Ez az a pont, aminél az emberek sokszor saját maguknak sem kedveznek. Pedig ma már a kutyáknak is könnyedén választhatunk olyan eledelt, ami szabadon tartott egészséges csirkehúsból, minősített halhúsból és vaddisznóhúsból származik. Ha ez nem lenne elég, még a csomagolásuk is újrahasznosított papírból van.
Ilyeneket árul például a Beco Pets, vagy a Pet Farm Family, csak hogy néhányat emeljek ki az általam ismertekből. De megemlíthetném a Flash Kutyapékséget, ahol természetesen nem fehércukorral készülnek a „Pupcake”-ek…
Tény és való, hogy mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni akkor, ha ilyen eledellel etetjük a kutyust. Ezért ne a gyártókat szidjuk, mondván „ja persze, ennyiért kinek kő’!” Azért ennyi az annyi, mert az előállítása ezeknek a termékeknek egyelőre jóval drágább. Valamiből pedig a kereskedőnek is élnie kell.
Ha ezt megengedhetjük magunknak, akkor tegyük vele boldogabbá a környezetet – és kis kedvencünk pocakját is!
A tál a Szigoletta terméke!
3. Többet sétálj, messzebbre érsz!
Ezt a mondást most találtam ki és nem vagyok vele 100%-ig megelégedve, de ez most mellékes.
Amire utalni szeretnék, az annyi, hogy mi, kutyatartók, építsük be a sétáltatást mindennapi szükségleteink elintézésébe – ahelyett, hogy autóba ülnénk. Az eb is boldogabb lesz, mi is, a Föld is, és az unatkozó kutya áldozatául esett lábbelik is.
Floppyval szinte mindenhova futva érkezünk. Igaz, hogy rendszerint hülyének néznek minket, ahogyan canicross cuccban átszeljük a Váci utcát, de ha épp arra van dolgom és kutyabarát helyre igyekszem, akkor miért ne? Egyéb előnye a városi canicrossnak, hogy futás után biztos lesz helyed a kedvenc kávézódban…
Ez persze nem minden kutyával kivitelezhető. Mégis, ha megoldható, gyalogoljunk és vigyük őket magunkkal, ahová csak tudjuk!
4. Fölösleges kutyás termékektől mentsen meg a jó urunk…
Egy szomorú, műanyag kacsa tengődik a kertben és lassan eggyéválik az őt körülölelő földdel. Fifike sose játszott vele és már nem is fog…
Csak, hogy egy példát ejtsek.
Rengeteg fölösleges cukiságot vagyunk képesek felhalmozni kutyáinknak (én se vagyok kivétel), amik sajnos nem mindig aratnak osztatlan sikert. Ha így esett, ajándékozzuk el ezeket olyan ebeknek, akik talán örömüket lelik benne – de lehetőleg ismerjük fel kutyánk valós szükségleteit!
5. Támogassuk a kreatív, környezettudatos „helyettesítő termékeket”!
Ezzel kapcsolatban például a fa biléták jutnak eszembe. A Lara’s shop egy nagyon kreatív, magyar vállalkozás, ahol mindenki megtalálhatja a maga kedvencét. Ha a műanyag névtábla helyett a fát választjuk, ismét egy lépést teszünk a környezet védelmének irányába.
Kis lépés ugyan, de valami.
És végül, de nem utolsó sorban:
6. Egy fecske is csinálhat nyarat.
Mert ha nem hiszünk benne, akkor előbb vagy utóbb nem lesz nyár. Se tél. Se tavasz.
…se kutyakaki, se kapirgálós csirke, se Váci utca, se fa biléta, se Fifike. Se semmi.
Szóval végülis elég nagy a tét, nemde?
Tetszett a bejegyzés? Akkor less rá megújult Youtube csatornánkra is, amit a Kutyabarát.hu-val közösen indítottunk el! Iratkozz fel és formáljuk együtt a hazai kutyás közösséget!
Köszönjük! 🙂
Anna kétlábú és Floppy négylábú
