Mi vesz rá egy világ életében panelban lakó gazdit, hogy a komfortzónájából jócskán kilépve kemping felszerelést szerezzen be, majd miután több hónapon keresztül alaposan kiolvasta a témában az internetet, az első jó idő beköszöntével bepakolja az autóba a sátrát és vadkempingezni menjen egy négylábú társsal az oldalán? Röviden: a kutyája iránti szeretet.
Amennyiben te is elvetemült kalandvágyó vagy és ilyesmire adnád a fejed, az alábbiakban bővebben is megtudhatod, mire érdemes odafigyelned.
A vadkempingezés írott és íratlan szabályai, amivel érdemes tisztában lenni:
Mindenekelőtt tisztázzunk pár fogalmat és a dolog jogszabályi hátterét, hiszen jól jöhet ez a tudás, ha belefutunk egy önjelölt „járőrbe”.
(Amennyiben profi természetjáró vagy, nem hiszem, hogy újat mondok, de ha még csak barátkozol a gondolattal, hasznosak lehetnek ezek az információk.)
„Vadkempingezésnek nevezzük, amikor valaki egy hivatalosan kijelölt kemping helyett, valahol máshol, általában erdőben, mezőn vagy vízparton állítja fel a sátrát. (Esetleg lakóautóban alszik, vagy csak simán függőágyazik, de az egy teljesen más téma).”
A legfontosabb információkat az 1996. évi LIV. törvény-Az erdőről és az erdő védelméről foglalja magában:
Az erdőterület üdülés és sportolás céljából történő látogatása
80. § (1) Az erdőterületen – annak rendeltetésétől függetlenül – üdülés és sportolás céljából gyalogosan bárki saját felelősségére ott tartózkodhat, melyet az erdőgazdálkodó tűrni köteles, kivéve, ha az arra jogosult a látogatás korlátozását az e törvényben foglaltak alapján elrendelte. A fokozottan védett természeti területen levő erdőben való tartózkodásra a természetvédelmi jogszabályok az irányadók.
82. § (1) Az erdőgazdálkodó hozzájárulásával szabad az erdőterületen:
a) huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni, lakókocsit felállítani;
Bár a törvény kicsit nyakatekerten fogalmaz, fontos kiemelni, hogy magyarországi erdőterületen csak 24 órát nem meghaladó időtartamot táborozhatunk egy helyben. (Amennyiben külön engedéllyel rendelkezünk erre vonatkozóan ez az időtartam természetesen változhat.)
Kivételt képeznek ez alól a kiemelt természetvédelmi és magán területek (előbbin ugyanis nem táborozhatunk, utóbbin viszont megtehetjük, de csakis a tulajdonos engedélyével).
Mint tudjuk a medve és a tűz nem játék, így nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ami tilos az tilos. Ezért elengedhetetlennek tartom, hogy a természetvédelmi szabályokat betartó vadkempingesként szót ejtsek a tűzgyújtási tilalomról is:
A tűzgyújtási tilalom (fokozott tűzveszély) idején tilos tüzet gyújtani az erdőterületeken, valamint a fásításokban és az ezek 200 méteres körzetén belül lévő külterületi ingatlanokon. (Ide értendők a felsorolt területeken található tűzrakó helyek is!)
A kellemetlenségek elkerülése végett, az úti cél tervezésekor, még indulás előtt érdemes lecsekkolni az internet segítségével az éppen aktuális tűzgyújtási tilalomról szóló térképet. (Amely bárki számára könnyedén elérhető az alábbi linkre kattintva https://www.katasztrofavedelem.hu/55/tuzgyujtasi-tilalom-terkep ).
Miért éppen a vadkempingezés?
Amikor belevágtunk ebbe a kalandba, számomra az volt a fő motiváció, hogy találjak egy olyan kikapcsolódási lehetőséget, ahol tényleg igazán felszabadultak lehetünk mindketten. A vadkempingezés pontosan ezt adta, azt a fajta földillatú szabadságot, hogy a kutyám kutya lehet, én pedig elengedhetem a kontrollmániámat. Hiszen a semmi közepén nem kell folyton azon szoronganom legbelül, hogy vajon mit szólnak mások, ha a kutyám éppen nem úgy viselkedik, mint egy megfelelően programozott robot, hanem vezényszavak teljesítése és állandó rám figyelés helyett csak felszabadultan élvezi az életet, a szabadságot és az együtt töltött időt.
Az erdőben vendégek vagyunk, tiszteljük az ott lakókat!
Alapszabály, illetve mindenki számára annak kellene, hogy legyen: a természetet mindig úgy hagyjuk el, ahogyan találtuk. Mit is jelent ez pontosan a vadkempingezés tekintetében? Nem törünk le ágakat, nem teszünk arrébb sziklákat, pláne nem véssük a nevünket kőbe-fába, hogy „insta kompatibilisebb” legyen a kemping környezete. Tűzrakáshoz pedig letört, elszáradt faágakat használjunk fel élő fák károsítása helyett. A szemetünket, valamint a kutyánk „szemetét” egyaránt szedjük össze és vigyük magunkkal. Ügyeljünk rá, hogy ne hagyjunk semmi oda nem illőt a természetben. A kutyás természetjárás és vadkempingezés során nem árt, ha figyelembe vesszük az ide vonatkozó törvényi előírásokat. Fontos, hogy a lehető legkevésbé zavarjuk meg a környezetünk élővilágát. Így érdemes kiemelt figyelmet fordítani arra, hogy kutyánk ne zargassa az erdő-mező állatait. Hiszen mi csak vendégek vagyunk ezeken a helyeken, de nekik ez az otthonuk.
Mire figyeljünk a táborhely kiválasztásakor?
A táborhely kiválasztásakor érdemes alaposan feltérképezni a környezetünket. Nem túl előnyös, ha a sátrunkat egy vadcsapás közepére sikerül felállítani, vagy mondjuk egy rágcsáló földalatti fészkére, esetleg egy hangyabolyra. De okozhatnak meglepetéseket a felettünk lévő fákon található, elkorhadt/letört faágak is. Ezek általában hajnalban döntenek úgy, hogy leesnek a sátor mellé, esetleg rá, ezzel felriasztva álmunkból. Hazánk bizonyos területein kis eséllyel bár, de előfordulhatnak vadon élő medvék és farkasok. Amennyiben ilyen területre készülünk, érdemes a pontos úticél kiválasztása előtt tájékozódni, hogy volt-e mostanában valamilyen „veszélyesebb” vadészlelés. Mindent összevetve, az ország területének nagyrészén valószínűleg még mindig az ember a legveszélyesebb „állat” amitől a vadkempingezés során „tartanunk kell”. (Hacsak nem szórjuk körbe módszeresen a sátrunk környékét ételmaradékokkal.) Célszerű tehát a zavartalan kempingezés érdekében turista utaktól kissé félreesőbb, kevésbé feltűnő helyeken tábort verni.
Mi az, amit jó ha magunkkal viszünk?
Természetesen a sátor és a hálózsák, valamint egy megfelelő derékalj mindig az alapfelszerelés részét képezi. Ám ezen felül teljesen egyéni lehet, hogy ki mit pakol még be, hiszen eltérőek a lehetőségeink. (Pakolás szempontjából az sem mindegy, hogy autóval megközelíthető helyre megyünk, vagy gyalogtúra közben szeretnénk megállni vadkempingezni.) Ezen felül a komfortigényünk is nagyon eltérő lehet. Szerintem mind ismerünk olyat, aki például fél ember csupán, ha nem ihatja meg a reggeli kávéját. Én ezzel szemben egy pohár vízzel is tökéletesen elvagyok ébredés után, de azt, hogy ne vigyek magammal legalább egy felfújható párnát teljesen elképzelhetetlennek tartom).
Éppen ezért ennél a pontnál a kutyáink igényeire szeretnék fókuszálni. (Mert bár itt is lehetnek eltérések, úgy gondolom a „must have” darabok mindenképpen megegyeznek):
- víz (főleg túrázás közben nagyon fontos a megfelelő folyadékpótlás, így jó ha felkészültek vagyunk)
- elemózsia (természetesen nemcsak mi éhezünk meg a friss levegőn, hanem a kutyánk is, így a vacsora és reggeli adagja kimérve szintén bekerül a túrahátizsákba)
- összecsukható kis szilikon tálka a víz és élelem elfogyasztásához
- mini elsősegély csomag (kötelező darabok a kullancskiszedő, sebfertőtlenítő, steril kötszerek, csipesz, kisolló, de nálunk például a csomag szerves részét képezi minimum egy kutyacipő vészhelyzet esetére, valamint kutyáknak való izotóniás italpor is)
Opcionális, de jó, ha van:
- Saját fekhely: ez a mi esetünkben, ha hidegebb van éjjel egy jóga matrac és vetbed kombinációja, melegebb időben pedig egy sima össze tekerhető vékonyabb kutyaágy (bár vannak dupla méretű hálózsákok, ami véleményem szerint kisebb kutyával akár működhet is, de egy nagyobbal higgyétek el, nem túl kényelmes becipzározva együtt aludni).
- Utazóbox: egy éberebb, pörgősebb kutyánál, amennyiben alapvetően boxhoz van szoktatva nagy segítség lehet az elején, amíg megszokja a sátorozást (és az abban történő pihenést), vagy akár akkor is, ha csak „hatlábon” megyünk vadkempingezni és rajtunk kívül nincs, aki figyelni tudna rá pár percig, ha mi esetleg mással vagyunk elfoglalva.
- Hosszú póráz: szintén jó szolgálatot tehet, mivel kempingezéskor viszonylag sokszor előfordul, hogy az embernek nincs egy felesleges szabad keze sem, ám országunkban a legtöbb helyen tilos szabadon engedni a kutyát (így nem is biztatnék ilyesfajta szabályszegésre senkit), ilyenkor jól jöhet, ha például egy 10 méteres pórázzal a táborunk területén tudjuk tartani a négylábú társunkat.
Pro tipp: Sátorállítás és „berendezkedés” közben előnyös, ha a kiskutya ahelyett, hogy láb alatt lenne és próbálna mindenben „segíteni” valamivel lefoglalhatja magát. Én ilyen esetekre szoktam félretenni, ha valami „extrém szagos” rágcsát kapunk ajándékba, ezekkel általában hosszabb ideig elvan, és persze az sem utolsó szempont, hogy így nem a lakás lesz „istálló/cirkusz szagú”.
Hogyan érdemes belevágni?
Mielőtt nekivágunk „hatlábon” egy többnapos sátrazós túrának a vadonban, jó ha tisztában vagyunk a saját, valamint a kutyánk esetleges korlátaival. Sok négylábúnak meg se kottyan egy ilyen kaland, de akadnak a bundás társaink között olyanok is, akiket fokozatosan kell bevezetni a kint alvás rejtelmeibe.
A legelső kutyával sátorban eltöltött éjszakára én azt javasolnám, hogy akinek van lehetősége, a saját kertjükben próbáljanak meg kint aludni. Amennyiben kert hiányában erre nincs lehetőség (mint a mi esetünkben is) érdemes egy nyugisabb kemping eldugott csücskében felverni a sátrat. Így, ha esetlegesen éberebb, vagy ne adj isten félősebb a kutyánk, a fokozatossággal segíthetünk neki hozzászokni, hogy a sátorban nyugalom/pihenés van. Ilyenkor nem hátrány, ha nem tetézzük a helyzetet elsőre a vadvilág éjszakai neszeivel. Valamint, ha közben kiderül, hogy az eddig számunkra ismeretlen zajok miatt „félek a természetben éjjel” szindrómában szenvedünk, netán a kutyánk az a fajta, aki az éjszakai sötétség és csend kombinációja miatt, a 20 méterre lehulló falevelet is ugatással jelzi, könnyebb kezelni a helyzetet, mint egy hegyen, az erdő közepén, vagy egy kietlen mezőn.
Mit taníthat számunkra a vadkemping?
Lehet, hogy elcsépeltnek hangzik, de a civilizáció zajától távol, a természetben találhatunk igazán magunkra, és persze ez az a közeg, ahol a kutyánk is a leginkább önmaga lehet. Egy pillanatra kiszabadulva a mindennapi mókuskerékből, megtapasztalhatjuk, hogy milyen megnyugtató tud lenni már az is, ha csak leülünk és csendben figyeljük, ahogyan a kutyánk centiméterről-centiméterre feltérképezi a minket körülvevő természet apró csodáit.
Tetszett az írásom és érdekelnek a további kalandjaink?
Kövess minket Instán vagy a Falkamesék Facebook oldalán!
Köszönjük!
