A Sixfeet-et valószínűleg nem kell bemutatnom: egy, már 2010 óta működő brand-ről van szó. Védjegyükké a hajóskötélből készített póráz vált, illetve a kifogástalan minőségű nyakörvek. Őket már több, mint egy éve folyamatosan „teszteljük” Floppyval – akkor szereztem be ugyanis az első nyakörvet és pórázt. Nem volt kérdés számomra, hogy elsőként Róluk szeretnék írni blogomban, mint „kiemelkedő magyar kutyás márka”.
Floppy & Sixfeet (nyakörv és póráz)
De hogyan is kezdődött az egész?
Nyolc év reklámszakma után Saci úgy döntött, hogy valami sajátot szeretne létrehozni, amin keresztül kiélheti kreativitását és amibe beleteheti minden energiáját.
„Miután felmondtam, nem tudtam még, hogy pontosan mi is lesz velem. Abban biztos voltam, hogy kutyákkal akarok foglalkozni.”
Saci testvérével kutyás felszerelések gyártásába kezdett: nyakörvek, pórázok, pulcsik satöbbi. De nem ám csak úgy, vállvetve, hogy „majd lesz belőle valami”. Az elérhető legmagasabb minőségre mentek rá, ami utólag belegondolva a mai sikerük zálogát jelentette. Elképzelésük szerint valami olyasmit szerettek volna létrehozni, ami tartós, biztonságos, mutatós és egyben tükrözi is a kutya-gazdi személyiségét.
„Arra gondoltunk, milyen jó lenne, ha tudnánk úgy öltöztetni a kutyánkat, hogy közben nem csinálunk belőle hülyét.”
És, hogy mennyi időbe is telik egy jól működő kutyás-brand felépítése?
Miután egyértelművé vált, hogy hajóskötélből szeretnének pórázt csinálni, Saci 3 éven keresztül vadászta a legjobb minőségű kötelet termékeikhez. Az alapanyag kiválasztása ugyanis nem játék: gondoljunk csak abba bele, milyen veszélyes lehet, ha egy bóvli póráz elszakad az Andrássy úton sétálva, miközben kutyánk vadul megkergetne egy motorost? (Nálunk legalábbis ez a legaktuálisabb veszélyforrás.) Gyanítom, hogy a motoros se örülne a helyzetnek, és a kutyus sem úszná meg komolyabb karcolások nélkül.
A kötél persze nem minden: jó minőségű csattok is kellenek hozzá. Ezeknek a beszerzése és kitapasztalása sem két nap.
Bár Saci 2010-ben búcsúzott el a reklámszakmától, elmondása szerint a Sixfeet dog design akkor indult be igazán, amikor megjelentek az első „visszatérő vendégek”. Innentől kezdve a legjobb marketinget a „szájhagyomány útján terjedő” reklám jelentette.
A név maga Bächer Iván – Hatlábú című könyvéből jött. Beszélgetésünk napjáig nem ismertem ezt a könyvet, de Saci hatására később megkerestem. Kedvcsinálónak álljon itt egy rövid részlet:
„Tudtam, hogy aki kutyát tart, az kutyás lesz. Elkutyásodik.
Kutyásokkal ismerkedik, kutyákról beszél, sőt kutyákkal beszél, kutyával fekszik, és kutyával kel, kutyával álmodik: elkutyul.
A kutya büdös, továbbá zajos és harap. Ennyit tudtam a kutyáról, és ez nekem elég volt.
Kutya-tudásomat sétáltattam nap mint nap, több mint harminchat éven át.
Aztán egyszer csak kutya-tudásom elkóborolt, elszökött, nem leltem sehol, hamarosan már nem is kerestem.
Kutyát sétáltattam helyette.
Kutyás lettem.” – Bächer Iván – Hatlábú
Amikor a könyvről beszélgettünk, Saci hozzáfűzte, hogy ő már 2004-ben kutyájával, Bibivel ment dolgozni. Nem érdekelte, hogy ki-mit szól hozzá, pedig akkoriban ez még nem volt olyan elfogadott, mint manapság.
„Szerettem volna hatással lenni Magyarország kutyatartási-kultúrájára.”
Talán kevesebben tudjátok, de Saci egy speciális kutyakekszet is kifejlesztett. Floppy nagy rajongója a sixfeet-keksznek, amit a Flash kutyapékségben tudtok megvásárolni.
Az ötlet onnan jött, hogy Bibi – akit nem mellesleg felakasztva találtak meg régészek egy ásatási helyszínen, majd a Héroszba vitték – vesebeteg kutyus volt és megpróbáltak neki kikísérletezni egy étrendbe illő kekszet. A sixfeet keksz állati fehérje mentes, alapja rizsliszt, zabpehely és alma. Saci mosolyogva jegyezte meg, hogy a próbálkozások idején kétlábú lakótársa ipari mennyiségben fogyasztotta a kutyáknak szánt finomságot.
A Flash kutyapékséggel történő közös kooperációra csak később került sor. Ezen a ponton megjegyezném, hogy most jól figyeljen az, aki hasonló brandépítésbe kezdene:
Saci szerint a siker záloga nem csak a minőségben és az igényességben rejlik, hanem abban is, hogy mennyire vagyunk nyitottak a másokkal történő kooperációra. Ezek az együttműködések mindig hasznos ötleteket, kapcsolatokat és reklámfelületeket jelentenek.
Így jött, hogy 2012-ben a Saci más magyar tervezőkkel közösen megalapította a WonderLAB-ot, ami ma a Veres Pálné utca 3 alatt található.
Arra a kérdésre pedig, hogy mi várható a jövőben, csak ennyit válaszolt.
„Sohasem szabad leállni. Mindig meg kell tudni újulni valamiben.”
A Szimpla kertben október 6-án debütált az új Sixfeet esőkabát, amit Floppyra azonnal rá is adtunk – ennek ő büszke kan kutya lévén kevésbé örült, de hősiesen tűrte a bemutatót. A kollekció már kapható különböző kutyaméretekben. Sajnos úgy tűnik, az időjárás is egyre jobban afelé hajlik, hogy szükségessé váljon egy ilyen kabátka beszerzése a finnyásabb, fázósabb házikedvenceknek.
Végezetül pedig arról beszélgettünk, hogy mit is jelent valójában a felelős kutyatartás.
Érdekes erről olyasvalakit megkérdezni, aki a megélhetését annak szentelte, hogy trendivé és biztonságosabbá tegye a kutyás kiegészítőket.
„Aki felelős kutyatartóvá szeretne válni, az először bizonyosodjon meg arról, hogy valóban belefér-e az életébe egy kutya: Van elég ideje és anyagi fedezete hozzá? Lesz, aki vigyáz a kutyára, amikor nyaralni megy? Akkor is tud vele foglalkozni, amikor mondjuk jön a baba? Ha ezekre a kérdésekre mind igen a válasz, akkor meg kell találni a tökéletes fajtát. Van olyan kutyafajta, aki társ a sportban, vagy a legjobb házőrző a kertben, vagy a legodaadóbb játszótársa gyerekeknek… Nem szabad kizárólag küllem alapján dönteni, sőt! Ha ez is megvan, akkor azt kell kitalálni, hogy honnan szerezzük be az új házikedvencünket. Venni szeretnénk egyet kölyökként, vagy pedig menhelyről fogadnánk örökbe.”
Utóbbi gondolattal kapcsolatban Sacival teljesen egyetértettünk abban, hogy vásárlás esetén mindenképpen utána kell járni annak, hogy tenyésztővel vagy szaporítóval állunk-e szemben. Mivel ez a két kifejezés eléggé kényes és a határok se tiszták, én inkább úgy fogalmaznék: Olyasvalakivel állunk-e szemben, aki nagy ívben tesz a kutyák életminőségére és csak a pénzkeresetet látja a kölykökben, vagy pedig olyasvalakivel, aki tudja, hogy mit csinál és azt a kutyák számára legmegfelelőbb módon teszi.
Abban az esetben pedig, ha örökbe fogadnánk, Saci szerint nagyon fontos, hogy „teszteljük” a kutyust, mielőtt elvisszük. Látogassuk meg többször is a menhelyen és nézzük meg őt több élethelyzetben: sétáltatás közben, más kutyákkal, gyerekekkel satöbbi.
Ha tehetjük, fogadjunk örökbe ideiglenes gazdiknál tartott kutyát, mert ebben az esetben teljes képet kaphatunk arról, hogy milyen is valóban a kutyus személyisége. Nem csak abból a helyzetből ítélhetjük meg jövendőbeli társunkat, hogy hogyan viselkedik a ketrec mögött, illetve más, testileg és lelkileg sérült kutyusokkal.
Hasznosnak találtad a cikket? Kövess minket a Facebook-on is és iratkozz fel Youtube csatornánkra! Köszönjük! 🙂
Floppy négylábú és Anna kétlábú
