A megfelelő kutyás sportot kiválasztani nem egyszerű. Számtalan lehetőség áll rendelkezésünkre és néha bizony nehéz a különböző ágazatok között kiigazodni. Elsőre nekünk se sikerült megtalálni az „igazit”, de nem adtuk fel. Több lehetőséget is kipróbáltunk, aminek végül meglett a gyümölcse. Ezzel a cikkel is szeretnénk Téged, kedves gazdi, lelkesíteni arra, hogy vágj bele a kutyás sportokba!
Rally Obedience kezdőknek
Mi a kezdetek óta járunk kutyaiskolába. Az egész a kutyaovival kezdődött, majd egy alapengedelmességi tanfolyammal folytattuk. Az alapengedelmességi tanfolyam közben azonban az oktatónk felfigyelt ránk és a kutya lelkesedésére, és felajánlotta, hogy próbáljuk ki a rally obedience sportot.
De mi is az a rally obedience?
Egy engedelmes sport, az obedience egy viszonylag fiatal válfaja. Azonban a sima obedience sporttól eltérően sokkal megengedőbb, szokták rá mondani. A kutya végig a gazdával közösen dolgozik. Együtt haladnak az akadálypályán, amit táblák jelölnek ki. A tábláknál pedig különböző feladatokat kell végrehajtani. Ahogy a szintek emelkednek egyre komplexebb feladatokat, egymás után több kisebb feladatot is végre kell hajtani mielőtt tovább haladhatnának a következő bójához. Tavaly jelentősen módosították a rally obedience szabályzatát, például a kutyának már nemcsak a felvezető bal oldalán kell haladnia és feladatot végrehajtania, hanem már oldalt is kell váltania, és – adott helyzetben – a felvezető jobb oldalán dolgoznia.
Ezt a sportot azért is tartják megengedőbbnek az obedience-hez viszonyítva, mert a kutya felvezetője sokkal több segítséget adhat a kutyának. Használhat kézjeleket és parancsszavakat is egyszerre, folyamatosan kommunikálhat a kutyával, szóban dicsérheti, motiválhatja. Ráadásul alacsonyabb kategóriákban jutalomfalat is adható a kutyának verseny közben.
Eleinte ez a sport nekünk nagyon bevált. Kicsi kiegészítés volt az alapengedelmességi tanfolyamhoz képest, hiszen itt is lábnál követésben kellett közlekedni, a bójáknál alap pozíciókat felvenni vagy épp behívni a kutyát csehes vagy németes beülésben. Ezeket tőlünk az alapengedelmességi vizsga letételéhez is kérték, így többnyire csak a szabályos fordulások és a bóják valamilyen alakzatban megkerülése (szlalom, nyolcas) számítottak újdonságnak.
Odáig jutottunk, hogy versenyen is megméretettük magunkat. Kezdek rájönni, hogy minket az ítéletidők követnek, ha valami újdonságot téthelyzetben kell teljesíteni. Az első versenyünkre az ideálistól igencsak messze lévő időjárási körülmények közt került sor, ennek ellenére – engem is meglepve – nagyon jól sikerült. Már az első versenyen 90% feletti eredményt értünk el, amivel egyből szintet léphettünk volna. Ám ennek ellenére még egy versenyre ugyanebbe a kategóriában neveztünk, hogy további versenytapasztalatokat szerezzünk. Az eredményünk és a lelkesedésünk azonban romlott.
Az első verseny után ugyanis azt vettem észre, hogy Nissy egyre kevésbé élvezi ezt a sportot. A maga módján lázadt, például futólépésből rendszeresen kifutott a pályáról. Többféle módot kipróbáltunk, hogy visszataláljunk korábbi lelkesedésünkhöz: pihentettük kicsit aztán újra elővettük, játékosabbá tettük a tréningeket. Idővel azonban be kellett látnom, hogy Nissy túlságosan is „kölyöklelkű” egy engedelmes sporthoz.
Hovatovább?
Az engedelmes sportokat kilőttük. Kiderült, hogy Nissynek sajnos (a kistestűekre egyébként jellemző) enyhe patella ficama van, emiatt az akadály ugrások kerülendőek. Így, bár korábban kipróbáltuk az agility-t is, amit velem ellentétben borzasztóan élvezett a kutya, ez a sport is kiesett. Kipróbáltuk a dog dancing-et is. Leginkább azért, hogy a trükktárunkat kicsit bővítsük a terápiás záróvizsgára készülés közben. Bár élveztük az órákat, a tanfolyam elvégzése után ezt is elengedtük.
Egy sport mindenkinek
A kutyád szeret sokat mozogni, de neked a futás nem a kedvenc sportod? Pipa.
A kutyádban benne van a tempó, de az ugrásokat ajánlatos lenne kerülni? Pipa.
Akkor a hooperst nektek találták ki! Szuper, akkor meg is találtuk a mi sportunkat!
Ez akár egy reklám is lehetne, de nem az. Pedig a hoopers sportot tényleg hasonló okokból kezdték el kifejleszteni.
Mi is az a hoopers?
A hoopers az agility egy új, ugró akadályoktól mentes változata. Itthon pár éve jelent meg először és kezdte el hódító útját.
Eredetileg azoknak a kutyáknak kezdték el kifejleszteni, akik valamilyen okból nem tudják teljesíteni az agility ugrásait (pl.: izületi problémák) vagy esetleg kiöregedtek abból a sportból, de ettől még aktív sportos életet akarnak élni.
Épp ezért a hoopers megfelelő lehet azon kutyák számára is, akik sérülékenyebbek, valamilyen izületi problémával élnek, diszpláziára hajlamosak vagy épp gerincbántalmakkal élnek.
A hoopersben a kutya úgynevezett hoop-ok alatt fut át, a pályának még részei lehetnek: egy agilitytől rövidebb alagút, egy un. kapu, valamint a hordók. A kapuk és hordók olyan akadályok amik mellett elhaladva vagy pl a hordókat megkerülve közlekedik a kutya, míg a gazda a számára kijelölt területről irányítja.
Bár már korábban elkezdtünk a sport felé kacsingatni, csak a tavalyi év során kezdtük meg a valós munkát. Mivel a kutya alapvetően szemkontaktusra lett építve, így kezdetben nekünk nehézséget okozott, hogy a kutya ne engem nézve fusson a pályán, hanem előre fókuszálva. Volt, hogy belefeledkezett, “milyen rendezvényen is van”, ilyenkor előfordult, hogy egy-egy akadály is borult. Viszont bebizonyosodott, hogy ennél jobb sportot nem is találhattunk volna.
Nissy rettenetesen élvezi, hogy az a feladata, hogy futkározzon, és közben mégis mentálisan is kihívást jelent neki. Mivel itt nem kell éles fordulatokat végrehajtania, sem ugrania, így a hátsó láb problémájával is egy biztonságos, ám átmozgató sportág a számára. Én pedig élvezem, hogy nem kell kifutnom a lelkemet. (Minden elismerésem a canicross és hasonló futkározós sportágak képviselőinek)
Érdekesség, hogy a hoopers tréningjeink jótékony hatással vannak a terápiás segítőkutyás munkánkra is. Hiszen a foglalkozások során is előfordul, hogy a kutya tőlem távolabb dolgozik egy másik emberrel. A hoopers-nek köszönhetően pedig még könnyebben tudok nekik akár a távolból is segíteni, ha elbizonytalanodna a felvezetője.
A mi esetünkből is látszik, hogy nem mindig egyenes út vezet a nekünk megfelelő kutyás sporthoz. Sőt az is előfordulhat, hogy különböző életkorokban különböző hobbikat űzünk. Ha van lehetőségünk többféle kutyás sportot is kipróbálni, az csak előnyünkre válhat. Hiszen minden egyes közös program és időtöltés új ismeret és segít erősíteni a kutya-gazda kapcsolatot. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak a kutyánk, de a saját testi-lelki egészségünkért is tehetünk egy-egy kutyás sport rendszeres végzésével.
